Egyedülálló szülők – gondok a láthatásban

Ez a cikk 4661 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sokan nem tudnak róla, hogy a gyermek és a különélő szülő kapcsolattartásának tekintetében a Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelve is meghatározó jelentőségű a gyakorlatban.

Gyermeket nevelő szülő kötelességei
Az irányelv szerint a gyermeket nevelő szülő egyrészt köteles biztosítani a zavartalan kapcsolattartást, másrészt pedig kötelessége felkészíteni a gyermeket a kapcsolattartásra. A házasság felbontása nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse.
Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermeki kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét, és különösen az élet sorsfordulóinál, tanulmányai megválasztásában, az életre való felkészülésében számíthat segítségükre.

A láthatás korlátozásának hatása a gyermekre
A gyermeknek az egyik szülőnél történt elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével.
A szülőnek az említett mélyen elítélendő magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatására is vezet.

Gyermeket nem nevelő szülő kötelezettségei
Az a szülő pedig, akinél nincs a gyermek elhelyezve, a gyermekkel való kapcsolattartást nem használhatja fel a gyermeket tartó szülő vagy a vele lakó hozzátartozó (pl. új házastárs) elleni hangulatkeltésre, olyan remények táplálására, hogy nála történő elhelyezés esetén a gyermek kedvezőbb helyzetben lenne. Csak a szülők kölcsönös, a Csjt. 75. §-ában meghatározott célokat segítő magatartása szolgálja a gyermek érdekét.

Kinél legyen elhelyezve a gyermek?
Nemegyszer mindkét szülő egyaránt képes és alkalmas a gyermek nevelésére, körülményeik, személyi tulajdonságaik erre megfelelőek. A gyermeket azonban - ha a házasságot a bíróság felbontja - csak egyiküknél lehet elhelyezni. Ebben a helyzetben a körülményekben fennálló kis különbség is döntő lehet a gyermek elhelyezésénél. Ilyenkor különösen elvárható a szülőktől, hogy szoros, meghitt kapcsolat kiépítését segítsék elő mindkét szülő és a gyermek között, s a gyermeknél a válás okozta megrázkódtatást ezzel is csökkentsék.
A szülőknek természetesen tekintettel kell lenniük arra is, hogy a gyermek önálló személyiség, akinek elképzelései, vágyai, érzései vannak. E személyiség kedvező irányba való fejlődése pedig nagymértékben függ a szülők magatartásától.


Ha a gyermek nem akar menni a láthatásra
Sokszor előforduló probléma a gyakorlatban, hogy a gyermeket nevelő szülő arra panaszkodik és hivatkozik, hogy a gyermek nem akar menni kapcsolattartásra. Ebben az esetben a gyermeket nevelő szülőnek fel kell készítenie a gyermeket a kapcsolattartásra, el kell beszélgetnie vele, akár bevonva a másik szülőt is, fel kell tárni, hogy mi az oka a gyermek ellenérzésének.
Ebben pszichológus segítségét is igénybe vehetik a szülők, kérhetik a települési nevelési tanácsadó bevonását is.

A kapcsolattartás hiánya büntetést vonhat maga után
Sajnos nem célravezető ezt hosszú távon ráhagyni a gyermekre, mert ha a különélő szülő gyámhivatalhoz fordul a kapcsolattartás végrehajtása, azaz betartatása érdekében, akkor a gyermeket nevelő szülő akár 5.000-500.000.- Ft-ig terjedő bírságra is számíthat a kapcsolattartás megfelelő pótlásának hiányában.

A kapcsolattartás akadályozása
Amennyiben a gyámhivatal megállapítja, hogy a gyermeket gondozó szülő önhibájából nem tette lehetővé a kapcsolattartásra jogosult szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást abban az esetben 5.000.- Ft-tól 500.000.- Ft-ig terjedő bírságot szabhat ki.

Abban az esetben, ha a kapcsolattartást továbbra is akadályozza a kapcsolattartásra kötelezett szülő, minden elmaradt kapcsolattartást követően kezdeményeznie kell a végrehajtást a kapcsolattartásra jogosult szülőnek. A bírság minden egyes elmaradt kapcsolattartás esetében kiszabható, így az is előfordulhat (és sajnos elő is fordul), hogy egy szülőnek több milliós bírsága gyűlik össze a kapcsolattartás akadályozásának eredményeként.

Végső esetben a kapcsolattartás akadályozása a gyermekelhelyezésének megváltoztatását is eredményezheti. Az elhelyezés megváltoztatását azonban már a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróságnál kell kezdeményezni.


A kapcsolattartás korlátozása, megvonása
A kapcsolattartás korlátozására, megvonására csak kivételes esetekben kerülhet sor. Gyakori kérdés, hogy van-e lehetőség a kapcsolattartás korlátozására, esetleg megvonására abban az esetben, ha a gyermek nem szeretne a különélő szülővel kapcsolatot tartani. A kapcsolattartás korlátozása, megvonása csak abban az esetben lehetséges, ha a szülő súlyosan veszélyeztette a gyermeket, illetve szülői kötelességeit nem teljesítette, tehát abban az esetben nincs erre lehetőség, ha csupán azért nem szeretne a gyermek a szülővel kapcsolatot tartani, mert nem szervez a szülő számára olyan programokat, melyek érdeklődését felkeltik, vagy esetleg a szülő új partnere nem szimpatikus a számára. Ezekben az esetekben célszerű a problémát megbeszélni – akár a gyámhivatali tárgyaláson – és mindent megtenni a probléma kiküszöbölése érdekében.

A kapcsolattartás korlátozása és megszüntetése tekintetében a gyámhivatal, illetve a bíróság jár el (a kapcsolattartás megállapításának szabályai szerint alakul a hatáskör).

149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (Gyer.) 31. § (1) bekezdése szerint: A gyámhivatal, illetve a bíróság a kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelmet elutasítja, ha a kapcsolattartásra jogosult a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, illetőleg a szülő szülői kötelességeit - a tartási kötelezettség kivételével - önhibájából tartósan nem teljesítette, illetve elhanyagolta, és magatartásán nem változtatott.
(2) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a már megállapított kapcsolattartási jogot a gyermek érdekében - kérelemre - korlátozza, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaél. Visszaélésnek minősül az is, ha a jogosult nem a szabályozásnak megfelelően él kapcsolattartási jogával, illetve ha ezen kötelezettségének önhibájából 6 hónapig nem tesz eleget.
(3) A kapcsolattartási jog korlátozása során a gyámhivatal vagy a bíróság a már megállapított kapcsolattartás formájának vagy gyakoriságának, továbbá időtartamának megváltoztatásáról dönthet.
(4) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság - kérelemre - meghatározott időre a kapcsolattartási jog szüneteltetését rendeli el, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél. A szünetelés leghosszabb időtartama 6 hónap, különösen súlyos visszaélés esetén 1 év.
(5) A gyámhivatal, illetőleg a bíróság a határozatában megállapított kapcsolattartási jogot - kérelemre - megvonja, ha a jogosított a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére súlyosan visszaél, és e magatartásával a gyermek nevelését és fejlődését súlyosan veszélyeztette.

A gyakorlatban erre gyermekbántalmazás, pedofília, vagy a kapcsolattartás rendszertelen és visszaélésszerű gyakorlása során szokott sor kerülni, de szerencsére nem túl gyakoriak az ilyen esetek.