Gyerek, vagy karrier? Rengeteg nő dilemmája. Benkő Nóra példája is bizonyítja, hogy a két szerep remekül megfér egymás mellett.

BENKŐ NÓRA 1995-ben végzett az ELTE magyar-francia szakán, majd 1999-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályája még egyetemi évei alatt a Szkéné Színházban, az Arvisura Együttesben indul, majd a főiskola elvégzése után a Nemzeti Színház társulatához szerződik.
2000-től a Pesti Magyar Színház művésze.
Sokoldalú művészként lemeze is jelent meg, és műsort is vezet a TV2-n.


- Hogyan lettél színész?
- Nagy hatással volt rám általános iskolai magyar tanárnőm, Buda Éva. Része volt benne, hogy minden szavalóversenyt megnyertem. Barátnőimmel pedig imádtunk színdarabokat csinálni. A kellékeket, jelmezeket otthonról cipeltük be. Állandó szereplő volt nagyapám nyúlszőr sapkája és szűre. Ám nem csak az iskolában folyt a játék. A 70-es évek lakótelepén hihetetlenül jó hangulat volt. Édesapám is bármikor beöltözött Psota Irénnek, vagy Vágó Istvánnak. Ehhez képest a belvárosi elit gimnázium világát elég sivárnak éreztem. A hajtás közben elveszett a kamaszkor önfeledtsége. Érettségi után azért jelentkeztem a színművészetire, de sikertelenül. Így az ELTE francia-magyar szakán folytattam a tanulást. A színházat mégsem tudtam kiverni a fejemből, ám hiúságból nem akartam újra próbálkozni. Inkább az Arvisura együttesét választottam a Szkéné Színházban. Ott a színház ősi, eredeti lényegét, funkcióit kutattuk. Csak hogy egy ilyen abszolút közösségi színház kissé elnyomja individuumot, amelynek előbb-utóbb ki kell törnie. Végül is huszonnégy évesen, túlkorosként, két diplomával, alternatív színészi múlttal jelentkeztem másodszor is a színire. Ez legalábbis szokatlan. Szerencsére, Horvai István tanár úr magasról tojt a konvenciókra.


- Több mint tíz éve vagy már a pályán. Van olyan szerep, amit mindenképpen szeretnél eljátszani?
- Nincs szerepálmom. Sokszor egy olyan feladatban érzem jól magam, amelyet korábban távolinak éreztem.

- Ikerfiaid most 7 évesek. Az anyaság változtatott rajtad színészként?
- Abszolút átalakította a gondolataimat és érzelmeimet a világról és önmagamról. Korábban az volt a kérdés: mi van velem? Azonban már a terhesség alatt van egy belső kényszer, hogy önmagad helyett egy másik lényre fókuszálj. Hasznos tapasztalat egy olyan egoista teremtménynek, mint a színész. Az se rossz érzés, mikor egy kis lény „megbologít”, hogy az egyik fiam szavával éljek. Hiszem, hogy ezeket a tapasztalataimat bele tudom vinni a szerepeimbe, és egyre „emberarcúbban” tudok játszani.


- Hogyan lehet összeegyeztetni a munkádat a családdal, a gyerekekkel?
Állandó szervezést követel az élet. Szüleim vagy a gyerekek pótnagyija szokott esténként segíteni. Amikor tud, a férjem is beszáll, de általában ő is nagyon elfoglalt.
Napközben nincs gond, hiszen a fiúk egész nap iskolában vannak. Egyébként az első hat év a legnehezebb: a kisgyermekkori betegségekkel, a gyerek szülőtől való teljes függésével.

- Néhány éve jelent meg Gyerekdalok című lemezed. Ábelnek és Marcellnek is szoktál dalolni?
- Prózai szakon végeztem, de mindig is szerettem énekelni. Ha úgy adódik, otthon is dalra fakadok. A lemezt amúgy Korom Attilával készítettük Lackfi János és Tóth Krisztina verseiből. Amikor készült, a fiaim naponta megnézték a koncertfelvételt, és ők maguk is doboltak és gitároztak, már ahogy a kissrácok szoktak. Énekelni viszont sokáig nem akartak. Most az iskolában, egy lelkes énektanárnő irányításával kezdenek rádöbbenni, hogy milyen jó dalolni. Én pedig egyre több szerepben énekelhetek.

- Pontosítsunk: ebben az évadban milyen darabokban láthat a közönség?
- Évad elején mutattuk be a Sweet Charity című musicalt. Hisztis dívát alakítok benne. De több előadásban is játszom még: Arzén és Levendula, István a király, A szecsuáni jó ember, Hullámtörés, Kolpert úr és a Házasságon innen és túl. Márciusban az Osztrigás Micit kezdjük próbálni. Magánvállalkozásban pedig egy különleges Márai estre készülök, a Füves könyvből. Egy fiatal hegedűművész - Balázs Barnabás - közreműködésével. A színházban pedig másik szerelmemet, a drámapedagógiát is gyakorolhatom. Tavaly végeztem el a szakot a Színművészetin. A Magyar Színházban kidolgoztunk egy bébiszitter-bérletet is: amíg a szülő az előadást nézi, a gyermekeit drámapedagógusok szórakoztatják. Kárász Eszterrel és bohócdoktorokkal együtt alakítjuk ki a végleges programot. Februárban kamaszoknak készül egy darab, amelyet Benedek Judit rendez. Az előadás után a tinikkel együtt dolgozzuk fel a látottakat. Nyárra is készülünk valamivel, de ez még maradjon titok.