Az elmúlt pár hétben nagy felzúdulást kiváltó "Kék Bálna Játék" ellenkampányaként az ország Jocó bácsija elindította a "Zöld Elefánt Kihívás"-t és pár nap alatt több százezren voltak kíváncsiak üzenetére. De ki is ő valójában, ki ez a történelemtanár, aki ennyi embert ösztönöz és mozgat meg már egyetlen posztjával is? A Szülők Lapja megkereste és bemutatja őt. Balatoni József a Kontyfa Iskola történelemtanára, emellett egyebek közt a Jocó bácsi világa könyvek szerzője, a Jocó bácsi világa Facebook oldal tulajdonosa, a Felelős Szülők Iskolájának szakértője, előadója és egy női portál vendégszerzője.

Szülők Lapja: Mesélj pár mondatban magadról, mi számodra a legfontosabb, hogy lett belőled az ország Jocó bácsija?
Jocó bácsi: Bevallom, élvezem a pörgést, a felhajtást és a változatos munkát. Nagyon szeretek tanítani, gyerekekkel foglalkozni, így érzem teljesnek az életemet. Nekem a tanítás a fő irány, anélkül a többi is értelmetlenné válna számomra. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert az a munkám, ami a hobbim is. Az elmúlt években több szerencsés csillag együttállása miatt országos ismertségre tettem szert, számtalan tévés, rádiós és egyéb médiamegjelenés van a hátam mögött, az „ország Jocó bácsija” lettem, mára már lemoshatatlan rólam a „celebtanár”, „az ország legnépszerűbb történelemtanára” és a „tetkós történelemtanár” jelző is.

Szülők Lapja: A tanításon túl mely elfoglaltság a legkedvesebb számodra?
Jocó bácsi: Több nagy sikerű előadás főszereplője vagyok, ebből a szívemhez legközelebb a Rögtönzött Szülői Értekezlet áll, melyet a Felelős Szülők Iskolájával állítottunk színpadra, a Momentán Társulat, Polus Enikő és Balogh Lali szereplésével. Olyan témákat dolgozunk fel, mint a tanár-diák-szülő konfliktus, az internetes zaklatás, a különböző tanártípusok. És ezáltal egy sor probléma kerül a felszínre a nézőközönség soraiban, amikre próbálunk utakat mutatni, a megoldásokat viszont mindenkinek magának kell kitapasztalnia.


Kép forrása: Jocó bácsi

Szülők Lapja: Véleményed szerint mi az 5 legnagyobb hiba, amit a kisgyerekes (0-6 év) szülők elkövetnek?
Jocó bácsi: Én nem fogalmaznék ennyire sarkosan, hisz ki vagyok én, hogy megmondjam, ki és milyen hibákat követ el, pláne nevelés terén. Mert nem vagyok az ő helyzetében, nem látom azt, hogy milyen dolgokkal kell megbirkóznia nap mint nap otthon vagy a munkahelyén. Tanárként érzékelek problémákat, amiknek hangot is adok néha, de nem vagyok megmondóember és nem is szeretnék az lenni.

Szülők Lapja: Mégis mi az, amit ezek közül a problémák közül kiemelnél?
Jocó bácsi: Hát, én inkább szeretném azokra a dolgokra felhívni a figyelmet, amik esetleg kimaradnak és emiatt a gyerek szenved el hiányosságokat. Úgy látom, sok szülő sajnos a túlhajszolt életmódja miatt nem tud elég minőségi időt együtt tölteni a gyerekével. Itt nem a közös esti tévénézésre gondolok, hanem a társasjátékozásra, kártya partikra, nagy beszélgetésekre, sétákra a városban vagy a közeli erdőben, a közös étkezésekre. Mert ezek mind-mind olyan élmények, amiktől a gyerek fejlődik, elsajátít szocializációs normákat és közben rengeteg élményt szerez, amikre felnőttként is jó szívvel és mosolyogva fog visszagondolni.

Sajnos az a tapasztalatom, hogy sok gyerek nem tudja, hogyan kell közlekedni, közösen étkezni, társaságban viselkedni. És nem azért, mert rossz vagy neveletlen, hanem egyszerűen azért, mert a szüleikkel nem csinálják ezt közösen és nem tudnak ezek a dolgok normaként beépülni nekik. Szerintem mindennek a kulcsa a minőségi együtt töltött idő. Azaz egy szülő azzal tehet a legjobbat a gyerekének, ha figyel rá. És ilyenkor nincs e-mail, nincs sürgős telefon, lájkolandó kép. Ilyenkor csak a gyerekek vannak és a szülők. A többi ráér akkor is, ha már a gyerek mosollyal az arcán lefekszik aludni egy szuper közös program után.

Szülők Lapja: Hova vezet az, hogy a szülők, a külvilág a gyerekeket már túlságosan korán „versenyhelyzetbe” hozza? Gondolunk itt a sok különórára az oviban, hogy a gyerek mindenáron bekerüljön egy jó iskolába, vagy hogy már kisiskolás korban több nyelvet tudjon beszélni...
Jocó bácsi: Hogy hova vezet? Egy olyan élet felé, ahol a teljesítménykényszer, a sikerorientáltság rányomja minden tettére a bélyegét, háttérbe szorítva az érzéseket, az emberi kapcsolatokat, egy sor frusztrációt okozva. Nagyjából ide. Mert persze, jót akarunk ezzel a gyereknek, viszont csak ártunk vele. Mert nem dől össze a világ, ha a gyerekünk nyolcévesen csak a homokozóban mókázik ahelyett, hogy három nyelven olvasva, két hangszeren játszva éppen az olimpiára készülne.

