Főoldal > Cikkek > Hírek, érdekességek > Néha csak a szerencsén múlik a gyermekeink élete, de ettől nem vagyunk rossz anyák! - Egy édesanya üzenete az ok - Szülők Lapja

Néha csak a szerencsén múlik a gyermekeink élete, de ettől nem vagyunk rossz anyák! - Egy édesanya üzenete az okoskodóknak

Szülőklapja képAugusztus 31-én meghalt egy kisfiú, aki váratlanul kiszaladt az útra, egy arra közlekedő autó pedig elütötte. Ki a hibás egy ilyen esetben? Az anya? A sofőr? Az élet? - Egy többgyermekes blogger véleménye.

Szerző: Szülők lapja
2019-09-10
Forrás: Szülők lapja
Share on Tumblr
kuldeskuldeskuldeskuldes
vonal

Augusztus 31-én meghalt egy kisfiú, aki váratlanul kiszaladt az útra, egy arra közlekedő autó pedig elütötte. Ki a hibás egy ilyen esetben? Az anya? A sofőr? Az élet? - Az elmúlt napokban történt tragédia, majd az azt követő kommentáradat kapcsán írta meg véleményét egy többgyermekes blogger - az ő írását közöljük.

Amikor meghalt ez a kisfiú, az énekesnek a gyereke, kb. a nulladik percben tudtam, hogy miszlikre fogják szedni az anyát, aki mellől elszaladt az útra.

Az mondjuk erős volt, hogy az első ilyen nőhibáztató megnyilvánulást pont egy ismerősömtől olvastam. Mert ha egy nőt kell hibáztatni, kritizálni, elővenni, rajtakapni, akkor ebben az országban a nemzeti összefogás azonnal megtörténik. Élen a nőkkel. Mert milyen szép is az, ha a nők tapossák, gyalázzák a nőket.

És akkor most elmesélek néhány történetet az életünkből azért, hogy lehessen engem is gyalázni, szaranyázni, rám tromfolni, hogy de bezzeg én jobb vagyok. Bevállalom, mert én meg tudom, hogy ki vagyok, tudom a gyengeségeim, és soha nem is gondoltam, hogy jó anya lennék. Vagyok valamilyen - legjobb tudásom szerint.

De azt tudom, hogy mindenkinek vannak ilyen történetei, csak éppen nem mindenki beszél ezekről, és ők (valamint én) megúszták azokat. Az ő gyerekeik élnek.

És akkor most egy random válogatás tőlem.

Mikor a gyerekeim kicsik voltak, egyik rendszeres elfoglaltságunk az volt, hogy sétáltunk. A gyereknek minden nap levegőn kell lennie - ez egy elvem volt, így hát esőben, szélben, télben, nyárban volt egy sétakör, amit bejártam velük. Ezen az útvonalon az egyik kertben lakott két rottweiler kutya, akik szemmel láthatóan zsákmánynak tekintették a gyerekeimet, mert minden alkalommal őrületesen idegesek voltak, ha elmentünk előttük.

Egy napon valami véletlen folytán a kapu kissé nyitva volt, így mikor arra sétáltunk, a két kutya kitört, és egyenesen a legkisebb fiam felé tartott, aki akkor - totyogós babaként - jó tíz méterrel előttünk tipegett. Mellettem a két nagyobbik fiam, és a kutyám - egy spániel - mindannyiunk közt bóklászva.

A két kutya kitört tehát, és egyenesen a pici fiam felé tartott. Ekkor a kis spániel eléjük futott, így elvonta a figyelmüket, és a rotweilerek a gyerek helyett a kutyát támadták meg...

A történet vége könnyen kitalálható. Tépték, szaggatták a sikító kutyát, amíg a gerince el nem törött. Ha ő nincs, a kicsi fiam már nem élne.

Volt olyan is, hogy ugyanez a fiam az udvaron játszott (5 éves lehetett), mikor úgy gondolta, jó móka lehet a műanyag kismotorját felgyújtani. És felgyújtotta. Túlélte, túléltük.

A középső fiam egyszer Szegeden fellépett egy nagy szökőkút peremére, hogy azon sétáljon mellettem. Fogtam a kezét - talán 3 éves lehetett -, ám ő egyszer csak kihúzta az övét az enyémből, és elindult úgy a húszcentis betongerendán. Nem mertem rákiabálni, nehogy megijedjen, és bebillenjen a vízbe.

Nem ijedt meg, csak félrelépett, és pont úgy belebillent a vízbe, mintha kiabáltam volna. Fuldoklott fejjel beleborulva, én meg beugrottam a medencébe, és a vízen átgázolva emeltem ki.

