Gyakran előfordul, hogy a munkavállaló rendes munkaidejében nem tudja elvégezni a kiszabott munkát, mert előre nem látott feladatok merültek fel, vagy ügyeletet rendel el a munkáltató. Ilyen esetekben rendkívüli munkavégzésről beszélünk. Cikkünkben azt vizsgáltuk meg, hogy mikor, hogyan rendelhető el a túlmunka? Mit tehet a munkavállaló, ha a munkáltató nem fizeti meg a bérpótlékot, vagy a törvényes kereten felül kötelezi túlmunkára? Mitévő legyen a munkáltató, ha a munkavállaló figyelmen kívül hagyja a túlórára vonatkozó utasítást, vagy éppen rendkívüli munkavégzés címén lábát lóbálja az internet előtt?
Rendkívüli munkaidő - jogi meghatározás
A Munka törvénykönyve 107.§ szerint a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá az ügyelet tartama rendkívüli munkaidőnek minősül.
Minden esetben írásban kell elrendelni a rendkívüli munkaidőt?
Főszabály szerint a jognyilatkozatokat - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, azonban a munkavállaló kérésére a munkáltatónak a jognyilatkozatát akkor is írásba kell foglalnia, ha az egyébként nem kötelező. Ez jelen esetben is igaz, azaz a rendkívüli munkaidőt csak a munkavállaló kérése esetén kell írásban elrendelni. Indokolni nem kell, az írásbeliség követelménye a rendkívüli munka tényére, a munkaidő kezdetére, annak végére vonatkozik.
Mikor lehet megtagadni és mikor nem a túlórát?
A régi Mt. alapján a munkáltató rendkívüli munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhetett el. A hatályos szabályok külön nem rendelkeznek ilyen tartalmi feltételről, azonban ez nem jelent korlátlanságot, mert az alapelvekhez – jóhiszeműség, tisztesség, kölcsönös együttműködés – a munkáltató továbbra is kötve van.
Amennyiben a munkaadó utasítási jogával élve elrendeli a rendkívüli munkavégzést, annak a munkavállaló köteles eleget tenni, azaz nem tagadhatja meg a teljesítést (általánosságban az utasítás teljesítésének megtagadására kizárólag az Mt. 54.§ alapján van lehetőség). Nem érvényesül ez a szabály abban az esetben, ha a munkáltató az éves kereten felül kötelezi rendkívüli munkavégzésre a munkavállalót, vagy, ha a munkáltató rendszeresen veszi igénybe túlmunkára a munkavállalót.
Kismamáknál és gyerekeseknél elrendelhető-e rendkívüli munkaidő?
Az elrendelés folyamán vizsgálni kell a munkavállaló körülményeit annak érdekében, hogy a rendkívüli munkavégzés ne okozzon aránytalan sérelmet. Éppen ezért rendkívüli munkaidő vagy készenlét nem rendelhető el:
- a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig,
- a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke hároméves koráig,
- a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor,
-
a fiatal munkavállaló számára, illetve a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára – gyermeke hároméves korától négyéves koráig.
Munkaszüneti napokon elrendelhető-e a rendkívüli munkavégzés?
Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, azaz a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben, az idényjellegű, a megszakítás nélküli, a társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén, továbbá külföldön történő munkavégzés során rendelhető el.
Egyéb esetek, amikor rendkívüli munkát rendelhet el a felettesünk:
Az elrendelésére továbbá abban az esetben is lehetőség van, ha baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében szükséges a munkavégzés.
Hány munkaóra rendelhető el rendkívüli munkaidőként egy évben?
Az Mt. éves rendkívüli munkaidő korlátot állít fel: teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el. Abban az esetben, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy részmunkaidőre jött létre. arányosan kell alkalmazni ezt a szabályt. Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
Jár-e bérpótlék vagy szabadidő rendkívüli munkaidőben végzett munka kompenzálására?
A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, a munkaidőkereten felül vagy az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén.
Amikor már bíróság előtt jár az ügyünk
A felperes munkavállalónak kell bizonyítani
Abban az esetben, ha a munkáltató nem fizeti meg az Mt. szerinti bérpótlékot (és a peren kívüli megkeresés sem vezetett eredményre), a munkavállaló az igényét három évre visszamenőleg tudja munkaügyi bíróság előtt érvényesíteni. A perben a felperes munkavállalót terheli a túlmunka tényének, mértékének és annak bizonyítása, hogy az ténylegesen, hasznosan és szükségesen a munkáltató érdekében merült fel.
Valóban szükség volt a rendkívüli munkavégzésre?
Ennek során lényeges szabály, hogy rendkívüli munkavégzés az is, ha az annak elrendelésére jogosult személy tudomásul veszi, hogy a munkavállaló ilyen munkát végez és ez a munkáltató érdekében szükséges és indokolt, vagyis ha igazolást nyer, hogy a munka elvégzésére – elrendelés hiányában is – a munkáltató érdekeit szem előtt tartva szükség volt.
Rosszul vezetett jelenléti ívek perdöntőek lehetnek
A munkáltató terhére értékelhető, ha a munkaidő nyilvántartások nem tartalmazzák a munka kezdetének és befejezésének időpontját, ugyanis ebben az esetben a munkáltató által vezetett nyilvántartás nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, hiszen nem derül ki a konkrét munkavégzés ideje. Nem lehet mentesülni a rendkívüli munkavégzés megfizetése alól azon jogszabályellenes gyakorlattal, hogy a munkáltató felhívására vagy a kialakult gyakorlat alapján a munkavállalók nem vezetik a jelenléti ívet.
Mi a hazai bírói gyakorlat?
A vonatkozó bírói gyakorlat szerint a munkavállalónak a rendes munkaidejét meghaladóan a munkáltató által ellenőrzötten és igazoltan teljesített többletmunkaidejét - túlóraengedély hiányában is - túlmunkaidőként kell számításba venni.
Önmagában a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás azonban túlmunkavégzés megállapítására nem szolgálhat (ahogyan erre fentebb utaltam, bizonyítani kell, hogy a munkaidőn túl, a munkahelyen tartózkodás tartama alatt a munkavállaló a munkáltató érdekében munkát végzett, és pl. nem internetezett).
Ezért lényeges a munkaidő pontos regisztrálása
A fentiekre tekintettel nagyon lényeges a munkaidő nyilvántartás pontos, naprakész vezetése, azaz nem pusztán a jelenlét regisztrálása, ugyanis az érkezés és távozás időpontja arra nem ad választ, hogy a munkavállaló teljesített-e rendkívüli munkavégzést.
A gyakorlatban számos példa van kettős nyilvántartás vezetésére, mely során a „hivatalos” kimutatás mellett létezik egy másik, a tényleges munkaidőt tükröző, és a felek közötti elszámolás alapját képező dokumentum. Ez általában a járulékok megfizetésének elkerülését célozza, és ha bele is egyezik a munkavállaló (mert a részére járó díjazást megkapja), az esetleges bírságok megfizetése alól nem mentesít. A legtöbb szabálytalanság a bérpótlék kifizetésének elmulasztása körében történik.
Szerző: dr. Hajdu-Dudás Mária
Fotó: FreeDigitalPhotos
