Mit érez a magzat a kismama gondolataiból?

Mit érez a magzat a kismama gondolataiból? Hatással vannak-e a magzatra a kismama hangulatai, érzései, esetleg a negatív gondolatai? Hogyan hat a stressz a magzatra?

Mit érez a magzat a kismama gondolataiból?
Mindent.
Még azt is, amit maga az anya sem. Gondolataink, vágyaink, érzelmeink folyamatosan kavarognak bennünk, és igen nagy energiabefektetést, folyamatos odafigyelést kíván ezek teljes mértékű tudatosítása. A hétköznapjainkat azonban – érthető módon - nem így éljük, emiatt lelki folyamataink jó része tudattalan marad.



A magzat érzékeli a szülők érzelmeit
A magzat azonban az anyai világ tengerében úszik testi-lelki szempontból egyaránt. Míg az anya megszűrheti, hogy a családi béke és a saját kiegyensúlyozottsága érdekében milyen félelmeknek, konfliktusoknak, averzióknak enged szabad utat, a magzat válogatás nélkül kap mindent.

Persze ő sem abban a formában érzékeli, hogy "ááá, szóval anya nem akar olyan szülő lenni, mint a nagyi, de nem tudja, hogy hogyan lehetne máshogy csinálni, emiatt tele van bizonytalansággal, sőt haraggal", vagy "apa olyan gyerekesen viselkedik néha, hogyan lesz ő jó szülő?",  de érzékeli a zavart, a feszültséget, a szorongást, az ellentmondásos érzelmeket a jövőbeli szülői szereppel, a családi kapcsolatokban végbemenő változásokkal szemben.

Az anya és a magzat közötti kapcsolat
Nem a hétköznapi stressz miatt kell aggódni. Azt nem lehet elkerülni, és nem is kell: az élet velejárója és a babáknak is fontos tapasztalat. Az anya-magzat kapcsolatanalízis első kézből - konkrétan a babák visszajelzései alapján - rendelkezik tudással erről. Még az egészségügyi rendszer medikalizált szemléletéből adódó aggodalom (minden terhesgondozási alkalomra jut egy megjegyzés, amin lehet izgulni) sem zökkenti ki a magzatokat a nyugalmukból.

Őket csak a kapcsolati történések érintik mélyen, azon belül is elsősorban az anya és a magzat közti viszony alakulása. Amit persze jelentősen befolyásol az anya társas hálója, korábbi sérülései, érettsége, felkészültsége.

A kismama a szűrő
Az alapelv az, hogy az anya a szűrő, és minden esemény szubjektív értékelése alapján válik stresszkeltővé a kismama - ezáltal a baba - számára. Egy ártatlan megjegyzés is feldúlhatja az anya nyugalmát, ha van valami - messzire visszavezethető és sokszor nem tudatosítható - személyes érzékenysége a témával kapcsolatban.

A várandósság időszakában sok ilyen gyenge pont válik céltáblává, mivel az anya a hormonális-érzelmi átalakulás hatására lelkileg felpuhul és sokkal sebezhetőbbé válik. Ez azonban jól van így. Sőt. Épp ez teszi lehetővé, hogy az anya  - mintegy kvantumugrással – anyja lányából lánya anyjává tudjon válni, átértékelje a prioritásokat az életében, és feldolgozza azokat a múltbeli sérelmeket, amelyek felesleges poggyászt jelentenek a szülőség felelősségteljes útján.

Az, hogy mindezt a baba menet közben érzékeli, számára is nagy tanulási lehetőség. Megtapasztalja, hogy az ellentmondások feloldhatók és a konfliktusok megoldhatók. Az anya tudatos hozzáállása mindehhez példaértékű a baba számára.  

Feltétel nélküli teljes elfogadás
Ha az a kellemetlen érzés alakult volna ki benned, hogy a baba egy kis kém, akitől még privát szférája sem lehet az embernek, akkor azt javaslom, nézd ezt más szempontból.

Azt, hogy a baba érzékeli a negatív érzelmeket is, értékelje úgy, hogy van valaki, aki szereti őt a jó és rossz oldalával együtt. Erre a feltétel nélküli teljes elfogadásra a várandósság különleges lehetőséget nyújt. Pótol valamit abból az - eredeti formájában visszahozhatatlan - időszakból, amikor édesanyánk szeretetében fürödhettünk a vele való egység állapotának időszakában. Ha ott valamiben hiányt szenvedtünk, akkor jó tudni, hogy a babavárás óriási gyógyulási lehetőséget rejt magában - ha van bátorságunk szembenézni a gyógyulnivalóinkkal.

Szerző: Végvári Edit anya-magzat kapcsolatanalízis, pszichológus
Fotó: Rawpixel