Hogyan éljük túl a dackorszakot?

A legnehezebb, hogy ilyenkor a legtöbbünknek az jut az eszébe, „Te jó ég, most mit gondolhatnak rólunk?” Ezt a gondolatot kellene egy kicsit félretenni, és tudni, hinni, hogy ez bizony nem mindig a mi hibánk, és ha igen, hát mi is emberek vagyunk. Hiába mondják - és törekszünk erre mi magunk is -, hogy pozitív kisugárzás, nyugodtság, és akkor nem lesz semmi baj. De folyamatos a nem-alvás, bevásárlás, babakocsit buszra le és fel stb., ezek után nem mindig nyugodt az ember.

Az a módszer a jó, amit magunkénak érzünk
Az, hogy ilyen esetekben mi a legjobb megoldás, nem tudnám megmondani. Ez függ az anya, apa és a gyermek személyiségétől, és a család nevelési stílusától is. Valakinek tényleg a hideg víz segít, valakinek a ráhagyásos technika. A lényeg a hitelesség! Soha ne locsoljuk a gyereket csak azért, mert a nagyi ezt javasolta. Csak abban az esetben tegyük ezt - vagy bármi mást -, ha meg vagyunk győződve a jogosultságáról. Ugye mindenki látja maga előtt azt az anyát, aki ígérgeti a hideg vizet, a gyerek meg csak mosolyog. A gyermek a végső határokat keresi, tapogatja (nem azért mert gonosz, és ki akar bennünket borítani). De ha tudja, hol a határ, akkor az biztonságot ad számára. Ha a határok világosak, a gyermek tudja, mekkora a mozgástere, mit engedhet meg magának, és ez nem függ sem személytől, sem szituációtól.

A dackorszak is egy fejlődési lépcső
Mint tudjuk a dackorszak az akarat fejlődésének velejárója. Tudja, hogy mit akar, de sok esetben még nem tudja kivitelezni, vagy nem mindig van rá idő. Persze, hogy akkor akarja a fűzős cipőjét egyedül felvenni, amikor éppen rohanunk valahová. A megoldás ebben az esetben is saját döntés. Vagy ráerőszakoljuk a cipőjét, vagy kompromisszumot kötünk vele, hogy legalább egy kicsit segíthessünk, vagy ráhagyjuk, és teljesen elkésünk.
Ebben az időszakban sokat segíthet, ha hagyjuk a gyereket kompetenssé válni saját életével kapcsolatban. (Na, ez most egy kicsit tudományos lett?)

Engedjünk egy kicsit mi felnőttek is
Nehéz a gyermeknek a felnőttek világában. Ő kicsi, minden más hatalmas hozzá képest. Nem csak az emberek, de a bútorok, járművek, épületek is. Gondoljuk végig, milyen nagy energia kell ahhoz, hogy felmásszon egy felnőtt székre (no és hogy élvezi, ha ez sikerül, nem is akarja abbahagyni). Ne engedjük, hogy a világ „agyonnyomja” őt. Ne mindig mi akarjuk beszabályozni az életét. Engedjük, hogy dönthessen az őt érintő kérdésekben. Engedjük, hogy ő választhassa ki, hogy az általunk kínált ruhák közül melyiket akarja felvenni. (Figyelem, nem azt mondtam, hogy ő válasszon a szekrényből, mert akkor abból előbb-utóbb káosz, vagy jó nagy megfázás lesz!) Vagy ő választhassa meg, mit szeretne enni, kiflit vagy zsemlét, lekvárt vagy szalámit. (Itt sem azt mondom, hogy 8 félét kell otthon tartani a gyerek miatt, elég, ha kettő közül választhat.) Bár sokszor előfordul, hogy egy harmadikat akar választani.
 
Mit tegyünk, hogy a bevásárlás ne legyen rémálom?
Nem könnyű ez, pláne nem gyerekkel. Sok mama panaszkodott, hogy a gyereket ki sem lehet venni a babakocsiból, mert akkor mindent lepakol. Én megpróbáltam!! Kivettem a gyereket, és hónapokon keresztül azt tanultuk, hogy nem kell mindent megfogni, lepakolni, sőt ő is választhat valamit a polcról, de csak egy valamit. Ha megvan a választása, és mégsem sikerül elosonni a csokis pult előtt, választhat csokit is, de akkor az előbb választottat vissza kell tennie. Persze, próbáltam figyelni, hogy ne táblás csokit válasszon, ha mégis ez történt, akkor abból csak egy-két kockát kaphatott.
Persze az is előfordult, hogy a tegnap óta ott száradó perecet vagy a legfonnyadtabb retket választotta, és amikor a negyedik kérdés után is ragaszkodott ezekhez, hát megvettem. És láss csodát, a száraz perec jobban ízlett neki, mint az én borsófőzelékem.

Tudom, ez nagyon sok plusz energiát vesz igénybe, de megéri! Örök életre nem tudjuk a gyereket babakocsiban tartani, vagy nagyobb korára egyre több/drágább ajándékkal lekenyerezni, vagy mindig veszekedni vele bevásárlás előtt.

Most is csak azt ismételhetem, hogy a következetes nevelés és a gyerek mozgásterének növelése segíthet sokat a nehéz napokban.

Héjja Edit gyógypedagógus, pszichopedagógus
2 kisgyermek édesanyja
www.szuperszulo.hu