Egyszer a nagyfiam otthagyott a piacon, mert kb. kettő percig egy árussal tárgyaltam. Mire szabadultam tőle, a gyerek már eltűnt. Futkostam ide-oda, mikor az egyik sorban egy cigányasszony kiabálását hallottam meg. Azt ordibálta az én szőke kicsimet fogva, hogy kié ez a gyerek. Egy rossz szava nem volt hozzám. Nem kért számon, nem nézett rosszallóan. Tudta, hogy a gyerekek azok ilyenek.

Ugyanez a fiam egyszer az apja mellől tűnt el a repülős napon Kecskeméten, mikor a férjem valakivel beszélgetett. Már a biztonságiak is mozgósítva voltak, mikor a színpadról leszólt a showmester, hogy itt van egy szépséges szőke kisfiú, és az apukáját keresi. Megúszták. Nem veszett el, nem lett baja.

A kicsi fiam is hagyott már ott valahol, mert a Nagy (az imádott NAGY) osztályfőnökének kedve szottyant beszélgetni velem az utcán, az ovi előtt (elmondani, milyen csodálatos gyerek a Nagy).

A kicsi tűrte egy darabig a felnőttek időhúzását, aztán kicsit ellépett mellőlem. Akkor még visszajött. Megint ellépett, de újra visszajött. És aztán egyszer nem jött vissza. Kicsi volt, ovis, és már sötétedett, én meg nem láttam sehol. Összevissza rohangáltam, sírtam, és elképzeltem, hogy mi lesz, ha csak át akar menni az egyetlen forgalmas úton, ami hazafelé visz (hiszen egyszer már megtette, mikor az oviból hazaszökött), és valami eltapossa.

Végül még az előtt, hogy a rendőrséget értesítettem volna, tettem egy próbát, és hazamentem. Ott ült a homokban a ház előtt és játszott. Míg én kétségbe esve rohangáltam, ő pont hazaért.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

hirdetés

TERHESVITAMIN AKCIÓ

Vásárolj 3 havi kismamavitamint 15% kedvezménnyel, és ingyen házhozszállítással csak 9310 Ft-ért!  
Kattints ide, hogy le ne maradj! >>

Jódmentes változatban itt veheted meg >>

vonal

[x] hirdetés

Lássuk csak, mi volt még.

Kb. egy évig jártunk úgy biciklivel oviba, suliba, hogy az egyik fiam ült mögöttem, a másik kettő bicajozott előttem. Egy rémálom volt, egy őrület. Minden egyes napon hálát adtam a világnak, hogy élve megúsztuk az akciót, és sem az álmodozót, sem a hiperaktívat nem taposta el valami jármű.

Egyszer a kicsi fiam, mikor kb. 12 éves volt, felmászott a ház tetejére, ott felült lovaglóülésben a nyeregre, és nézelődött. Én hazafelé jöttem valahonnan, már az autóból láttam. A vér megfagyott bennem. Kiugrottam a kocsiból, lent őrjöngtem és ordítoztam, hogy azonnal jöjjön le, mert életveszélyes ott lennie (kétszintes ház). Ő csak nevetett, aztán megszánt, és lemászott. Mikor épségben a kezem közé fogtam, nem nagyon tudtam, hogy öleljem, vagy nyakon vágjam.

Sorolhatnám a történeteket. Megúsztuk mindet.

Aztán a nagyfiam 18 évesen belegyalogolt a tengerbe és megfulladt...

Nagyon nehéz a határt tartani, hogy az ember ne legyen túlféltő, de el tudja hárítani a veszélyeket. Gyakran csak a szerencsén múlik, hogy egy gyereket fel tudjunk nevelni, hogy megérhesse a felnőtt kort.

Veszély mindig van, a halálnak lehetősége mindig van. Ma láttam egy pont olyan jelenetet itt, amilyen a meghalt kisgyereké lehetett. Az autó jött, a gyerek futott, az anyuka sikítva utána. Az utolsó pillanatban elkapta.

Nagyon könnyű a tragédiák felett okoskodni, vádolni az anyát, aki miért nem úgy, és miért nem azt tette, amit az igen tisztelt kommentelő gondol.

De akkor ugyanilyen nagy intenzitással kérjük a felháborodást azoknál az eseteknél is, mikor apuka öli meg -  dobja le az emeletről, szúrja le, fojtja meg - anyukát és a gyereket, minden különösebb indok nélkül. Kérjük szépen a hörgést, a felháborodást, kérjük a tömeges tiltakozásokat is, és kérjük az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának követelését.

MERT balesetek mindig vannak, de az előre eltervezett gyilkosság ellen felléphetne a társadalom. Ott kellene nagy hangon hibáztatni az elkövetőt, és a rendszert, ami megengedi neki, hogy ezt tegye. Azzal kellene foglalkozni - nem összetört, magára hagyott, gyászoló anyát rugdosni.

