Attól nem leszel rossz szülő, ha rászólsz a gyerekre! - Miért nagyon káros a túlzott engedékenység? Pedagógus véleménye

Nyaralni utazott Jocó bácsi, a népszerű történelemtanár, aki egy hotelben kívánta kipihenni a tanév fáradalmait. Ám amit ott tapasztalt sok szülő részéről, az teljesen felháborította, legújabb posztjában erről fejtette ki véleményét a hivatalos Facebook-oldalán.

"A szülők nem azzal tesznek jót, ha nem nevelnek...

Azt már többször írtam, hogy szociológiai tanulmányt lehetne készíteni a hotelekben a svédasztalnál történt dolgokról, a mindent azonnal kiszedőtől kezdve a fedőt sosem lecsukó, de a hidegebb étel miatt panaszkodóig.

De most a négy nap alatt a gyereknevelésről, vagyis sokszor annak teljes hiányáról is lehetne mesélni. A szálloda gyerekbarát, ami amúgy egy szuper dolog, de azt azért tisztázni kellene a szülőknek magukban, hogy ez nem azt jelenti, hogy a gyerek ott azt csinál, amit akar. Nagyon nem.


(illusztráció)

Valaki nem attól lesz jó szülő, ha nem szól rá a gyerekére, ha megengedő, ha nem szab kereteket a gyerekeknek. Sőt. Az a legrosszabb a gyereknek, ha nincsenek korlátok, ha nem mondanak neki nemet. Mert akkor nem tanulja meg, hol és hogyan kell viselkedni. Később pedig már nagyon nehéz ezt pótolni, az iskolában pedig megszenvedünk vele, amíg elfogadja, hogy itt már pedig vannak keretek. Szóval igazából ezzel a szülők a saját későbbi, és a pedagógusok dolgát is egyaránt megnehezítik.

Volt olyan gyerek, aki már nem pici, de az anyukája a kezében tartva hurcolta végig minden ételhez, hogy miből kér, miközben tapogatta a gyerek az ételeket, lába pedig sokszor rálógott a tálalóasztalra. A tapogatást amúgy sem viselem jól, hisz én sem teszem, de most meg különösebben. És az anyuka meg nem szólt neki, hogy nem szabad hozzáérni a dolgokhoz. Főleg, hogy mindenre azt mondta, hogy nem kell. Még az ötödik kör után sem. Nem tudom, nem könnyebb vinni neki ételt, amíg ő ül a helyén, és megeszi? Tudom, nincs gyerekem, én csak egy mezei tanár vagyok...

Mondjuk a játékautóját a tálalóasztalon tologató gyereknél már nagyon kinyílt a bicska a zsebemben, Főleg, hogy a szülők meg mosolyogtak is, hogy de aranyosan játszik a tiszta tányérok között.

A másik gyerekre akkor sem szóltak rá, amikor az volt az elfoglaltsága, hogy a limonádét engedte ki a földre, mert az olyan vicces.

Nem, a legritkábban hallottam azt a szülők részéről, hogy nem, ezt ne csináld, nem szabad, így nem szabad viselkedni. Nem, inkább az anullálás, vagy a figyelmen kívül hagyás volt a jellemzőbb, sőt, néha a támogató magatartás is megjelent.

Hát, ez így nagyon nem jó. Sőt. És akkor sem volt korlát, amikor üvöltve rohangáltak az étteremben, amikor másokat löködve próbáltak az ételhez jutni, amikor az asztalok alatt bujkáltak, zavarva másokat a vacsorában.

De a legszomorúbb mégis az volt, amikor a gyerek kénye-kedve szerint szórta szét az ételt az asztalon, a földön anélkül, hogy bárki szólt volna neki. Sőt, a szülők sem szedték össze, hisz mégis hotelben vannak, a pincérek meg majd összeszedik... Hát nem.

Persze, láttunk nagyon pozitív példákat, amikor a gyerekek jól viselkedtek, voltak keretek. Ez nem ítélkezés, sajnos ezek a tények, amiket tapasztaltam.

Kedves Szülők!
Csak egy dolgot fogadjatok meg tőlem: a nem nevelés hosszútávon visszaüt. Nagyon is. És sajnos leginkább rátok. Ne legyetek magatok ellenségei! Nem vagytok rossz szülők, ha rászóltok a gyerekre, ha vannak szabályok a nevelésben. Sőt. Ezzel csak jót tesztek nekik."

Forrás: Facebook/Jocó bácsi világa
Fotó: Freepik