"Csak kapd elő a telefonod, és lőj egy fotót, mielőtt túl késő" - Egy édesapa nyílt levele minden apukának

Bár (tudtunkkal) erről nem készült statisztika, de elég csak végignézni az anyukák és apukák Facebook-oldalait, hogy belássuk, ha spontán családi fotókról van szó, akkor általában az anyukák azok, akik fényképeznek, a képeken pedig legtöbbször a büszke apukák vannak a gyerekekkel.

Tény, az anyukák sok alkalmat megragadnak arra, hogy a számukra legfontosabb embereket (azaz a gyermekeik apját és a gyerkőcöket) minél több spontán helyzetben megörökítsék, és biztosan az is tény, hogy sokuk önszántából marad le a képekről, mondván, jobb, ha szakadtmelegítős-kócos-kialvatlan önmagukról inkább nem készül fotó - de az évek gyorsan eltelnek, és az elszalasztott tökéletlen, mégis felejthetetlen pillanatokat sosem lehet később visszahozni.



Ezért fogalmazta meg nyílt levelét egy édesapa is, minden apukának címezve - a Life of Dad apukás Facebook-oldalon közzétett írás kapcsán rengeteg komment érkezett, melyben az apukák egymás után posztolták szívmelengető fotóikat, hogy bizonyítsák, az anyukák sincsenek elfelejtve.

"Kedves Apuka!

Tudom, hogy most is ott van a telefon a kezedben, ahogy legtöbbször - vagy ha nem is a kezedben, akkor a zsebedben, igaz?

Akkor hát tégy a párodnak egy szívességet, és fotózd le minél többször. Ne csak idióta mémeket screenshotolj a Facebookról, hanem fotózd le őt is. Őt, a gyermekeid anyját. Életed szerelmét. Azt a nőt, aki olyan keményen dolgozik, hogy összetartsa a családot.

Fotózd le minél többször. Amikor bebújik a gyermeketek mellé az ágyba és esti mesét mond neki, amikor csendesen dúdolva ringatja a kisbabátokat, amikor bohóckodik a lányotokkal fürdés közben, amikor arról faggatja a konyhaasztalnál a kis óvodást, hogy mi minden történt vele aznap, amikor nevetéstől fuldokolva hempereg a kisfiatokkal a szőnyegen - te csak kapd elő a telefonod, és lőj pár fotót. Nem kell szólni előtte, nem kell, hogy beállított legyen, csak néhány spontán pillanat az örökkévalóságnak.

Kit érdekel, hogy a szakadt melegítőjében van, hogy nem olyan a haja, mintha most jött volna a fodrásztól, hogy a pólóján van néhány folt, hogy nem volt ideje sminkelni, hogy megizzadt a kirándulástól - te csak csináld a dolgod, és fotózd le őket.



Hidd el, az idő olyan gyorsan eltelik, a gyerkőcök két szempillantás alatt megnőnek, és egyszer csak azon kapod magad, hogy elköltöznek a családi otthonból, mert a maguk felnőtt életét szeretnék élni.

És bizony eljön az az idő is, amikor a gyerekeiteknek már csak a fényképek maradnak róla, az anyjukról. Szóval fotózd le, hogy megmutasd nekik, az anyukájuk mennyire szerette őket. Hogy örökké emlékezzenek arra, mennyit bolondoztak együtt. Hogy lássák, milyen gyönyörű nő volt - akkor is, ha ideje sem jutott átöltözni a pizsamából...

20 éves voltam, amikor az anyám meghalt. Nem maradt más belőle, csak a fotók. Sokszor bámulom azokat a képeket, nézem, ahogy az ölében tartott és közben rám nevetett - biztos valami vicceset mondhattam. Ránagyítok a képekre és tanulmányozom a kezeit, hogy vajon az enyém is olyan lesz-e, ahogy öregszem.

Ezeket a pillanatokat nem tudod visszaadni egy szelfivel.

Szóval, kérlek, fotózd le.

Tudom, hogy nem mindig jut eszedbe, de amikor igen, akkor ne törődj semmivel, csak kattints és fotózz. Higgy nekem, a gyerekeid (és a párod is) hálásak lesznek érte a végén."

Forrás: a Facebook/Life of Dad posztja nyomán
Fotók: Unsplash/Paul Hanaoka, Unsplash/Benjamin Manley (illusztrációk!)