A legnagyobb nevelési hiba, amit hiszti vagy rosszalkodás esetén elkövetünk

Egy mélyen elgondolkodtató gyermekverset szeretnénk veletek megosztani, ami a gyermeki viselkedés néha nehezen érthető rejtelmeit tárja elénk. Ha már bennetek is sokszor megfogalmazódott a kérdés, hogy vajon miért akarnak szándékosan rosszak lenni a gyerekek, illetve arra is kíváncsiak vagytok, hogy a kisgyerekek rossz viselkedését hogyan kell kezelni, akkor ajánljuk figyelmetekbe Szegleti Gabriella gyermekpszichológus szakértőnk vers interpretálását, illetve szokásosan karakteres tanácsait.

Ma rossz leszek. Elhatároztam.
Senkinek nem köszönök.
Az oviban verekedni fogok,
meg egy tányért összetörök.
Zsuzsi haját meghúzom,
Laci rajzára odafirkálok,
a várat feldöntöm,
lehet, hogy ezért majd sarokban állok,
de ma akkor is rossz leszek,
olyan rossz, mint soha,
fog majd csodálkozni az egész óvoda!
Foglalkozás alatt mindig felállok,
mindenbe úgyis belekiabálok,
az ebédet nem fogom azért se megenni,
hiába biztat majd az óvó néni.
Még az is lehet, hogy kiöntöm a vizet...
a mosdóban folyton pacsálok,
kinyújtom a nyelvem a Zolira,
alvás helyett az ágyon ugrálok
Még sosem voltam rossz,
ezért észre se vesznek,
de jó annak a sok
nagyon rossz gyereknek!
Az óvó néni egész nap beszélget velük,
lefoglalja őket, hogy ne legyen idejük
a rosszalkodásra, meg semmi másra.
Velük mindig, mindig beszélgetnek,
meg feladatot kapnak, hogy ügyesek legyenek!
Az a szörnyű Karesz dicséretet kap,
ha nem csinál semmi jót, csak egyszer szót fogad...
Én mindig jó vagyok.
Ma azért is rossz leszek!
Szeressenek engem is úgy,
mint egy rossz gyereket!
(Kovács Barbara: Ma rossz leszek)

A gyermek egyfolytában a szülő figyelmére vágyik
Ugye milyen fájdalmas olvasni? Hányszor érezhetik hasonlóan magukat gyermekeink?  Mennyire természetessé válik egy idő után a jó, az, ha a gyermekünk szót fogad, nem hangoskodik, nem kell mindenre figyelmeztetni, nem kell vele kiabálni minden apróságért, megcsinálja a feladatát… egyszerűen csak jó! Észre sem vesszük, hogy már elfelejtettük megdicsérni, megjutalmazni. De ők észreveszik! Semmi másra nem vágynak csak a figyelmünkre, ránk! Egy hangos szó, leszidás is több, mint a semmi, hiszen akkor is rájuk figyelünk, odafordulunk - kezdi Szegleti Gabriella.

Vigyázat, gyakran a hisztit jutalmazzuk
A gyermeknevelésben a jutalmazásnak sokkal nagyobb ereje van, mint a büntetésnek. Dicséret, jutalom az adott viselkedés  gyakoriságát növeli, a viselkedésminta rögzül. A legegyszerűbb és legfontosabb jutalmazás a figyelem és a dicséret.

Pontosan a figyelem az, ami megerősíti a „rosszalkodást” is, amikor is a gyermek ezzel harcol ki odafigyelést magának, mert az elfoglalt szülők a „jó” gyereket sajnos nem érnek rá jutalmazni a figyelmükkel.  

De gyakran előfordul az is, hogy zavarunkban (mindenki minket néz egy üzletben), vagy aggodalmunkban (éhes marad a gyermek) engedünk a gyermek hisztijének, és megkapja a boltban a csokit, csak fejezze be a kiabálást, vagy kap kedvencét vacsorára, csak egyen valamit. Ilyenkor a gyermek azt tanulja meg, hogy ha sír, üvölt, hisztizik, azzal eléri a célját. Fontos odafigyelni, hogy mindig csak azt a viselkedést jutalmazzuk, amit valóban meg akarunk erősíteni - tanácsolja a szakértő.



Minél többet „jutalmazzuk” figyelmünkkel a rosszaságot, annál rosszabb lesz a gyerek
A kísérletek is azt bizonyítják, hogy a jutalmazott agresszió markánsan növeli a nem kívánt reakciók számát. Bandura egyik híres kísérletében óvodás gyermekeket vizsgáltak. Az egyik csoportban a gyermekek minden verbális agresszív magatartásukért – amikor leszidták a babát – jutalmat (valami csecsebecsét) kaptak. Ezután a gyermekeket másik szobába vezették új játékszerek közé, és megfigyelték, hogyan játszanak.

Bandura megállapítása szerint azok a gyermekek, akiknek verbális agresszióit jutalmazták, mindkét játékhelyzetben szignifikánsan több verbális agresszív megnyilvánulást produkáltak, sőt később már nemcsak a jutalmazott verbális, de a fizikai agressziók tekintetében is felülmúlta a kontrollcsoportot. Ahogy Bandura írja: “…a verbális agresszió megerősítése az egyik játékhelyzetben előidézte a nem verbális agressziót a másikban”.

Tehát minél többet „jutalmazzuk” a figyelmünkkel a rosszaságot, annál rosszabb lesz a gyerek, hiszen annál gyakrabban megjelenik ez a viselkedés. Már hallom is, ahogy sokan mondják, hogy DE ez BÜNTETÉS, nem jutalmazás - mondja Szegleti Gabriella.

Mit okozunk a büntetéssel?
A büntetés leállítja a nem kívánt viselkedést, de csupán a nyílt agressziónak büntetett formáit gátolja le, ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyerek haragja, bosszúvágya is csökkenni fog. Sőt a frusztráció-harag törvény értelmében minden olyan büntetés, melyet a gyermek méltánytalannak tart, de az újabb büntetéstől való félelem miatt tűrésre, megaláztatásra kényszerül, növelni fogja haragját, agresszív tendenciáit.

Ez alapján a rosszaságot mind a jutalmazás (odafigyelés), mind a büntetés is növeli! Akkor itt az ideje nem erre fordítani az energiáinkat. Vegyük észre a JÓ gyerekeket, szeressük őket is úgy, mint a rosszakat!

Szakértő: Szegleti Gabriella
Fotó: Pixabay