Az biztos, hogy a várandós kismamák fejében ott fészkel a gondolat, milyen is lesz majd a szülés. Van, aki aztán fűt-fát megkérdez a tapasztalatairól, más az interneten próbál informálódni vagy az orvosánál érdeklődik, mire számítson. És persze biztosan akad olyan is, aki igyekszik nem túlgondolni az egészet, mondván, ha az édesanyjának és a többi felmenőinek sikerült, akkor biztosan neki is fog. Lehet egy leendő édesanya gondolatban bármennyire felkészült, vannak olyan részei a szülésnek, amelyekről senki nem beszél - vagy ha beszélnek is, egészen máshogy képzeli el az ember, mint ahogyan az a valóságban megtörténik.

Olyan édesanyákat kérdeztünk, akik már túl vannak néhány szülésen, válaszaikból állítottuk össze a cikket. Ami egyértelműen elmondható, hogy nincs két egyforma szülés - de a következők tekintetében nagyjából hasonlóak az emlékek. És cseppet sem hasonlítanak arra, ahogy a szülést a hollywoodi filmekben ábrázolják.

7 dolog, amit senki nem mondott el neked a szülésről

1. A magzatvíz
Bár a filmeken általában látványosan folyik el a magzatvíz, valójában ez mindenkinél máshogy történik, csak a legritkább esetben egyszeri, óriási tócsaként. Van, aki úgy éli meg, mintha akaratlanul bepisilt volna - és amikor nyilvános helyen történik, akkor némi szégyenérzet is párosul hozzá. Másnál kisebb adagokban folydogál, vagy egész nap csepeg, ami miatt érdemes akár egy betétet is a bugyiba helyezni. Mindenesetre megijedni nem kell, a magzatvíz elfolyása nem azt jelenti, hogy perceken belül követi a baba - ám tény, hogy a szülés közeledtét egyértelműen jelzi.

2. A beöntés
Bizony, bizony, a szülés előtt álló anyák a nagy megpróbáltatások és intenzív fájások közepette legtöbbször még beöntést is kapnak, abból a nyilvánvaló okból, hogy a tolófájások alatt nehogy olyat is kitoljanak magukból, amit nem akarnak. Így, ezt megelőzendő ki kell üríteni a beleket, és ezt a leghatékonyabban és leggyorsabban beöntéssel lehet. Maga a folyamat nem tart sokáig és inkább kellemetlen, mint fájdalmas. Ám azért arra fel kell készülnöd, hogy a fájások közben is jönnek és hát nem olyan szívderítő a vécén ücsörögni arra várva, mikor ürülnek már ki az ember belei. Majd egy laza tusolás után megint visszaülni, merthogy mégsem ürült ki teljesen, aminek ki kellett volna. Beöntést az is kap, akit császároznak, szóval nem nagyon van menekvés.

3. A tágulás
A filmekből valahogy sosem derül ki egyértelműen, honnan is tudják az orvosok, mennyire tágult ki a méhszáj. Nos, a valóságban a legtöbb kórházban elég hétköznapi módon történik mindez: a szülész egyszerűen felnyúl és kitapogatja. A nagy fájdalmak mellett ez egy másfajta fájdalom, körülbelül olyan, mintha hirtelen vastűkkel szurkálnák meg az embert ott belül. Mindezt lehet fokozni, ha történetesen a szülésztanoncok éppen rajtad tapasztalják ki a tágulás mibenlétét vagy az orvosod - rögtönzött konzílium gyanánt - még két kollégáját meginvitálja tágulás-nézőbe.  Mindenesetre hasznos, hiszen a tágulás mutatja leginkább, a tested mennyire áll készen a szülésre. (Bár a megkérdezett édesanyák közül mindenkinél kézi módszerrel ellenőrizte az orvos a tágulást, már létezik teljesen humánus módszer is a tágulás mérésére.)

4. A szülés
Maga a tényleges szülés az anyák többségében homályos foltként raktározódik el az emlékek között, hiszen az ember lánya leginkább arra a katartikus pillanatra emlékszik, amikor először megpillantja ráncos és magzatmázas kis utódját. És bár mindegyik szülés más és más - még azoknál is, akik többször is megélték már -, de mindegyik sok vérrel jár. Ha természetesen szülsz, hát azért, ha pedig császárral, akkor azért - utóbbinál azért egy nagy zöld vászonnal eltakarják a szemed elől a látványt. Persze érthető, hiszen hatalmas változások történnek a testedben, mégis, ebbe a részbe az ember kevésbé gondol bele. Nem véletlenül ájuldoznak a férfiak életük párja mellett.

5. A vérzés
És nem csak a szülés véres, hanem az utána következő napokban, hetekben is számítanod kell vérzésre - mintha csak erőteljesen menstruálnál. Eleinte éjszakai betétre vagy inkontinenciabetétre lesz szükséged. A csinos kis bugyikat is felejtsd el, egy bő, kényelmes nagyibugyi vagy eldobható alsó teszi ilyenkor a legnagyobb szolgálatot. A vérzésre akkor is számíts, ha császárral szültél, az nem csak a természetes úton szülők kiváltsága.

6. A has
Sajnos hiába gondolnád, hogy ha kijön a baba a pocakból, akkor máris olyan lesz a hasad, mint régen, ez nem ilyen egyszerű. Bár vannak mázlisták, akik már haza is a lánykori ruhájukban mehetnek, a legtöbb nő eleinte körülbelül úgy néz ki, mint 5-6 hónapos terhes korában, és időre lesz szükség, míg minden visszahúzódik a helyére. Néhányan vicces tapasztalatokról is beszámoltak: még a szülés után is pár hétig úgy érezték, mintha a kicsi a pocakjukban lenne, és ott matatna - nemhiába, a szervezetnek és az agyadnak is alkalmazkodnia kell az új felálláshoz.

7. A szoptatás
Hogy a tejelválasztás kinél mikor indul be, vagy hogy miként kell helyesen rátenni a mellre a kisbabát, arról számos szakirodalomban olvashatsz. Arról azonban kevésbé szól a fáma, hogy a szoptatás eleinte a legtöbb friss anyukának fájdalommal jár. Mintha apró tűket szurkálnának a mellbimbódba, ami csak fokozódik, amikor a kis újszülött nem a megfelelő technikával veszi szájába a cicit. A túlzott igénybevételtől pedig ki is sebedhet, ezért nem árt, ha van bimbóápoló kenőcsöd, amivel két szoptatás között kenegetheted magad. Ráadásul minden egyes szoptatásnál fáj a méhed is, ilyenkor húzódik ugyanis össze.

Egyszóval, valljuk be, a szülés fájdalmas és véres, sőt, többnyire az utána következő időszak sem rózsaszín leányálom. Mégis, így visszagondolva, minden egyes megkérdezett anya azt mondta, érdekes volt most újraélni az emlékeket, de igazából egyetlen dolog maradt meg bennük élesen, ami elhalványít minden rosszat: hogy világra jött a kisbabájuk, akiért most is ugyanúgy bevállalnának mindent, kételyek nélkül.

Cikkünket dr. Oláh Orsolya nőgyógyász lektorálta.