Bármiről legyen is szó, két ember nem tud egy dolgot ugyanúgy látni, még kevésbé tud róla ugyanúgy beszélni. Ezért fontos, hogy ne csak a gyerek mondandójára figyelj, hanem a közlésmódra is, mert ez sokat elárul arról, hogyan látja a világot. A szülők gyakran mondanak olyanokat, hogy azért van olyan sok konfliktusuk a gyerekkel, mert nagyon hasonlít rájuk, vagy éppen fordítva, nagyon különbözik a természetük. Dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológus írása segít megérteni gyermekünket.
 
Mint a szakember kiemeli, valójában a családban mindenkinek más a természete, mert mást hozott genetikailag, és más volt az élettörténete. Bármiről legyen is szó, két ember nem tud egy dolgot ugyanúgy látni, még kevésbé tud róla ugyanúgy beszélni.

Mindannyian mások vagyunk
Gondoljunk csak arra, hogy egy közösen megélt történetnek mennyire más elemét emeli majd ki a párunk, a gyerekünk vagy a testvérünk, amikor a családi ebédnél megpróbáljuk felidézni. Mindenki másképp, más részletet kiemelve emlékszik majd. Van, aki a látványt, van, aki a hangokat, más a szagokat, megint más az emberek egymásra adott reakcióit tudja majd jobban felidézni vagy azt tartja fontosnak kiemelni.

Családon belül mindig sokféle dolgot kell összehangolni. Sokszor félreértjük egymást, máskor meg nem is értjük, hogy a másik miről beszél. Ezeket a különbségeket megszüntetni nem lehet. Bizonyos dolgokban lehet egymást érzékenyíteni, de van, amiben nehéz.

A gyerek sokszor másképp éli meg a dolgokat
A békességhez leginkább arra van szükség, hogy elhiggyük, a másik akár gyerek, akár felnőtt, másképp láthat, érezhet, hallhat dolgokat. A legjobb, ha rákérdezünk, hogy megérthessük, miben különbözünk.

Például vannak gyerekek, akik nem hajlandók bizonyos tányérból vagy evőeszközzel enni, bizonyos pohárból inni, amire azt mondják, hogy büdös. Az embereknek különbözik a szaglása, és attól, hogy mi nem érzünk semmit, egy érzékeny embernek lehet valami erős, kellemetlen szagú.

Így értsd meg jobban
- Kérdezzük meg a gyereket, milyennek érzi a szagot, hogy az anyagnak vagy a mosószernek van számára kellemetlen illata.
- Érdeklődjünk, ne tagadjunk és ne minősítsünk. Ne mondjunk olyanokat, hogy „Szerintem ennek semmi szaga nincs.” „Jaj, de kényes vagy, neked mindig van valami bajod.”
- Vonjuk bele a probléma megoldásába. Szagoltassuk meg vele a dolgokat, derítsük ki együtt, hogy minek a szaga zavarja.
 

Egy hasznos kommunikációs trükk, hogy valóban szót értsetek egymással

Amikor nehezen megy a szülő-gyerek kommunikáció
A szülő és gyerek észlelése közötti különbség miatt előfordulhat, hogy a beszélgetések is elakadnak. A gyerek elkezd mesélni valamit, mi érdeklődéssel hallgatjuk, kérdezünk, hogy megértsük, amit mond, a gyerek pedig, mintha megsértődne, mintha valami rosszat mondtunk volna: "Á, nem érdekes." - és otthagy bennünket.


 
Ennek oka lehet, hogy nem azon a csatornán kérdezünk, ahol a gyerek van. Például azt mondja: "… és akkor a Zsombor odafutott és a falhoz nyomta a Danit, aki elfutott és felkapta a labdát, és nekem szaladt, én meg elestem, Dani elejtette a labdát, amit a Niki felkapott…" stb.

A szülői észlelések is sokfélék
- az a szülő, aki verbálisan érzékeny, a történetet hallva arra kérdez, hogy ki mit mondott,
- ha a logikára érzékeny, akkor az ok okozati kapcsolatokat akarja érteni, és azt kérdezi, ki mit, miért csinált,
- a vizuálisan érzékenyek szeretnék elképzelni, látni, hogy miként zajlott az esemény, arra kérdeznek, hogy hol történt pontosan, melyik falnak nyomta a Danit,
- ha valakit a viszonyok érdekelnek, akkor arról faggatja a gyereket, hogy mit érzett, megharagudott-e a Nikire vagy a Danira.
 
A gyerek pedig nem tud ezekre a kérdésekre válaszolni, összezavarodik. A leírás alapján ő mozgásról, tapintási érzésekről mesélt. A kérdéseink a számára olyanok, mintha másik nyelven kezdtünk volna hozzá beszélni. Nem érti és nem tudja a válaszokat, amikor benne van a történetben.

A trükk: Fedezd fel gyermeked leggyakrabban használt kommunikációs csatornáját
Ha mesélni kezd a gyerek, csak hallgassuk meg, próbáljuk meg az ő nyelvét megérteni. Ha tudunk, akkor az ő nyelvén tegyünk fel kérdéseket pl. "és a Niki után futottál? Ki szerezte meg a labdát? Megütötted a lábad? Tudtál futni? Utolérte a Dani a Nikit?" - és hasonlók, mind a mozgásra, érintésre vonatkoznak és valójában az a céljuk, hogy a gyerek szívesen meséljen. Ezért ha nincs jó kérdésünk, akkor csak hallgassunk és éreztessük, hogy figyelünk.

Ha ráérzünk arra, hogy a gyerekünk melyik kommunikációs csatornán a legérzékenyebb, akkor adhatjuk az utasításokat is így a számára. Könnyebben és gyorsabban tanul majd.

Pl. a fenti példában említett gyereknek mondhatjuk azt: "Légy szíves, menj oda a konyhaszekrényhez és húzd ki a fiókot! Vegyél ki öt kanalat és tedd az asztalra!" Szinte biztos, hogy megcsinálja, szemben azzal, ha azt mondjuk, hogy "Légy szíves, teríts meg!"

Természetesen minél kisebb, minél rutintalanabb a gyerek, akkor is ez a fajta részletező, konkrét mozgássort leíró utasítás a hatékony. Ahogy nő, vagy növekszik a rutinja, úgy derül ki egyre inkább, hogy milyen csatornán észleli elsődlegesen a világot.

Javaslom mindenkinek, hogy figyelje meg önmagát és a családja tagjait is. Nemcsak érdekes felfedezni, hogy a másik mit lát, érez, de sok konfliktus is semmivé válik a megértés révén.

Olvasd el ezt is!
Mennyire ismered a gyermeked? - 10 kérdés, amit válaszolj meg magadnak őszintén, hogy kiderítsd »

Forrás: Facebook/Dr. László Zsuzsa pszichológus
Fotó: Pexels/Kindel Media