Így tanulja meg a gyerek, hogy veled nem lehet őszinte - 5 nevelési hiba, amit kerülj

Hogy miért hazudnak a gyerekek? Mert bizony hazudnak ám, afelől ne legyenek kétségeid. Ja, hogy a te gyereked aztán soha? Csak hiszed. Valószínűleg olyan jól csinálja, hogy észre sem veszed.

Bár az ember felnőttként - jogosan - elítéli a hazugságot, gyerekkorban lényegében a fejlődés része, hogy a lurkó olykor füllentéssel akarja meg nem történtté tenni egy helyzetet, átírni kicsit a valóságot vagy kimenekülni egy kínos szituációból.

Szülőként elméletileg az is a feladatunk, hogy megtanítsuk gyermekünket a hazugságok következményeire és az igazmondás fontosságára. Ugyanakkor sajnos előfordulhat, hogy saját viselkedésünkkel - akaratlanul is - éppen hogy a lódítást bátorítjuk.



Miként kerülheted el, hogy a gyermeked személyiségjegyei közé beépüljön a folytonos hazudozás? 5 viselkedésformát is mutatunk, amit jobb, ha nem alkalmazol.

1. Te magad is gyakran hazudsz
Bizony, bizony, a legjobb módja annak, hogy a gyereket füllentőgépnek neveld, ha te magad is gyakran ferdíted az igazságot (még ha magadnak meg is magyarázod, hogy te jó okkal teszed). Ha kamuzol a főnöködnek telefonon, hogy miért nem mész be dolgozni, hazudsz a szolgáltatódnak, csak hogy alacsonyabb díjat számlázzon, becsapod a saját anyád, mert most nincs kedved ahhoz, hogy a hétvégén meglátogasson, vagy lódítasz arról, hogy épp most indultál és időben oda fogsz érni valahova (közben pedig még csak a tusolásnál tartasz, és jól tudod, hogy el fogsz késni) - nos, akkor miért gondolod azt, hogy a gyerek elítélendőnek fogja találni a hazugságot? Az igazság az, egy gyerek sajnos sokszor azért válik hazudóssá, mert otthon is ezt látja a szüleitől.

2. Bünteted a hazugságot, ugyanakkor nem dicséred meg, ha igazat mond
Szülőként hajlamosak vagyunk inkább büntetni, mint jutalmazni. Hazugság esetén rögtön büntetünk, korlátozunk, megvonunk dolgokat, de az őszinteséget természetesnek vesszük és említésre sem méltatjuk. Persze nem kell a gyermekünk szájából elhangzó minden igaz szót tapsviharral jutalmazni, ám olyan helyzetben mindenképpen bátorítani és dicsérni kell az igazmondást, amikor füllenteni egyszerűbb lett volna, például: "Büszke vagyok rád, hogy bevallottad, még nincs kész a házid. Elárulod, miért nem sikerült befejezni?"

3. Nem beszélsz neki arról, miért fontos igazat szólni
Bár felnőttként pontosan tudjuk, miért is rossz dolog hazudni, gyerekként nem ennyire egyértelmű. Mert hát mi a rossz abban, ha egy kicsit elferdítem az igazságot, ha én úgy jobban jövök ki a történetből vagy megúszok egy büntetést? Miért fontos akkor is igazat mondani, ha az nehezebb és talán kellemetlen következményekkel is járhat rám nézve? Szóval próbáld világosan megfogalmazni az érveidet, és hozd szóba, ha a helyzet megkívánja.

4. Túlreagálod a dolgokat
Ha gyorsan felkapod a vizet és hajlamos vagy minden esetben túlreagálni a dolgokat, akkor ne csodálkozz, ha a gyerek füllentésekbe menekül, csak hogy megússzon egy újabb kitörést, büntetéshalmazt és félórás szentbeszédet. Persze a szülő is ember, és olykor előfordul, hogy jobban kiakadunk, mint szoktunk, de azért normál esetben jobb, ha tudsz uralkodni az érzéseiden és higgadtan reagálsz.

5. Hibának és szégyennek tartod a kudarcot
Könnyű örülni a sikernek, és úgy tenni, mintha sosem ért volna kudarc bennünket. De az nem jó, ha ezzel azt sugalljuk a gyermekünknek, mi tévedhetetlenek vagyunk, a kudarc és hiba pedig megvetendő dolog. Igenis szabad örülni annak, ha a gyerek elindult a futóversenyen és beért a célba, még ha az utolsók között is tette - de legalább küzdött. Vagy sikerült a félévi kettesét hármasra feltornászni év végére. Ha az erőfeszítéseket ugyanúgy értékeljük, mint a sikert, akkor a gyerek kevésbé érzi annak kényszerét, hogy füllentsen nekünk, hiszen látja, mindig mellette állunk, bármi történjék is, és úgy szeretjük, ahogy van.

Forrás: az Allprodad.com cikke nyomán
Fotó: Freepik