Nehéz dolog mindig az igazat mondani, és a tiniknek ez különösen nehezen megy. Hogy miért? És szülőként mit tehetsz ellene? Elmondjuk. Sajnos nyilvánvaló tény: a tinik bizony hazudnak. Több tanulmány is született a témában - egy kutatás szerint például a középiskolások 82 százaléka elismerte, hogy nem mindig őszinte a szüleivel. Egyszóval, nehéz dolog mindig az igazat mondani, és a tiniknek ez különösen nehezen megy. Hogy miért? És szülőként mit tehetsz ellene? Elmondjuk.

A nyáron nagy port kavart, hogy egy 15 éves érdi lány azt hazudta, elrabolták és megerőszakolták - csak mert nem merte elmondani otthon, hogy a barátjával töltötte az időt ahelyett, hogy a nyári gyakorlati helyére ment volna. Még zúzódásokat is okozott magának és szétszaggatta a ruháját, hogy hitelesebb legyen az alakítása, 16 éves barátja pedig mindehhez asszisztált. Az eset kapcsán kezdtük el megvizsgálni, vajon miért is hazudnak a tinik és szülőként mit tehetsz annak érdekében, hogy a kamasz gyermeked őszinte legyen veled, bármilyen helyzetben.

Érdekes dologra mutatott rá a beszédes, 1005 fő részvételével készült "Pinokkiók: a fiatalkorútól az érettig" elnevezésű 2015-ös kutatás, melyben 6 éves kortól 77 éves korig vizsgálták az emberi őszinteséget. Kiderült, a hazudozás csúcsa tinédzserkorban van, aztán ahogy kezd benőni az emberek feje lágya, egyre kevésbé érzik szükségét a füllentéseknek - a leginkább igazmondók pedig a kisgyerekek és az idős emberek.

Az agyuk is fejlődik
Hogy ez miért van így? Belátjuk vagy sem, ez a fejlődésük velejárója: ebben az életkorban ugyanis nem csak a test megy át hatalmas változáson, de az agy is.



Egy serdülő agya ugyan kinézetre már ugyanolyan méretű és redőzöttségű, mint a felnőtt agy, ám még nem képes például a tettek és következmények ésszerű felmérésére - egyes kutatók szerint a kockázatkereső magatartás egyenesen bele van programozva a tinik agyába, és a tinédzserkorral járó hormonális változások aktiválják.

Az elmélet szerint az agynak azok a területei, melyek a kognitív kontrollért felelősek (egyebek közt az elülső homloklebeny) lassabban fejlődik, mint az érzelmek és vágyak szabályozásáért vagy épp a jutalmazásért felelős limbikus rendszer.  

Túlzott kockázatvállalás és meggondolatlanság - a tinikorral jár
Ezzel az egyensúlyhiánnyal magyarázzák az erre az időszakra jellemző túlzott (sajnos, néha tragédiával végződő) kockázatvállalást, a szülők helyett a korosztályi csoportnak való megfelelési kényszert, a meggondolatlan döntéseket, a veszélyes bevállalósságot, a gyakori érzelemingadozást, vagy épp a hazudozást.

Akadnak olyan kutatók is, akik szerint a kockázatvállalás és újdonságkeresés kevésbé köthető az agy fejlődéséhez, sokkal inkább a serdülők természetes kíváncsisága, kalandvágya és identitáskeresése motiválja - és elsősorban a tapasztalathiányból adódó kíváncsiság, a "mi baj lehet" hozzáállás viszi bele őket a veszélyes helyzetekbe.

Hazugságok hálójában
Akárhogy is, tény, hogy a hazugságok mintha szintén beletartoznának a tipikus tinis viselkedésbe. Ráadásul nem csak azért hazudnak többet a kamaszok, mert szükségét érzik, hanem mert nehéz is tetten érni őket, így aztán ettől felbátorítva érzik magukat.  

A fentebb említett pinokkiós kutatás szerint a serdülő korosztály 75 százaléka napi szinten háromszor nem mond igazat, 60 százalékuk pedig azt is bevallotta, hogy akár öt hazugság is becsúszhat egyetlen nap alatt.

