7 gyakori ok, amiért nem akar iskolába menni a kisgyerek - Mit tehetsz, hogy átsegítsd a nehézségeken?

Az iskolakezdést minden kisgyermek izgatottan várja, ám egyben kihívást is jelent számukra. Az óvoda, majd pedig a nyári szünet lazasága után az egész napot egy iskolapadban kell tölteniük, nem játszhatnak bármikor, a sok-sok újdonság befogadása is kimeríti őket. Ahogy mi, felnőttek is különbözően reagálunk bizonyos élethelyzetekre, a kis elsősök sem egyformán élik meg az első hónapok nehézségeit. Megértéssel, türelemmel és pozitív megerősítéssel azonban csodákat tehetünk!

Mi a legfontosabb a pszichológus szerint, hogy az iskolakezdés ne szorongással teljen?
- Az óvodások többsége élvezettel készül az iskolakezdésre, nagy élmény számukra iskolatáskát, tolltartót, írószereket választani. Ám a kezdeti lelkesedés hamar elmúlhat. Intő jel lehet, ha fejfájóssá, hasfájóssá válik gyermekünk, meglehet ugyanis, hogy a tünetek pusztán lelki eredetűek. Ebben az időszakban a gyermek számára mindennél fontosabb a pozitív megerősítés. Ez segít neki abban, hogy az iskolát ne szorongással kezdje, hanem kíváncsisággal tudja megélni. Beszélgessünk vele sokat, ítélkezés nélkül hallgassuk meg, és hagyjuk, hogy a gyermek szabadon elmesélhesse az élményeit. Így felfedhetjük a problémákat, és közösen megtalálhatjuk a megoldást, hogy ne nyűg legyen az iskolába járás, hanem egy izgalmas és kihívásokkal teli felfedezőút. Ha pár hónapon belül sem történik változás, ne féljünk szakember segítségét kérni - mondta Bagdi Petra szakpszichológus, az Év magánrendelőjének választott Budai Egészségközpont munkatársa.



Nem akarok iskolába menni!
Miért fordulhat elő, hogy az egyébként mindig vidám, jókedvű gyermekünk egyszer csak azt mondja, nem akar iskolába menni? A pszichológus szerint legtöbbször az alábbi okok állnak a háttérben:

• A játékos napokat felváltó kötelezettségek, az elvégzendő feladatok
• Az iskolában érzett teljesítménykényszer
• Túlterheltség
• Beilleszkedési nehézségek
• Kevesebb személyes figyelem az óvodához képest
• Szorongás attól, hogy társai valamiben ügyesebbek nála
• A szülő szorongása, gyakran a gyermek teljesítményét illetően, amelyet a gyermek is megérez

 
Néhány hasznos tanács, hogy gyermekünk könnyebben átvészelhesse a kezdeti nehézségeket:

• Az alsó tagozatos gyermekek még játékosak, életük fontos része a mesevilág, ezért is elengedhetetlen, hogy a tanulás mellett hagyjunk nekik időt a játékra, mozgásra is.
• A napi rutin kialakítása biztonságot ad a gyermekeknek, az esti mese pedig nyugtató számukra, így amíg igénylik, bátran meséljünk nekik.
• Az elegendő alvás is nagyon fontos, a figyelemzavart sok esetben a kialvatlanság is okozhatja.
• Mivel minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének, a tanítási órák után különórákra is örömmel viszi. Így valóban azon a területen fejlődhet a gyermek, amelyben igazán tehetségesnek tűnik. Azonban ügyeljünk a mértékletességre, és ne terheljük túl őket! Ne feledjük: gyermekünknek az élmény a fontos elsősorban, nem az eredmény.
• Jó, ha észben tartjuk, hogy a saját iskolakezdéssel kapcsolatos élményeink is befolyással lehetnek arra, hogyan érzi magát a gyermek az iskolában. Ha szavainkkal azt üzenjük, hogy „iskolába járni jó, élvezd”, de tetteinkkel, gesztusainkkal azt érzékeltetjük, hogy az iskola egy félelmetes, szorongásokkal teli megmérettetés, a gyermek megérzi az ellentmondást, és ez zavart kelt benne. Ne féljünk bevallani a saját iskolakezdési nehézségeinket, és megtanítani gyermekünknek, hogy a félelmek leküzdhetők!

Felmerülő problémák: hiperaktivitás, diszlexia és egyéb rémisztő kifejezések
Napjainkban elég gyakran halljuk a hiperaktív jelzőt, nem egyszer – tévesen – az első osztályos kisdiákokat jellemezve vele. Sokuk azonban pusztán képtelen még hosszú időn keresztül egy helyben ülni, és figyelni a tanító néni/bácsi szavára. Ha gyermekünk mozgékony, állandóan pörög, az iskolában pedig azt a panaszt halljuk, hogy nem figyel oda kellően az órákon, nem kell rögtön megijednünk. A gyerekek mozgásigénye nagy ebben a korban, ám a sport – például a foci – segíthet levezetni a plusz energiákat. Ha azonban ezek ellenére sem tudja lekötni őket az iskola, keressünk fel egy szakembert.

Némely gyereknek az írás és olvasás is nagyobb kihívást jelent, mint az átlagnak, de ez nem feltétlenül a diszlexia vagy diszgráfia jele. Könnyen megeshet, hogy a kis elsős csak rosszul lát, megfelelő szemüveg viselésével pedig a gond is megszűnik.

Probléma esetén a gyermekpszichológiai és gyógypedagógiai vizsgálatok segíthetnek tisztázni, hogy hiperaktivitásról, figyelemzavarról vagy bármilyen részképesség-zavarról (diszlexia, diszgráfia vagy diszkalkulia) van-e szó. A szakorvos a szülőket is hasznos tanácsokkal láthatja el, hogy mire figyeljen a gyermek nevelésénél, valamint milyen fejlesztéssel tudja őt leginkább segíteni.

Minden életszakaszváltás nehézségekkel jár, a megfelelő szülői hozzáállással azonban megmutathatjuk nekik, hogy a tanulás igazából egy izgalmas játék, és minden nehézség leküzdhető. Gyermekünket a mi hozzáállásunkkal tudjuk leginkább motiválni, ezért is fontos, hogy mindig lelkesen álljunk mi is az iskolához.

Fotó: Unsplash/Janko Ferlic
Forrás: Budai Egészségközpont