4 tipikus mondat, amely düh, csalódottság vagy tehetetlenség miatt hagyja el a legtöbb szülő száját. 4 mondat, amivel a szülő nem ártani akar, de mégis azt teszi. A kimondott szónak ereje van, csöppet sem mindegy hát, hogy miként fegyelmezi a szülő a gyermekét. - A szavak rombolhatnak, vagy felemelnek. Tönkretehetik az önértékelésünket, feszültséget, szorongást szülhetnek. Vagy építenek, motiválnak bennünket. Ki akarja azt hallani, hogy buta vagy, nem szeretlek, csalódtam benned, ezért kikapsz, büntetés lesz… - és még hosszan lehetne sorolni. Pedig hányszor elhangzanak ezek a mondatok tehetetlenségünkben vagy csak meggondolatlanságból, dühből, miközben bele sem gondolunk abba, mit is okozunk gyermekünkben ezzel.



Soha nem késő változtatni, hiszen minden szülő célja hogy egészséges lelkű, magabiztos gyermeket neveljen - hívja fel a figyelmet a szavak erejére Szegleti Gabriella gyermekpszichológus.

Kisgyermek fegyelmezése - pszichológus tanácsai

1. "Buta vagy / Rossz vagy!"
Önmagában senki sem rossz, buta, legfeljebb rosszat tesz, és ez a nagy különbség! Soha ne a gyermeket minősítsük, hanem a cselekedetét. Mi is tettünk már helytelen dolgokat, de attól még nem vagyunk buták, rosszak, értéktelenek, hát ő miért lenne az?

Helyette: Butaságot csináltál, így nem viselkedünk. (Azaz nem te vagy buta, hanem a cselekedet, amin tudsz változtatni.)

2. "Nem szeretlek! Anya nem fog szeretni, ha így viselkedsz!" / "Ha ezt megteszed, anya nagyon fog szeretni!"
A szeretetünk ne a gyermek cselekedetei függvénye legyen, hanem önmagáért szeressük, és ha hibázik, akkor segítsünk neki. Ha a gyerek azt érzi, hogy sohasem hibázhat, mert akkor elveszíti a szeretetünket, akkor sohasem lesz képes bízni a saját képességeiben.

Helyette: Nem szeretem, amit csináltál / ahogy viselkedsz. Anya nagyon szeret, de ezt a viselkedést nem fogadja el, ezért dühös. (Azaz az anyai szeretetünk állandó az irányába, ugyanakkor a viselkedés / cselekedet nem elfogadható, és ez belőlünk negatív érzéseket vált ki, amit közlünk is vele.)

3. "Fenekedre ütök, pofon lesz!  / "Ha nem hagyod abba, akkor…"
Hányszor kiáltunk fel így tehetetlen dühünkben! Az efféle fenyegetések valójában csak a félelmüket, szorongásukat fokozza, amivel viszont pont az ellenkezőjét érjük el. A gyermekünk még agresszívabb, indulatosabb lesz, ha hasonló helyzetbe kerül az életben, amikor a tehetetlenséggel, dühvel nem tud mit kezdeni ugyan így fog reagálni, mint mi. Biztos ezt szeretnénk nekik tanítani?

Helyette: Ez csúnya viselkedés, amiért nagyon dühös vagyok. Ha maradni akarsz, este mesét szeretnél, akkor ezt fejezd be! (Azaz ne a büntetésen, hanem a jutalom elvesztésén-megszerzésén legyen a hangsúly).

4. "Most nagyon csalódtam benned! Neked semmi nem sikerül!"
Joga van a szülőnek ahhoz, hogy csalódott legyen a gyereke némely teljesítménye miatt, amit ki lehet, és kell fejezni, de soha nem becsmérlő, megalázó formában! A cél, hogy abból építkezni, változni lehessen. Ha általánosítunk, "mindenhez hülye, alkalmatlan, nem sikerül neki semmi", akkor hazudunk, hiszen olyan ember, gyerek nem létezik, akinek ne lenne valami jó tulajdonsága, vagy amiben jó. Ha tényleg ennyire rossz a helyzet, akkor ezzel az ember önmagát minősíti, hiszen előbb fel kellett volna figyelni az egyéni fejlesztés szükségességére.

Helyette: Ez sajnos most nem sikerült, de bízom benned, segítek, tudom, hogy képes vagy javítani. (Azaz az általánosítás helyett a konkrét helyzet sikeretelenségét emeljük ki, mindemellett pedig pozitív löketet adjunk a gyermeknek, hogy a következőkben már jobban sikerüljön.)

Szerző: Szegleti Gabriella pszichológus
Fotó: Pixabay