Dr. Nancy Darling, az Oberlin College pszichológiai tanszékének professzora több mint 20 éve kutatja az emberi hazugságok mibenlétét, közel 10 ezer fiatalt (10-24 éves között) vizsgált, és az Egyesült Államokon kívül Chilében, Olaszországban, Svédországban és Ugandában is végzett ezirányú felméréseket.



Tapasztalatai szerint 3 féle tinihazugság létezik:
1. Elterelős hazugság
Ilyenkor a tini egy hazugsággal kikerüli azokat a kérdéseket, amikről nem szívesen beszél a szüleivel, nehogy véletlenül olyan információkat is eláruljon, amiket nem akar megosztani velük.

2. Kihagyós hazugság
Ebben az esetben a kamasz olyan lényegi információkat "felejt el" említeni beszélgetés közben, amikről nem szeretné, hogy tudomást szerezzenek a szülők. Itt természetesen a fontos infókról beszélünk, az nem hazugság, ha amúgy lényegtelen dolgokat kihagy.

3. Valódi hazugság
A legalapvetőbb hazugságforma - ez az, amikor valaki olyan állításokat tesz vagy olyan sztorit mesél, ami egészen egyszerűen nem igaz. Dr. Nancy Darling szerint ez ugyan ritkábban fordul elő, mint az előző kettő, de ennek van a legrombolóbb hatása a szülő-gyerek kapcsolatra.

A Josephson Intézet érdekes dologra mutatott rá: egy 2012-es kutatásukban, melynek során 20 ezer amerikai középiskolás erkölcsi kérdésekben alkotott véleményére voltak kíváncsiak, az az eredmény született, hogy a tinik túlnyomó többsége a bizalmat és az őszinteséget alapvetőnek tartja az emberi kapcsolatokban. Azaz a kamaszok is nagyra tartják az egyenes beszédet - de akkor mégis miért hazudnak?

Sokféle okuk van rá, legalábbis ők úgy érzik, az adott helyzetekben igazmondással nem járnának jól (főleg a szülői reakciók miatt).

Miért hazudnak a tinik? - A leggyakoribb okok:
- Mert nem akarnak bajba kerülni
- Mert tudják, hogy olyat tettek, ami számukra nem megengedett és/vagy veszélyes
- Mert azt hiszik, a szüleik túl szigorúak velük és úgysem értenék meg
- Mert azt gondolják, veszélytelen, amire készülnek
- Mert meg akarják védeni mások érzéseit
- Mert úgy vélik, jár nekik ennyi magánélet
- Mert önállóságra és autonómiára vágynak

Miről hazudnak a tinik?
A kamaszok az identitáskeresés szakaszában sokat küzdenek azzal, hogy elfogadják őket - ebből következően a hazugságokat is gyakran arra használják, hogy leplezzék a valós énjüket. Mert hát ugye milyen ciki lenne mások előtt bevallani, hogy például még mindig ott van a gyerekkori plüssmacijuk az ágyukban, vagy hogy igazából nem is szeretik a horrorfilmeket...

Persze az életkor előrehaladtával az ilyen identitás-hamisító hazugságok egyre inkább kikopnak, ahogy az ember kezdi elfogadni önmagát és rájön, hogy semmiben nem jobb vagy rosszabb másoknál. De eddig a felismerésig rögös úton lehet eljutni.

Emellett vannak azért alapdolgok, amikről a serdülők nem nagyon szeretik bevallani az igazat, például:
- Hogy mire költötték a zsebpénzüket
- Hogy kikkel barátkoznak
- Dohányzás, alkohol, droghasználat
- Hogy hol vannak és mit csinálnak éppen
- Hogy a házibuliban/rendezvényen van-e felnőtt velük vagy nincs
- Hogy van-e párkapcsolatuk
- Hogy kész-e a házi feladatuk

Némely hazugság persze jelentéktelen, ám akadnak olyanok, amikkel a kamasz veszélyezteti a saját egészségét vagy akár a biztonságát.



Kényszeres hazudozás
Kényszeres hazudozásról akkor beszélünk, amikor valaki folyamatosan elferdíti a valóságot. Tinédzsereknél leginkább akkor fordul elő, amikor egy kamasz mániákusan el akarja kerülni, hogy a szülei belelássanak az életébe.

Emellett gyakran olyankor is kényszeresen elferdítik a tényeket, ha valamilyen veszélyes cselekedetet titokban akarnak tartani - például hogy vagdossák vagy hánytatják magukat, vagy szerhasználóvá váltak.

