Terhességi toxémia vagy preeclampsia: Miért veszélyes a magzatra és a kismamára is a terhességi magas vérnyomás?

A világon elsőként sikerült azonosítania a preeclampsia (terhességi toxémia) kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat a Than Nándor Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) TTK Reprodukció Rendszerbiológiája Kutatócsoport tudományos főmunkatársa által vezetett csoportnak - olvasható az MTA közleményében.

A hat ország kutatóinak együttműködésében megvalósult kutatás eredményei hozzájárulhatnak korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához, valamint a preeclampsia (terhességi toxémia) elleni terápiás eljárások kifejlesztését segíthetik elő.

A terhességek negyede veszélyeztetett
A közlés szerint a terhességek 70 százaléka, a klinikailag felismert terhességek 15 százaléka végződik vetéléssel és a kihordott terhességek 25 százalékánál lép fel az anya és/vagy magzata egészségét vagy életét veszélyeztető súlyos szülészeti kórkép. Ez utóbbiak közé sorolják a preeclampsiát, a HELLP-szindrómát, a méhen belüli sorvadást, valamint a spontán koraszülést is.

Mi az a terhességi toxémia?
A terhességi toxémia a várandós nők 5-8 százalékánál a terhesség 20. hete után kialakuló, fehérjeürítéssel járó magas vérnyomás, amely súlyos, életveszélyes komplikációkkal járhat (például máj- és vesekárosodás, tüdőödéma, agyvérzés, véralvadási zavarok). A preeclampsia egyik legsúlyosabb szövődménye az eclampsia, amely az egész testre kiterjedő görcsökkel járó eszméletvesztéses állapot, ami agyvérzéshez és lepényleváláshoz, anyai és magzati halálhoz vezethet.

Évente 76 ezer kismama és félmillió kisbaba hal bele
A preeclampsia az anyai és a magzati megbetegedések és halálozás egyik fő oka - 76 ezer anya és 500 ezer gyermek halálához vezet a világon évente -, társadalmi jelentősége tehát hatalmas.

A preeclampsiának többféle kiváltó oka van, amelyek a méhlepény patofiziológiás útvonalainak aktiválódásához vezetnek kora terhességben, de a jellegzetes klinikai tünetek kialakulását hosszú preklinikai periódus előzi meg.

Mivel korábbi intenzív kutatások ellenére sem sikerült a preeclampsia korai patofiziológiás útvonalait részletesen megismerni, hatékony korai diagnosztikus tesztek vagy terápiás eljárások kidolgozására sem volt eddig lehetőség.

Than Nándor Gábor, az MTA TTK Reprodukció Rendszerbiológiája Kutatócsoport tudományos főmunkatársa kutatócsoportjával rendszerbiológiai módszerekkel azonosította a preeclampsia kialakulásában szerepet játszó korai molekuláris útvonalakat és szabályozási hálózatokat.

Már az első trimeszterben kialakulnak a kóros folyamatok
Leírták a méhlepény jellegzetes génhálózati változásait, modellezték a kórfolyamatok kialakulását. Megállapították, hogy praeeclampsiában a méhlepény kórfolyamatai már nagyon korán, az első trimeszterben kezdődnek.

Felismerték, hogy a korai, preklinikai kórfolyamatok kialakulásában kulcsszerepük van a méhlepény fejlődési zavarainak, valamint az anyai keringésben a kora terhességben már fennálló szisztémás gyulladásnak is. Molekuláris adataikból levonható fontos következtetés volt az is, hogy az anya és a magzat érintettsége a praeeclampsia méhlepényi kórfolyamataiban független egymástól.

A tanulmányból szabadalmak is keletkeztek, amelyek ipari hasznosítása hatékony korai diagnosztikus eljárások kidolgozásához vezethet. A kórfolyamatok molekuláris útvonalainak és szabályzási hálózatainak leírása, valamint a gyógyszerhatáspontok azonosítása pedig terápiás eljárások fejlesztését segítheti elő - olvasható az MTA közleményében.

A Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója, Dr. Rigó János egy korábbi cikkben azt is elmondta, a preeclampsia kialakulását nem lehet megbízhatóan előre jelezni. Ugyanakkor több hajlamosító tényező is ismert, ilyen például a terhesség előtt már fennálló magas vérnyomás, az előrehaladott anyai életkor, az elhízás és a cukorbetegség - valamint, ha a családban előfordult a betegség, szintén jelentősen emelkedik a kórkép kialakulásának kockázata.

Forrás: MTI
Fotó: Pixabay