Sírva bolyongott a nyíregyházi áruházban egy kisfiú, és senki nem kérdezte meg, hogy mi a baj - Egy anyuka beszámolója

Valószínűleg a kisgyerekes szülők egyik visszatérő rémálma, hogy csak egy pillanatra nem néznek oda, és a gyermekük elkeveredik a tömegben bevásárlás vagy nagy tömeget vonzó rendezvény során.

Attól még, hogy az embernek gyermek van, el kell menni bevásárolni, vagy épp egy élménygyűjtő családi rendezvényre, vidámparkba, állatkertbe, más gyerekvonzó rendezvényre. Igen ám, de amikor a gyermekünk járni már tud, ám még nincs veszélyérzete, fennáll annak a kockázata, hogy egész egyszerűen elkóricál mellőlünk és pikkpakk eltűnik a tömegben.

Babapóráz, elveszésgátló ötletek - és a valóság
Mert hát szegénynek nem szorongathatjuk állandóan a kezét, és bár akad, aki babahámmal próbálja maga mellett tartani az izgő-mozgó gyereket, azért igazán bombabiztos megoldás nem nagyon létezik arra vonatkozóan, hogyan tarthatjuk szó szerint a szoknyánk mellett szemünk fényét.

És ilyenkor próbál az ember arra bazírozni, hogy még ha a kis örökmozgónk el is keveredik mellőlünk, azért számíthatunk a többi felnőttre, hogy visszairányítják őt hozzánk. Még akkor is, ha történetesen nem voltunk elég előrelátóak, például nem írtuk fel a telefonszámunk egy papírkarkötőre, és erősítettük a csuklójára.


(illusztráció)

Egy anyuka beszámolója
Ám sajnos, úgy tűnik, néha a közöny és a vásárlási kényszer nagyobb hatással van ránk, mint az, hogy egy kisgyerek jóllétével foglalkozzunk - ahogy arról pár napja egy posztoló is beszámolt.

"Ma voltam a kisfiammal a Tescóban. A zöldségeknél jártunk, amikor felfigyeltem egy óvodáskorú kisfiú kétségbeesett rohangálására, és arra, hogy sír ijedten. Több felnőtt arrébb tolta, és SENKI nem kérdezte meg tőle, hogy mi a baj" - írja a Nyíregyen Hallottam nyilvános Facebook-csoportban egy anyuka felháborodva.

Ő viszont kézen fogta a megrémült kisfiút, félrehúzta a tömegből és rákérdezett, hogy mi bántja. Így került ki, hogy elvesztette az anyukáját, majd sikerült azt is megtudnia, hogyan néz ki a gyerek édesanyja. Már épp a hangosbemondó felé igyekeztek, amikor megjelent a kisfiú apukája, és megköszönte a segítséget.

A történet végén a posztoló megkérdezte, vajon mikor lettünk mi, felnőttek ilyen közönyösek, hogy még egy síró kisgyereket is inkább félretolunk az útból ahelyett, hogy megkérdeznénk, mi a baj. Pedig ez az epizód neki is csak 10 percet vett el a vásárlási idejéből, és legalább a kisfiú visszakerült a szüleihez. Ráadásul, hangsúlyozza, ha ilyen esetben egy kisgyermek a felnőttektől segítséget kap, akkor megtanulja, hogy lehet ránk számítani, ellenkező esetben viszont nem tanul meg bízni a felnőttekben - és ezt nem kellene hagynunk.

Forrás: Facebook/Nyíregyen Hallottam
Fotó: Freepik