Akkor is kényszeres hazudozásba menekül egy kamasz, ha menőbbnek és vagányabbnak akar látszódni a barátai előtt, mint amilyen valójában. Ilyenkor aztán lódít arról, hogy milyen durva buliban volt, hány lánynak csapta a szelet vagy hogy ő aztán jól beszólt valakinek - na, és persze ki sem nyitotta otthon a könyvet a dolgozat előtt.

Emellett pedig az is indokolhatja egy tini számára az igazmondás rendszeres kerülését, ha tart attól, hogy amennyiben  bevallja az igazat, akkor a szülei mérgesek vagy csalódottak lesznek. Ezért aztán inkább nem is beszél arról, ha bántják az iskolában, rossz jegyet kapott vagy kiközösítve érzi magát.  

Kamaszkorban a kényszeres hazudozás legtöbbször nem mentális betegség, ugyanakkor különféle mentális egészségi problémát, zavart jelezhet.  

Honnan tudhatja egy szülő, hogy a gyereke hazudik neki?
Sajnos ennek megállapítására nincs semmilyen bombabiztos módszer, főleg, ha a tini olyan gyakran hazudozik, hogy már rutinosan csinálja. És hát gyakran a szülők is abban a hiszemben élnek, hogy az ő gyerekük - ellentétben a többi tinivel - mindig jó és felelős döntéseket hoz.

A "Más gyereke iszik alkoholt, de az enyém nem" elnevezésű kutatás például világosan rámutatott, hogy bár a tini résztvevők többsége bevallotta, hogy fogyaszt alkoholt, az érintett szülők mindössze egyharmada volt ezzel tisztában. Érdekes módon ezek a szülők tudták, hogy a kamaszok általában előszeretettel nyúlnak alkoholhoz, de arra nem gondoltak (vagy nem akartak arra gondolni), hogy a saját gyermekük is pont ezt teszi.

A kutatásból az is kiderült, hogy az anyák könnyebben rájönnek, ha a gyerekük hazudik - ugyanakkor a gyanakvás is inkább jellemző rájuk, mint az apákra, így előfordul, hogy olyankor is hazugságot sejtenek, amikor a gyerek igazat mond.

Hazugságok és alkoholfogyasztás
A tinédzserek nem nagyon szeretnek beszélni arról - legalábbis a szülőknek nem -, hogy már isznak alkoholt. És mivel eleve eltitkolják otthon, vagy hazudnak arról, hogy hol és kivel/mivel töltik a szabadidejüket, még könnyebben hat rájuk a kortárs befolyás. Ráadásul az a szülő, aki előtt mindez rejtve marad, segíteni sem tud abban, hogy a gyerek lehetőleg ne csússzon rá az alkoholra.

Az pedig külön veszélyes, hogy "ha már iszok, akkor üssön" alapon a tinik nem sört vagy bort fogyasztanak, hanem töményet - olyan magas alkoholszázalékú italokat, mint a vodka, a pálinka vagy a gyógynövényes likőrök. És mivel általában ész nélkül isznak, nem véletlen, hogy az alkoholmérgezések nagy százaléka a 15-19 éves korosztályban fordul elő.

Egy 2017-es kutatásban arra keresték a választ, vajon a hazugság mértéke és az alkoholfogyasztás hogyan viszonyulnak egymáshoz. Több mint négyezer hetedik és nyolcadik osztályos kamaszt, valamint az édesanyjukat kérdezték a témában, mindemellett azt is vizsgálták, milyen a szülő-gyerek viszony.

Kiderült, azok a kamaszok, akik bevallottan gyakran hazudnak otthon, többször fogyasztanak alkoholt, mint azok a tinik, akik őszintén beszélnek a szüleikkel. A kutatás arra is rávilágított, hogy amelyik családban bizalommal teli a légkör, ott a kamasz kevésbé érzi szükségét a hazugságnak - és ezzel együtt kevésbé vonzza az alkoholfogyasztás is.
 
Szigorral nem mész sokra
A kutatás emellett rámutatott arra is, hogy amennyiben a szülők tiltással és szigorral próbálják a kamaszt nevelni és távol tartani a veszélyektől, ezzel nem sokat érnek el - az ilyen erősen kontrolláló közegben felnövő tinik előbb-utóbb rájönnek, hogyan hazudjanak, és gyakrabban nyúlnak alkoholhoz is, amint társas közegbe kerülnek.

