Jog vagy kötelesség? - A gyermekkel való kapcsolattartás szabályai

Ez a cikk 4124 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

	Dr. Illés Blanka Családjogi ügyvéd
kérdezd szakértőnket a témában >>

A különélő szülő jogai és kötelességei
A Legfelsőbb Bíróságnak egy irányelve foglalkozik a szülő és a gyermek kapcsolatával a gyermek elhelyezése után. Ez megerősíti a családjogi törvény azon rendelkezését, hogy a gyermeknek és a különélő szülőjének joga, hogy egymással személyes és közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn, továbbá, hogy a gyermekétől különélő szülő kötelessége is, hogy gyermekével rendszeresen érintkezzen.

Szülői kötelességek
A gyermeket nevelő szülő köteles a kapcsolattartás zavartalanságát biztosítani. Az a szülői felügyeletet ellátó szülő, aki akadályozza a másik szülővel történő kapcsolattartást, vagy az a különélő szülő, aki nem él a kapcsolattartás lehetőségével, megsérti a szülői kötelességét.

A kapcsolattartás célja, hogy
1. a gyermek és a szülő, valamint a más kapcsolattartásra jogosult közeli hozzátartozó közötti családi kapcsolatot fenntartsa, továbbá
2. hogy az arra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően azt elősegítse.

A gyermek nem veszítheti el a szüleit
A házasság felbontásának, a szülők különélésének nem lehet az a következménye, hogy a gyermek elveszíti a szüleinek egyikét. A szülőnek még akkor is joga van a gyermekével kapcsolatot tartani, ha a szülői felügyeleti joga szünetel. Kivételesen indokolt esetben (ha a szülőtől való teljes elszakadás a gyermek érzelmi fejlődését veszélyeztetné) a gyermek érdekében azt a szülőt is fel lehet jogosítani a gyermekkel való kapcsolattartásra, akinek a szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette. Erről a szülői felügyeletet megszüntető bíróság dönt.

A kapcsolattartás
A szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásban alapvetően a szülőknek kell megállapodniuk közös megegyezéssel, mely megállapodás tartalmára a Csjt. nem ír elő korlátokat. A kapcsolattartás tárgyában hozott döntésnek tartalmaznia kell többek között a kapcsolattartás gyakoriságát, időtartamát, a gyermek átadása és visszaadása helyének, idejének és módjának meghatározását, a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó értesítési kötelezettséget, az elmaradt kapcsolat pótlásának módját, valamint a kapcsolattartás szabályainak megszegőjével szemben alkalmazható szankciókat.
A létrejött egyezséget a gyámhivatal, illetőleg a bíróság jóváhagyja, ha az megfelel a gyermek érdekének és a kapcsolattartás céljának.

Ha a szülők nem tudnak megállapodni
Ha a kapcsolattartás kérdésében nincs egyezség a szülők között a gyámhivatal, ha pedig házassági vagy gyermek elhelyezési per van folyamatban, a bíróság dönt. E döntést a kiskorú érdekének szem előtt tartásával kell meghozni, de figyelemmel kell lenni a kapcsolattartásra jogosult szülő, illetőleg a gyermeket gondozó szülő érdekeire is. Tekintetbe kell venni pl. a kiskorú korát, nemét, elfoglaltságát, a kapcsolattartásra jogosult és a gyermek közötti érzelmi kapcsolat mélységét, a kapcsolattartásra jogosult személy erkölcsi magatartását, egészségügyi és anyagi helyzetét.

A kapcsolattartási jog korlátozható
Az eljáró gyámhivatal, illetve bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő korábban megállapított kapcsolattartási jogát - a gyermek érdekében, kérelemre - korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el, ha a jogosított a jogával a gyermek, vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. A szülő kapcsolattartási jogának megvonására csak olyan súlyosan felróható magatartások miatt kerülhet sor, amelyek miatt a gyermek érdekét még a korlátozott kapcsolattartás is sértené.
Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 éven belül csak a bíróságnál lehet kérni.
A kapcsolattartás tárgyában hozott gyámhivatali vagy bírósági döntés végrehajtása - államigazgatási ügyként - a gyámhivatal hatáskörébe tartozik, arról ő gondoskodik.

A kapcsolattartás formái
A kapcsolattartási jog formáját tekintve lehet folyamatos (rendszeres) vagy időszakos (rendkívüli), és speciális forma a gyermeknek a tartózkodási helyén történő meglátogatása, a vele való levelezés, telefonkapcsolat, ajándékozás, csomagküldés.
A gyakorlatban a rendszeres kapcsolattartás általában a meghatározott időnkénti (pl. kéthetenkénti hétvégeken ismétlődő) - egy vagy két napos - együttlétet jelenti, míg a rendkívüli az iskolai szünetek, illetve az ünnepek időtartamából meghatározott időtartamú együttlétet.

A gyermekkel való kapcsolattartásra jogosult:
1. a szülő,
2. a nagyszülő, továbbá
3. a gyermek nagykorú testvére, a gyermek szülőjének testvére, valamint a gyermek szülőjének házastársa is jogosult, ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van.

Kiszámítható rendszer
Összességében tehát elmondható, a kapcsolattartás a különélő szülő kötelessége is, tehát ez  nem egy olyan jogintézmény, aminek feltétlenül meg kell keseríteni a nevelő szülő életét. Nem szabad teret engedni annak, hogy a különélő szülő akkor jöjjön-menjen, amikor neki kényelmes, így a gyerekek életében is kialakulhat egy kiszámítható rendszer. Emellett a nevelő szülőnek is könnyebbség, ha tudja, mikor számíthat arra, hogy a másik szülő leveszi a válláról a gyermekfelügyelet terhét, és nyugodtan végezheti egyéb kötelezettségeit – pl takarítás – vagy esetleg jut ideje saját magára, pihenésre is.