A koraszülést nem választod. A koraszülés megtörténik. Nem tehetsz ellene semmit, nem tudod megakadályozni, és miután hazakerültök kisbabáddal a kórházból, egyedül, elesetten és segítség nélkül érzed magad... A koraszülést nem választod. A koraszülés megtörténik. Nem tehetsz ellene semmit, nem tudod megakadályozni, ha beindul a folyamat. Váratlanul belecsöppensz egy olyan élethelyzetbe, ami ledermeszt és rettegve állsz az inkubátor mellett, mert aggódsz kisbabád egészségéért, talán az életéért.

Koraszülött kisbabával a kórházban - élethelyzet, amire senki sem számít igazán
Álmaidban egykor egy problémamentes babavárás és egy probléma-, valamint lehetőleg fájdalommentes szülés képe jelent meg, amikor a gyermekvállalásra gondoltál.

És most tessék, itt vagy, csipogó gépek, csövek és az üvegkalitkában fekvő csepp gyermeked mellett, más riadt tekintetű anyukák társaságában.

ÉDESANYA lettél és mégsem lehetsz igazán az, mert a kisbabád intenzív ellátásra szorul, amely megelőz minden babusgatást, anyai puszilgatást, talán úgy érzed, a tejed is felesleges, hiszen lehet, hogy még szoptatni sem tudod. De ez butaság! A legnagyobb kincs, amit adhatsz a kicsinek, az anyatej, amelynek minden cseppjéért hálásak a nővérek, de leginkább a kisbabád immunrendszere.

Nem foghatod meg, nem érintheted meg gyermekedet, amikor szeretnéd, de hidd el, az orvosi ellátáson túl a legnagyobb szüksége mégis arra van, hogy te ott állj mellette az inkubátor mellett és azt suttogd neki, azt az üzenetet küldd felé minden pillantásoddal, minden rezdüléseddel, hogy jobban lesz, megerősödik és hamarosan hazamehettek együtt. De addig is, te ott leszel vele és vigyázol rá.


Fotó: SOTE II.

Éjjel és nappal a koraszülött kisbaba mellett az intenzív osztályon
Eljön a perc, amikor már kenguruzhattok is, mellkasodra helyezik a szuszogó csöppséget, így bújhattok össze végre ketten a melegben, békében, a minden porcikádat kitöltő boldogságban, hogy végre igazából megfoghatod kisbabádat.

Lassan beleszoksz az intenzív osztály légkörébe. Megtapasztalod, milyen az, amikor az orvosok és nővérek gondoskodása, szeretete öleli körül kisbabádat. Sokszor érzed, hogy ők a kicsid pótmamái-pótpapái, merthogy ők vigyáznak rá éjjel és nappal, hiszen te nem lehetsz állandóan mellette. Minél több időt töltesz az intenzív osztályon, annál jobban kötődsz azokhoz az emberekhez, akik ápolják és gyógyítják a kisbabádat. Aztán, még ha úgy is érzed, hogy ólomlábakon jár az idő, lassan telnek-múlnak a napok és kisbabád erősödik, egyre jobb hírekkel várnak az orvosok, amikor látogatásra érkezel. Amikor a kicsid már nem szorul intenzív ellátásra, kikerül a "normál" csecsemőosztályra, aztán egy csodás és emlékezetes napon végre hazavihetitek a kis Hősötöket.

Hazatértek, de a mögöttetek álló nehéz időszak nem múlik el nyomtalanul.
 
Koraszülő anyukák egymást támogatják, bátorítják - Ki segíthet még?
Bármerre járok, koraanyukák között egy olyan kimondatlan, hallgatólagos szövetséget érzek, melynek kötőerejét csak az értheti meg igazán, aki remegett már inkubátor mellett gyermeke egészségét, életét féltve. Aki összerezzent minden telefonhívásra otthon, nehogy a kórházból hívják, hogy baj van. Aki legszívesebben burokban tartaná gyermekét, mikor hazatérnek, hogy megóvja mindentől.

Igen, az intenzív osztályon töltött az időszak nem múlik el nyomtalanul. Ez az anyukákat (és természetesen az egész családot) lelkileg nagyon megviseli.

A koraszülést nem tervezi senki, így váratlansága folytán még inkább felkészületlenül éri az érintetteket. És egy ilyen helyzetben jó lenne, ha volna egy olyan segítség az édesanyák mellett, aki beszélget velük erről az élethelyzetről, a korababákról, magáról a koraszülőségről, hiszen sajnos a kisbabák ellátást végző orvosoknak és a nővéreknek erre nincsen kapacitása.

Hasznos lehet például más koraszülőkkel beszélgetni. Nem olyanokkal, akik velünk együtt állnak az inkubátor mellett, hanem olyanokkal, akik már túl vannak a nehezén.

Támogató csoport indult a SOTE II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati klinikán

Erőt adhat az éppen az intenzív osztályon tartózkodó édesanyáknak, ha hallanak más sikertörténeteket. Többszörös koraszülő anyukaként és anyacoachként én úgy hiszem - hacsak nem merült fel olyan komplikáció, súlyos egészségromlás a babánál, amely mentálisan is komolyan megviselné az édesanyát -, a koraszülő nőknek nem feltétlenül van szükségük terápiás kezelésre.

Éppen azért szolgál nagy örömömre, hogy a Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika vezetősége nyitott volt a kezdeményezésre, és így létrejöhetett a koraszülő édesanyák támogató csoportja, melyet magam vezetek coaching eszközökkel és módszerekkel. Ebben a csoportban az édesanyák megoszthatják egymással tapasztalataikat, megbeszélhetjük, ki hogyan kezeli a felmerülő nehézségeket, milyen családi megoldások születtek ebben a helyzetben.

Régi és újdonsült koraszülő anyukák együtt, egymást támogatva, bátorítva
A coaching tevékenység az ember életútján az elé gördülő akadályok, nehéz élethelyzetek megoldására, kezelésére irányul. Ha belegondolunk, a koraszülés is egy nem várt élethelyzet. Ez nem egy kórkép, hanem egy olyan nem várt fordulat egy család életében, amivel valamit kezdenünk kell, amit el kell fogadnunk - hiszen mást úgysem tehetünk - és ami innentől kezdve az életünk részévé válik.

Egy változás, egy kihívás, mely kihat a mindennapjainkra
Többszörös koraszülő édesanyaként és anyacoachként ennek a változásnak és kihívásnak a kezelésében tudom segíteni a koraszülő édesanyákat.
A Koraszülöttek Világnapján a mi kis Hőseink, Apró Talpaink állnak a középpontban, ugyanakkor gondolnunk kell a családokra is, ahova ezek a korababák érkeztek, és ezen belül az édesanyákra, hogy támogatást kapjanak abban a sokszor ember próbáló élethelyzetben, amelybe oly váratlanul és felkészületlenül belecsöppentek!

Jelentkezni a Semmelweis Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika koraszülő anyukákat támogató csoportjába itt lehet »

Az édesanyák e-mailben kapnak értesítést a támogató csoport soron következő időpontjáról és témájáról.

Szerző: dr. Domokos Katalin
Fotó: SOTE