Drámai vallomás: 25 hétre született a magyar sportolónő kisfia, csak 12 napig maradt életben a pici

Tóth Tímea százötvenötszörös válogatott kézilabdás 25 hetes terhesen hozta világra kisfiát, aki mindössze 12 napot volt életben. Nem sokkal később újabb csapás érte: szembe kellett néznie a gyilkos kórral.

Tímea erős nő, ráadásul élsportolóként megtanult a fájdalommal együtt is tovább harcolni, így aztán rövid gyászidőszak után újra bele vetette magát a munkába. Gyász volt. Legalábbis ő azt hitte. Aztán jött az újabb lesújtó hír két évvel később: az egyik mellében rosszindulatú daganatot találtak. Amputálni kellett.

- Derült égből villámcsapásként jött ez a betegség, nem gondoltam volna, hogy valaha rákos leszek. De ezt valamiért kaptam, meg kellett vele küzdenem. Jó jelnek tekintem, hogy nem lett áttétem, de nagyon kicsin múlt, mert amikor levették a mellemet, még abban is voltak rosszindulatú sejtek, majdnem belementek a nyirokrendszerbe, hiába a kemó után történt mindez. Épp kezdtük volna a lombikprogramot, ha ott bestimulálnak, biztos, hogy nagyobb baj lett volna, mert hormonalapú volt a csomó. Bizonyos szinten szerencsés vagyok, mert azóta nagyon sok nővel találkoztam, akiknél a terhesség harmadik trimeszterében derült ki, hogy daganatuk van. Annak örülök, hogy még a kemó előtt sikerült petesejteket levenni - mesélte Tóth Tímea a Spirit FM-en is hallható #nofilter - Nők filter nélkül Köböl Anitával műsorában.


Köböl Anita és Tóth Tímea

A gyász miatt alakult ki benne a daganat
A sportoló biztos abban, hogy elvesztett kisfia miatti fájdalom miatt alakult ki nála a daganat. Pedig sokféle segítséget igénybe vett, és úgy érezte, hogy feldolgozta a traumát. Most, hogy újabb lombikprogramra készül még inkább felidéződnek a régi emlékek, és persze van benne félelem, hogy ne ismétlődjenek meg újra a történtek.

12 napig élt a kisfia
- Isteni sugallat volt, hogy elmentem ultrahangra, ahol kiderült, hogy a kisfiamnak nincs keringése. Azonnal kórházba vittek, 25 hétre, 500 grammosan megszületett, de csak 12 napot volt közöttünk. Azt nem emésztettem volna meg, ha nem foghattam volna a kezemben, de az a 12 nap maga a csoda volt. Minden pillanatot csodaként tudtunk megélni, amíg velünk volt. Minden nap úgy keltem fel, hogy mindent megteszek, hogy minél tovább velünk lehessen. De sajnos a doktornő, aki csodálatos volt, reálisan látta a helyzetünket, és megmondta, hogy fölösleges a harcunk. Ekkor meg kellett hoznunk életünk legfájóbb döntését, hogy elengedjük. Ötnaposan újra kellett éleszteni, ami bevérzéseket, maradandó károsodásokat okozott. Szerintem a mi szeretetünk tartotta életben. Végül kimondtuk az orvosoknak, hogy nem szeretnénk, ha még egyszer újraélesztenénk, mert láttuk, hogy csak a gépek tartják életben, úgy éreztük, hogy a kis lelke már nincs velünk - tette hozzá könnyeivel küszködve a sportolónő.

Az is hozzátette, ő és férje bíznak abban, hogy a sok rossz után a sors megajándékozza őket egy egészséges gyermekkel, és teljessé válhat az életük. Úgy érzik, elhunyt kisfiuk küldeni fogja a kistestvért.

A teljes beszélgetést megnézheted itt »

Kezdőfotó: Pexels (illusztráció)