A kifejezést: „siettetett gyerekek” David Elkind, amerikai gyermekpszichológus használta elsőként. Elkind már több mint két évtizeddel ezelőtt felfigyelt rá, hogy a gyerekek egyre többször kerülnek olyan helyzetbe, ami nem felel meg életkori sajátosságaiknak.

A kifejezést: „siettetett gyerekek” David Elkind, amerikai gyermekpszichológus használta elsőként. Elkind már több mint két évtizeddel ezelőtt felfigyelt rá, hogy a gyerekek egyre többször kerülnek olyan helyzetbe, ami nem felel meg életkori sajátosságaiknak.

A helyzet azóta egyáltalán nem javult: a gyerekek már egészen kicsi koruktól sok olyan dolgot csinálnak, amihez még nem érettek, ami nem felel meg tudásuknak, képességeiknek.

Milyenek a siettetett gyerekek?
Már bébikorukban felnőttes ruhát viselnek, szépségversenyen vesznek részt. Óvodás korban nyelvórára, különórákra járnak, minden szabad órájuk gondosan be van osztva foglalkozásokra. Gondozás és nevelés helyett a fejlesztés lett a fő csapásirány. Már maga a kifejezés is leleplező: fejleszteni programot lehet, élőlényt kevésbé. Az élőlény akkor fejlődik megfelelően, ha a vele való bánásmódban tekintetbe veszik az ő egyéni és életkori sajátosságait.



Hol rontjuk el?
A mai gyerekek esetében ez egyre kevésbé igaz. Cáfolható, vagy a média által torzított tudományos eredmények, üzleti vállalkozások sokcsatornás reklámkampányai számolják fel a modernizációs gyermekfelfogás egyik legjelentősebb vívmányát: a gyerekkor sajátosságainak tiszteletben tartását. Ma mindennek, ami a gyerekkel, a gyerek körül történik, különleges célja, haszna kell, hogy legyen. Nem játszhat csak úgy, olyan játékokat hoznak forgalomba, amelyek úgymond, fejlesztik a különböző képességeket. A mai óvodáktól, sőt a bölcsődéktől is egyre inkább azt várja el a fenntartó és a szülők, hogy ott „fejlesszék” a gyerek különböző képességeit.

Háttérbe szorul az ennél sokkal fontosabb szempont, hogy a gyerek jókedvű, kiegyensúlyozott legyen, holott a kisgyermekek fejlődésének ez a legfontosabb feltétele. A játszóházhálózatok azt igyekeznek elhitetni a szülőkkel, hogy a gyerekük az alkalmi látogatás során különleges fejlődésen megy keresztül, és olyasmit is fog tudni, amit az óvodában – iskolában nem tanítanak meg neki.

Ennek azonban pontosan az ellenkezője igaz: a kisgyerek - de a nagyobb gyerek is - csak attól tanul, akit ismer és szeret, az eszközök, játéktárgyak önmagukban nem gyakorolnak rá hatást. A számítógép billentyűzetére nem azért figyel fel, mert bármilyen érdekességet rejt a számára, hanem azért, mert a szülei, hozzátartozói gyakran használják. Bárki megfigyelheti, hogy a kisgyerek a rikító színű, semmilyen használati tárgyra nem emlékeztető műanyag „fejlesztő játékokat” percek alatt megunja, miközben hosszasan nézegeti, vizsgálgatja a kulcscsomót, a babakocsi csatját, a mama cipőjét.

Mire kell figyelnie a jó szülőnek?
Az első életévekben a szellemi és testi fejlődés alapvetően spontán, a világ megismerése, a saját hatékonyság növelése hajtja előre. Egészséges gyerek esetében a kiskori fejlődést nem lehet gyorsítani. A fejlődésnek megvannak a maga szekvenciái, ezeket egyetlen gyerek sem tudja átugrani. Ha volna csodaszer - ahogyan a lelkiismeretlen hirdetők állítják - amitől a gyerekek már óvodás korukban spontán elsajátítanák az olvasást és a számolást, vagy amitől rendkívüli intelligenciára tennének szert, már régen mindenkiből zseni vált volna. A kisgyerek fejlődésének legfontosabb feltétele a szerető környezet, az állandóság az emberi kapcsolatokban.

A gyerek siettetése ritkán hoz eredményt. Ebben a versenyben az fog győzni, aki kimarad belőle.

Szerző: Vajda Zsuzsanna pszichológus, egyetemi tanár
Fotó: Pixabay