Dr. Darling is hasonló következtetésre jutott a kutatásai során: a szülő-gyerek viszonyt megvizsgálva megállapította, hogy azok a szülők tudnak őszinte kapcsolatot kialakítani a tinédzser gyermekeikkel, akik nyíltan tudnak velük bármiről beszélni és akiknek a gyerek nyugodtan elmondhatja azt is, ha valamivel nem ért egyet.



Hogyan tudsz őszinte légkört kialakítani?
Bár biztosan minden szülő azt szeretné, ha a gyereke őszinte lenne vele, nem mindig olyan egyszerű ez a valóságban. Hiszen a kamasz akkor tud valóban őszinte maradni, ha egy-egy kínosabb sztorit elmesélve a szülő nem kezd rögtön okoskodni, büntetést belengetni, tiltani, felháborodni vagy épp arról kiselőadást tartani, hogy bezzeg ő tiniként mennyivel okosabb/megbízhatóbb volt.

Ehelyett meg kell tanulni lehetőleg nyugodtan és ítélkezés nélkül odafigyelni, és nem rögtön véleményt nyilvánítani - a felmerülő problémákra pedig közösen megoldást találni, amennyiben a gyerek segítséget kér.

Mindemellett el kell fogadnod: lehet, hogy a tinikor előtt mindent meg tudtatok beszélni, de ez most egy érzékenyebb időszak, ami tőled is nagy türelmet kíván meg.

Légy elérhető és érdeklődő
A "gyere és beszélgessünk" sosem jó kezdet egy tininél. A legjobb, ha résen vagy, és aztán lazán beszélgetést kezdeményezel az olyan belazultabb pillanatokban, mint amikor például kettesben utaztok a kocsiban vagy együtt végeztek valami házimunkát, vagy épp punnyadtok a tévé előtt. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy a tini a leglehetetlenebb időpontokban talál meg, például amikor már éppen lefeküdnél vagy a legnagyobb munkában vagy. A lényeg, hogy ilyenkor szakíts rá egy kis időt - ki tudja, mikor jön el legközelebb ez a pillanat.

Légy te a jó példa előtte
Nem csak a tinik hazudnak, a felnőttek is gyakran szépítik az igazságot vagy füllentenek. Ha azonban ezt túl gyakran teszed, ráadásul a gyerek előtt, úgy azt tanítod neki a saját példáddal, hogy jobb hazudni, mint konfrontálódni. És ilyenkor aztán mondhatod, hogy mindig legyen őszinte - ha te nem vagy az (és teljesen mindegy, milyen indokkal), akkor nem várhatod el tőle sem.

Ne mondd neki, hogy hazug, hazudós
Válaszd el a viselkedést a személyétől. A tinik ebben az érzékeny időszakban nagyon komolyan magukra veszik a megbélyegzést, jöjjön az akár a kortársaiktól, akár a felnőttektől. És ha hazugnak látják magukat, onnantól kezdve ennek megfelelően többet is fognak hazudni.

Derítsd ki a hazugság valódi okát
Ha nem érted, hogy egy helyzetben miért hazudott a gyermeked, derítsd ki. Vajon miért érezte szükségét a hazugságnak? Mit próbál leplezni? Mit gondolt, mi fog történni, ha bevallja az igazat? Ha ezekre a kérdésekre megtalálod a választ, jobban megérted, min megy át a kamasz gyereked.

Készülj fel a valódi válaszokra
Olykor a tinik azért hazudnak, hogy a szülőket védjék. Mivel tisztában vannak a szüleik véleményével, ezért inkább hazudnak, mint hogy beismerjék, hogy olyat tettek, amivel a szülők biztosan nem értenének egyet. Ezért szülőként meg kell értetned a gyerekkel, hogy ilyen helyzetben is hozzád forduljon, mert te mellette állsz, bármi is történt vagy bármit is tett. Ha valóban még a legmeredekebb dolgokat is meg tudjátok beszélni, akkor lesz igazán őszinte a kapcsolatotok.

Forrás: a Newportacademy cikke nyomán, egyéb források a cikkben linkelve
Fotók: Pixabay, Rawpixel