"Ugye, apa, legközelebb eljössz?" - Mit él át az a gyermek, akinek az apja sosem ér rá? Hogyan lehetsz jó apa akkor is, ha elfoglalt vagy?

-  A mai társadalomban hiánycikk lett az apa! – hívja fel a figyelmet Jánosi Ferenc lelkész, addiktológiai szakember, ifjúsági előadó, aki maga is két gyermek édesapja, az egyre égetőbb társadalmi problémára.

A szakember többi férfitársaihoz intézett írása főként azoknak az édesapáknak szól, akik gyakran már csak az esti lefekvésre érnek haza, vagy akiktől meglehetősen sokszor hallani hasonló mondatokat: „Fiam, a következő meccseden már tényleg ott leszek!”

Elfoglalt apák és a gyermeknevelés

 

A gyerek sokszor azt érzi, hogy minden más fontosabb az apjának, mint ő
Gyermekeinknek sok tanára és néhány barátja van, de édesapja csak egy van. Magam is édesapa vagyok: 2 tizenéves gyermeket nevelünk feleségemmel, lányunk 10 éves lesz, fiúnk pedig 12. Az oktatásban dolgozva látom, hogy a pedagógus pálya szintén elnőiesedett, és felnövekvő nemzedékünk élete apahiány nevű betegségtől szenved.

Azok a gyermekek, akiknek van édesapjuk, sokszor érzik azt, hogy minden más fontos az apának, csak ő nem. Egy tizenéves fiú mesélte egyszer nekem: „Apám, amikor szükséges, pénzt ad akár 10-20 ezer forintot is, de múltkor, mikor azt kérdeztem tőle: Apa le tudsz-e velem ülni egy 20 percet beszélgetni, mert kérdéseim lennének. Az apa azt válaszolta: Nekem erre most nincs időm, érted, anyádért és testvéreidért dolgozom, és amúgy is fontos tárgyalásaim vannak, hogy pénzt tudjak keresni. Erre a fiú csalódottan csak ennyit mondott halkan: „Apa, megértelek, de a jelenléted fontosabb lenne, mint a pénzed…”

Ígérgetünk gyermekeinknek, hogy a „következő meccsen már tényleg ott leszünk”
A meccsen, sportrendezvényen, szavalóversenyen fellépő gyerekek keresik az apjuk tekintetét. Több film feldolgozta már az elfoglalt apa témát, ezek közül az egyik kedvencem a Hanta Boy Jim Carryvel, amelyben a fia születésnapja alkalmából csupán annyit kér tőle, hogy az édesapja egy napig ne hazudjon. A film bemutatja az apa bonyodalmait, amelyekbe kerül azzal, hogy egy napig nem tud hazudni, és mindenkinek igazat kell mondania. A fiú egy mondata nagyon bevésődött a tudatomba: „Engem nem az zavar, hogy mindenkinek hazudsz, hanem az fáj nagyon, hogy nem tartod meg a nekem tett ígéreteidet.”

Hány és hány sportmeccs vagy iskolai esemény után mondjuk a gyermekeinknek, hogy „a következőn már ott lesz apa, majd meglátod”.  Amint elérkezik a következő esemény, gyerekünk még figyelmeztet isbennünket, ugye, apa nem felejtetted el: ma lesz a nagy nap, amikor mindenki előtt fogok szerepelni, ugye ott leszel? Eljön a következő rendezvény időpontja, és pont addigra nekünk egy üzleti megbeszélés jön közbe vagy egy fontos telefonbeszélgetés. És a legfontosabb találkozónkat ma is kihagytuk, gyermekünk életének egy fontos eseményéről már megint hiányoztunk.

Hogyan bízhat a gyermek újra az apjában?
Gyermekeink így megtanulják, hogy nem bízhatnak a felnőttekben és főleg a saját édesapjukban nem. Mi lenne, ha a gyermekeink eseményét újra ugyanolyan fontosnak tekintenénk, mint egy fontos üzleti tárgyalást? Milyen jó lenne, ha újra helyreállítanánk gyermekeink bizalmát! Megismerhetnének egy újfajta apát, aki aktívan van jelen a gyermekei életében. Aki ezeket gondolná: „Veled vagyok nehézségeidben, ott vagyok a beteg ágyad mellett, és akkor is ott vagyok, amikor tanácsra van szükséged, vagy ha minden jól sikerül, de akkor is, amikor úgy érzed, minden összeomlott körülötted. Akkor is tudd: Apa itt van és átölel”.

Lehet, hogy amikor mi voltunk kisrácok, a mi meccseinkről és életünk fő eseményeiről hiányzott az édesapánk, és ennek hiányát, ha egész őszinték vagyunk, a mai napig érezzük. Legyünk mi azok, akik nem a hiányukat, hanem jelenlétüket adják oda gyermekeiknek. Mert ez hosszútávon a legjobb befektetés, még ha ezért módosítani kell is időbeosztásunkon.
Legyél te is egy a hiánycikkben lévő apák közül, amelyiknek neve Apa, aki jelen van.

Az apáknak láthatónak kell lenniük a család életében
A Biblia beszél arról, hogy „ Az apáknak tanítani kellett gyermekeiket Isten parancsolatára, beszélj ezekről a te fiaidnak akkor, amikor felkelsz, amikor az otthonodban vagy, és amikor úton jársz és akkor is, amikor lefekszel.” Ahhoz, hogy ezekben az élethelyzetekben tanítani tudjuk gyermekeinket, láthatónak és jelen lévőnek kell lennünk gyermekeink és családunk életében is.

Egy kislány ezekkel a szavakkal beszélt nekem egyszer az apukájáról: van egy bácsi, aki hozzánk jár aludni, ő az édesapám… Én inkább azt szeretném hallani: Nekem van a legdrágább édesapám a világon, olyan apa, aki jelen van az életemben.

Szerző: Jánosi Ferenc lelkész, addiktológiai szakember és ifjúsági előadó
Fotó: Pixabay