Drogok – az én gyermekem is veszélyben van?

A fiatalok sosem voltak szentek: néhány generációval korábban is különféle eszközökhöz nyúl­tak, hogy oldják a gátlásaikat, és önfeled­ten tudjanak szórakozni, de tény, hogy manapság egyre veszélyesebb az élet, és ezzel a kamaszoknak (és természetesen a szüleiknek is) számolniuk kell.
A tizenévesek a kortársaik által erősen befolyásolt kapcsolatrendszerben vál­nak valakivé. A kamaszkori testi-lelki változások megviselik őket, s ebben a folyamatban a közösség prioritásainak, szabályainak nagy szerepük van: jó vagy rossz irányba terelnek.
 
Tartozni valahová
Ebben a korban tartozni kell valami­lyen kortárs közösséghez. A csoport el­várásainak meg kell felelni, és akkor a jutalom, a barátság nem marad el. Egyformák vagyunk, összetartozunk – jel­zi egyértelműen a különféle bandákba verődő fiatalok öltözködése, viselkedési stílusa.
 
A sajátos ruhákat még csak-csak el­viselik a szülők, ám a meglehetősen szél­sőséges viselkedést már nehezebben to­lerálják. Igen széles a paletta: az enyhébb formáktól (hangoskodás, idétlenkedés, veszekedés, bátorság- és erőpróbák, rajongás) a komolyabb vétségekig (ré­szegségbe torkolló ivászat, drogmámor, rendőrségi előállítás) terjednek. Akit az elfogadó szeretetkapcsolaton keresz­tül otthon felkészítenek a kihívásokra, akit megerősítenek a jó döntésekben, az felismeri a határokat, és képes kilépni a veszélyes helyzetekből – akár a kor­társ kapcsolat elvesztésének lehetőségét is vállalva. A gyenge morális hátterű, tájékozatlan, könnyen befolyásolható gyermek azonban gyakran eszköztele­nül sodródik tovább.
 
Sok fiatal érzi úgy: a kiválasztott csoport­ba való beilleszkedéshez elengedhetetlen, hogy részt vegyen mindenben, a cigaret­tázás, az alkohol vagy a könnyebb drogok kipróbálásában is. Jó tudnunk, hogy egy 2007-ben végzett budapesti iskolavizsgálat eredményei szerint a gyerekek közel nyolc­van százaléka éppen ebben a beilleszkedős időszakban, tizennégy-tizenöt évesen ta­lálkozik először a droggal!

Kínzó kérdések
Ha egy szülő drogfogyasztásra utaló jeleket vél felfedezni gyermekén, külön­féle kérdések fogalmazódhatnak meg benne. Az alábbiakban ezek közül vizsgálunk meg néhányat.

Az egyszeri kipróbálásból kialakul-e rendszeres fogyasztás, illetve függőség?
Sokan ezt nem érzik valós veszély­nek, mások meg már egy alkalom után is „drogosnak” tartják gyermeküket. A kérdés megválaszoláshoz először is azt kell tisztáznunk, hogy miért válik egy fiatal rendszeres drogfogyasztóvá.
 
A barátokhoz fűződő kapcsolatnak akkor is nagy szerepe van, amikor már nem a kipróbálásról, hanem a „lazulás” lehetőségéről, boldogságkeresésről van szó. S hogy miért ilyen formában kere­sik a kamaszok a boldogságot? Mert sok­szor nem sikeresek a tanulmányaikban vagy a sportban, nincs elég barátjuk, a másik nem tagjai meg sem látják őket. Ezek olyan komoly sérelmek, amelyekre gyógyír kell. Ha pedig ezt nem kapják meg a megfelelő helyen, „öngyógyításba” kezdenek. A drog – sajnos – erre kiválóan alkalmas. Elhallgattatja a kritikus hango­kat, eltompítja a testi-lelki fájdalmakat, és egy titokzatos másik világba repít.

Mit tehetek azért, hogy a gyermekem ne kerüljön ilyen helyzetbe?
Ha továbbra is elfogadó, szeretettel teli légkörben, ugyanakkor hasznos korláto­kat támasztva neveli gyermekét, akkor jó eséllyel átvészelhetik a kamaszkor hullámvölgyeit.

Hogyan segíthetek neki, ha megtu­dom, hogy drogozik?
Mindenképpen keressenek fel egy szakembert, mert anélkül nem valószí­nű, hogy sikerül megoldaniuk a prob­lémát.
 
Összefoglalva legfőbb tanácsként azt mondhatjuk: fontos, hogy kellő figye­lemmel kísérjük gyermekeink életét, különben túl későn vesszük észre a problémákra utaló jeleket, és nem tanítjuk meg őket időben arra, hogy helyesen ke­zeljék a kísértésekkel teli helyzeteket.
 
Orsolics Zoltán Zénó
szociális szakember, ifjúsági tanácsadó, kétgyerme­kes édesapa
(A szerző maga is szabadult szenvedélybeteg.)

Family Magazin