Mert ezek nem a gyereknek fontosak, hanem a szülőnek: mert lehet vele dicsekedni, ki lehet emelni, hogy bezzeg az én gyerekem. De nem is kell az óvodáig várni, hisz a védőnői szobában már röpködnek a "kinek a gyereke fordul át hamarabb, milyen messze kúszik és mikor ül rá először a bilire"-licitálások. Ezzel pedig alapból beléjük kódoljuk a versenyszellemet. Pedig csak az számít, hogy a gyerek, ameddig csak tud, addig gyerek lehessen. A többi csak nekünk, felnőtteknek fontos.

Szülők Lapja: Mit látsz, milyen felnőttek lesznek azok a gyerekek, akik túlságosan sok időt töltenek az okostelefonjukkal és az internettel?
Jocó bácsi: Ha akarjuk, ha nem, az okostelefonok és az internet az életünk része. És egyre inkább azzá válik. Még néhány év, esetleg egy évtized, és ezek a kütyük már az agyunkra fognak csatlakozni. Lehet, hogy ijesztő, de az embereknek az első vonat is az volt, nem véletlenül született meg Angliában a piros zászlós törvény. (A vonat előtt piros zászlóval szaladt egy ember, aki szólt előre, hogy jön a vonat és az emberek ne ijedjenek meg tőle). Szerintem ma az a fontos feladata az iskolának, a szülőknek, hogy megtanítsuk a gyerekeknek a technikai eszközök helyes használatát. Megmutassuk nekik azt, hogy a közösségi oldalakon és az online játékokon túl is van élet, és mennyi mindenre lehet ezeket valójában használni.

Egy idősebb kollégától azt tanultam, hogy a gyerekektől nem elvenni kell a baltát, hanem meg kell tanítani őket használni. Valahogy így kellene a telefonokkal is. Könnyen beépíthetők az órákba, használhatóak adatgyűjtésre, információkeresésre, adott pillanatok megörökítésére. Csak a fantázia szabhat határt egy pedagógusnak arra, hogy milyen gyakorlatokat talál ki arra, hogy okosan használják a telefonjukat. Csak egy kis merészség és elszántság kell hozzá, a többi jön magától.


Kép forrása: Jocó bácsi

Szülők Lapja: Ha csak rajtad múlna, hogy megreformáld a történelem oktatását, akkor milyen intézkedéseket vezetnél be elsőként?
Jocó bácsi: Jajj, olyan dolgot kérdezel, amiről órákig lennék képes beszélni… (nevet). És lehet, hogy ezeknek egy része egyszer majd meg is valósul. Szerintem ma már - pont a fent említett technikai vívmányoknak köszönhetően - nincs szükség annyi lexikális tudásra, mint régen. Túl sok az évszám, amit bele kellene szuszakolniuk a gyerekeknek az agyukba, holott két kattintással meg tudják találni az interneten. Én úgy tapasztalom, sokan ezért nem szeretik a történelmet, mert az egész száraz események, nevek, fogalmak és évszámok halmaza. Pedig annál sokkal több és érdekesebb.

Szülők Lapja: El lehet érni, hogy a gyerekek imádják a történelmet?
Jocó bácsi: Igen, mindenképp. Rengeteg elgondolkodtató esemény van, logikus összefüggésekkel, érdekes élettörténetekkel. Én például sokkal több korabeli életmódot tanítanék, az akkori emberek életébe adnék betekintést, akár úgy is, hogy egy hetet töltünk egy tanyán vagy éppen az erdőben. Sokszor alkalmaznék témaheteket várostörténeti sétákkal, ételkóstolókkal és sok-sok programmal fűszerezve, megmutatva azt, hogy egy-egy interaktív múzeum is tud érdekes és izgalmas lenni a poros műtárgyak helyett. Végig szerepet szánnék annak, hogy más-más korok eseményeit összehasonlítva, az összefüggéseket, hasonlóságokat vizsgálva konzekvenciákat vonjanak le és egy esetleges mai esemény kimenetelét értelmezzék, latolgassák. És persze igyekeznék mindehhez minél több játékot és gyakorlatot kitalálni, ahogy most is.

Általános iskolában elengedném a tanmenetet is, mert középiskolában újra elölről kezdünk mindent. Felső tagozaton inkább a tantárgy megszerettetése, a logikus és kritikus gondolkodás kialakítása lenne a legfőbb cél. De ez már tényleg nagyon utópisztikusnak tűnik a jelenlegi helyzetből nézve… Személy szerint hiszek az élmény alapú oktatásban, sőt, csak abban hiszek. És szeretnék mind a szülőknek, mind pedig a pedagógus kollégáknak hasznos receptekkel „szolgálni”.

A Zöld Elefánt Kihívásról bővebb információt találhatsz korábban megjelent cikkünkben, olvasd el itt »

Fotók: Jocó bácsi engedélyével.