Ha már ilyen tökösek vagyunk.

Forrás: Facebook/Gumiszoba (a szerző engedélyével!)
Fotó: Pixabay (illusztráció)

Címkék: blogger, igaz történet, gyermeknevelés, szaranya, rossz anya

Feliratkozás hírlevélre

Érdekesnek találtad ezt a cikket? Ha nem szeretnél lemaradni hasonló cikkeinkről, iratkozz fel hírlevelünkre.

Email*
Név*
hirdetés

[x] hirdetés

OLVASD EL EZT IS!

10 fiú után végre kislánya született a házaspárnak! - Azt mondják, most már tényleg nem szeretnének több gyereket
10 fiú után végre kislánya született a házaspárnak! - Azt mondják, most már tényleg nem szeretnének több gyereket

10 fiúgyermek után kislánya született egy brit párnak. Mint mondják, meglepte őket a dolog, de nagyon örülnek neki, és határozottan állítják, a kis Cameron után már nem terveznek újabb babát.

tovább a cikkre
Balkezesség oka: Ezen is múlik, hogy a gyerek jobb- vagy balkezes lesz-e! - Tényleg jobbak a balkezesek nyelvi készségei?
Balkezesség oka: Ezen is múlik, hogy a gyerek jobb- vagy balkezes lesz-e! - Tényleg jobbak a balkezesek nyelvi készségei?

Régóta kutatják, vajon mi lehet az oka, hogy egyes emberek balkezesek lesznek. Mekkora befolyása van a géneknek? Mi mindentől függhet még a kezesség? Miben jobbak vagy mások a balkezesek?

tovább a cikkre
Gyermekgondozási pótszabadság apáknak: 1 hónapig az apuka is otthon maradhat párjával és újszülött babájával Ausztriában
Gyermekgondozási pótszabadság apáknak: 1 hónapig az apuka is otthon maradhat párjával és újszülött babájával Ausztriában

Papamonat Ausztriában: 2019 szeptemberétől 1 hónapig otthon maradhatnak párjukkal és újszülött gyermekükkel az apák Ausztriában. A gyermekgondozási pótszabadságra fizetés nem jár, de támogatás igen.

tovább a cikkre

Vissza az előző oldalra

hirdetés

BABÁT VÁRSZ?

Kíváncsi vagy, hogy mekkora? Mit érez? Hallja-e, ha beszélsz hozzá? Tudj meg mindent a babavárás csodájáról, miközben életed legfontosabb naplóját töltögeted a saját pocakos és ultrahang fotóiddal, érzéseiddel, élményeiddel. Kattints ide >>

vonal

[x] hirdetés

hirdetés

[x] hirdetés

Legnépszerűbb

Videók

Recept ajánlatunk

Almás őszibarack

Almás őszibarack

Gyümölcspépek >>
6 hónapos kortól. >>

Hozzávalók: 50 g alma 50 g őszibarack

Recept:

A meghámozott almát lereszeljük, lecsepegtetjük egy kevés frissen facsart citromlével. A barackot szintén meghámozzuk, ha kemény, lereszeljük az almareszelőn, ha puha, apró kockákra vágjuk és villával összetörjük, majd hozzákeverjük az almához.

(...) tovább a teljes recepthez...


Webáruház ajánló

Ha nem jön a baba

Ha nem jön a baba

2 400 Ft.-

Megnézem

Pocakosnapló

Pocakosnapló

2 800 Ft.-

Megnézem

Legfrissebb szakértői válasz

Dr. Árvainé Koczok Márta

Dr. Árvainé Koczok Márta

tanácsadó szakpszichológus

tovább a szakértőhöz >>

Éjjeli felriadás

Kedves Édesanya!
Gyermeke valószínűleg az őt érő stresszt így tudja kezelni, a szülő közelsége a nyugtató számára. Ez valóban sok feszültséget generálhat otthon. Én első körben ki próbálnám deríteni, mi jelent most neki fokozott stresszt. Ki lehet próbálni relaxációs technikákat, melyeket könnyedén egy-egy relaxációs mesekönyv segítségével is megtanulhat. A technika rendszeres alkalmazása, a mindennapi feszültségek átbeszélgetése, a több játék, több szülői figyelem, megoldást hozhat. Ha azonban ez nem eredményez jelentős javulást, érdemes konzultálni egy szakemberrel.

Ezt olvastad már? [x]
Gyermekprogramok

Varázslények - Mesebeli küldetés kiállítás és játék a Vajdahunyadvárban: Ide vidd el a gyereket, imádni fogja!

vissza vissza