Sok szó esik mostanában a családon belüli erőszakról, tudjuk, olvassuk, hogy csak Magyarországon hetente egy nő, havonta egy gyerek hal bele a bántalmazásba, amit valamelyik családtagjától kell elszenvednie. Azonban ez csak a jéghegy csúcsa, a legelrettentőbb adat. Sokkal szélesebb azoknak a 

köre, akiket férjük, volt férjük, élettársuk bántalmaz vagy terrorizál, akár „csak” szóban aláz meg, nagy részükről nem is tudunk, pedig valószínűleg mindannyiunk ismeretségi körében vannak ilyen történetek.

 

Csakhogy az áldozatok nem sok segítségre számíthatnak: a jog egyelőre nem védi őket megfelelően, kevés, bár elkötelezett segítő szervezet működik kifejezetten a családon belüli erőszak áldozatai számára, a közvélemény pedig általában azt taglalja: miért hagyta, kiprovokálta, akkor biztosan megérdemli. Most is erősen tartja magát a nézet, hogy ez a család belügye, amibe nem szabad beleavatkozni, és az a hibás, aki hagyja magát. Ilyen légkörben pedig nem is csoda, hogy az áldozatok, akiknek önbecsülése módszeresen leépül, maguk is elhiszik, hogy ők tehetnek a rossz bánásmódról, nekik kellene megváltozni, és saját szégyenüknek érzik, ami történik velük, ezért kívülállók, akár a család barátai is nagyon sok esetben egyáltalán nem tudnak arról, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött. 

 

Pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem az áldozat a hibás, és senki nem érdemli meg az erőszakot, a megalázást, akárhogyan is viselkedik. Mindezek miatt kiszállni egy ilyen kapcsolatból, bizonyos esetekben akár a volt partner fenyegetésétől, zaklatásától, zsarolásától kísérve, iszonyúan nehéz feladat és nagyon nagy lépés. Már csak azért is, mert nagyon gyakran anyagi függőséggel is együtt jár a szóbeli vagy fizikai bántalmazás, így a megfélemlített, csökkent önbizalmú nők nem is tudnának elmozdulni a partnerük mellől, hiszen nincs semmijük, nincs hová menniük. Sajnos nem sokan vannak, akik ki mernek és tudnak lépni egy bántalmazó, megalázó kapcsolatból, és akik meg is teszik, azok is nagyon kevés támogatást, megértést, jó szót kapnak, holott gyakran a nulláról kell kezdeniük mindent, sokszor gyerekekkel együtt. Szeretnénk kiemelni, hogy az erőszak nem csak fizikai lehet, nem kell ahhoz pofon, hogy valaki bántalmazó kapcsolatban éljen: a folyamatos megalázás, szidalmazás, fenyegetés, az anyagi függésben tartás, durva kontrollálás, zsarolás mind olyasmi, ami a másik ember folytonos bántása, és könnyen átcsaphat fizikai erőszakba is. Aki ilyen kapcsolatból ki mer és tud lépni, azt nem kétségbe vonni kellene, hanem bátorítani és támogatni. 

 

Barátnőm, Eszter és én ezért hoztuk létre Facebook-csoportunkat, az Újrakezdést, amiben ilyen bántalmazó kapcsolatot, erőszakos hozzátartozót hátrahagyó, új életet kezdő nőket, anyákat (és persze ha olyan a helyzet, apákat is!) szeretnénk támogatni tárgyi felajánlásokkal, hiszen bármi jól jöhet: ruha, bútor, gyerekholmi, konyhai eszköz, játék, de akár mozijegy, fuvar vagy egy jó szó is. Felajánlásokat tenni és kérni is a csoporton keresztül lehet. Azt gondoltuk, a Facebook a közösségi szerveződés legegyszerűbb formája, ami gyorsan tud elérni sok embert. Szeretnénk, ha minél több bajban lévő nő, anyuka látná: nincsenek egyedül, itt nem fogják ledorongolni, kétségbe vonni őket, itt nem gondolják, hogy az asszony szoknyája mindent eltakar, és azt sem, hogy mindenki megérdemli, amit kap: támogatunk, bátorítunk, nem gondoljuk, hogy a családon belüli erőszak az áldozat hibája, és főleg segítünk új életet kezdeni, minél többen vagyunk, annál eredményesebben.

 

A csoportunk tagsága titkos, mert így biztonságosabb, de van egy nyilvános oldalunk is, azon keresztül, üzenetben lehet kérni a belépést a csoportba. Rengeteg minden talált már gazdára a csoportban: szekrények, asztalok, mosógép, mikrosütő, gyerekbicikli, számítógép, sőt több családi nyaralás is, amit egy hotel ajánlott fel a csoportunknak. Önvédelmi szakértőnk meghívta a csoport tagjait ingyenes női önvédelmi szemináriumaira, és sokan vannak, akik jó tanáccsal, tapasztalattal segítenek sorstársaikon, szinte folyamatosan pörög a beszélgetés, tapasztalatcsere a csoportban. 

 

Szeretnénk még többen lenni és így több embernek segíteni. Komoly anyagi segítséget vagy profi pszichológiai tanácsadást persze magánszemélyként nem tudunk ajánlani (bár volt már ingyen szállásajánlat is a csoportban, és van pszichológus tagunk is), de hiszünk benne, hogy minden apróság segítséget jelenthet, a csoport tagjai támogatják egymást, és félelem nélkül megoszthatják a történetüket. Minél többen vagyunk, annál inkább tudjuk alakítani a közlégkört, és minél támogatóbb ez a közlégkör, annál inkább mernek majd segítségért fordulni a bajban lévők. Ha szükséged van valamire, vagy te szeretnél segíteni, ez a csoportunk nyilvános oldalának elérhetősége:

 

 

 

Fotó: Freedigitalphotos.net

Forrás: Facebook