A család a társadalom legkisebb alkotó egysége, a legalapvetőbb közösség az ember életében. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk mi felnőttek azzal, hogy gyermekeink első tapasztalataikat tőlünk szerzik meg.

A család a társadalom legkisebb alkotó egysége, a legalapvetőbb közösség az ember életében. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk mi felnőttek azzal, hogy gyermekeink első tapasztalataikat tőlünk szerzik meg.

Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb tapasztalatokat kapják meg tőlünk, ismernünk kell saját magunkat, és a velünk élő családtagok temperamentumát, érzéseit. A gyermekek ezeket a mintaképeket viszik majd magukkal.

A legnagyobb változások az életünkben az első években történnek

1. év
Az első évben a vízszintes fekvéstől eljutunk a felállásig. A kisgyermek nem tudja, hogy fel akar állni, hogy járni akar – ez öntudatlan folyamat, nem veleszületett dolog. A gyermek azért áll fel, mert a felnőtteket utánozza.

2-3 év
A második évben kezdi elsajátítani a beszédet. Azt a nyelvet, amit a szülei beszélnek. Megtanulja a szavakat, de még nem tud racionálisan gondolkodni.
A két varázsszó ebben az életkorban: az utánzás és a példakép.

4-5 év
A negyedik évtől az utánzáshoz a fantázia társul. Például kimegy kislány a kertbe, edénybe köveket, füvet gyűjt - főz. De ez a fantáziaélet még nem tudatos.
Csak az én megjelenésétől lesz az. A negyedik-ötödik életévben ez nagyon erős, de azután megváltozik.

6+ év
Hatéves kortól a gyerekeknek már határozott elképzeléseik vannak arról, hogy mit játszanak. Ebben az életszakaszban nagy felelősségük van a felnőtteknek. Nagyon fontos a gyerekek számára, mit észlelnek, mire és kire figyelnek. Hogy minél több reális élményük legyen, amelyeket feldolgozhatnak. Hogy minél több érzékszerven keresztül jussanak tapasztalatokhoz. Süssünk együtt süteményt, vásároljunk be, kertészkedjünk együtt….

Mi alapján tanul a gyermek?
- A gyerekek életérzéke, mozgásérzéke, én-érzéke csak úgy tud kifejlődni egészségesen, ha a másik személyt érzékelik.
- Ahhoz, hogy tudjuk, gyermekeinknek éppen mire van szükségük, nem kell mást tennünk, mint megfigyelni, megismerni őket.
- Nem kell mindig mindent megmagyarázni sem. Ha ilyesmi fordulna meg a fejünkben, inkább számoljunk el magunkban 10-ig, mert lehet, hogy közben megszületik bennük a válasz.
- Gyakran nem az okos tanítások teszik a kívánt hatást a gyermekekre, hanem az, amit a felnőttek a szemük láttára tesznek.
- Nagyon fontos a fizikai környezet hatása is. Az egészséges látás kialakulását például segíti, ha a gyermek környezetében megfelelő szín- és fényállapotokat hozunk létre. Segítenek a halvány inkarnált színek, nem harsány falfestmények, poszterek.
- Lényeges az is, hogy a gyermekeknek játékuk során, ne kész eszközöket adjunk. Minél több mindent kell fantáziából kiegészítenie, annál erősebbé válik a képzelőereje.
- Hétéves kor után a két kulcsszó a követés és a tekintély. Ezek segítenek a lelkiismeret, a temperamentum, a szokások, a szabályok kialakulásában.

Ezért kedvező a szépérzék, művészet iránti érzék felébresztése. A zenének is a ritmust kell szolgálnia, hogy minden dologban a rejtett ritmust érzékeljék. Ebből táplálkozik az életöröm, a lét öröme.

Miféle világ veszi körül gyermekeinket?
Két elfoglalt, dolgozó szülő, akik karriert építenek, vagy egyszerűen csak a mindennapi monoton munka miatt stresszben élnek. A szülők sokszor ezeket a terheiket ráteszik a gyermekeikre: elvárják tőlük is, hogy jól teljesítsenek, és értsék meg hamar a dolgokat. Van, aki attól fél, hogy a gyermeke nem boldogul majd ebben a világban, ha már óvodáskorban nem kezd el nyelveket tanulni, vagy nem tudja bekapcsolni a számítógépet. E sarkalatos kérdéssel gyakran találkozom, mivel nem csak pszichológusként, hanem óvónőként is dolgozom.

A szülők otthon már fáradtak, kimerültek fizikailag, szellemileg és lelkileg is.
A gyerekeknek alapvető tapasztalatok hiányoznak, miközben pedig túl sok inger veszi körül őket ( forgalom, bevásárló-központok…). A sok információ, illetve inger feldolgozásához nincs kellő tapasztalatuk - megjegyzem, az érzékenyebb felnőttek is hasonló cipőben járnak.

A gyerekek másképp gondolkoznak, mint mi
A gyerekeknek másmilyen a tudatuk, mint a felnőtteké. Ők előbb tevékenykednek, abból szerezik a tapasztalataikat, amelyekből végül tudás lesz.
A felnőtteknél mindez fordítva történik, mi előbb kigondolunk valamit, s csak azután cselekszünk.

Ismerd meg önmagad, mert te befolyásolod leginkább a gyermeked!
Önmagunk megismerése olyan belső út, amely soha nem ér véget. Nem is kell beszélnünk róla – kivéve, ha éppen elakadunk, vagy ha az útelágazásnál nem tudjuk, merre tovább. A legfontosabb dolgok egy család életében a szeretet, a bizalom, a nagylelkűség, a lemondás, a türelem, az odaadás, a csodálat, a kitartás.

Sajnos azonban a legerősebb mozgatórugónk sokszor nem más, mint a félelem. Félünk az anyagias világtól, az egzisztenciánk elvesztésétől, a bizonytalanságtól, a betegségtől, a misztikumtól. Vannak kollektív félelmeink is: félünk a háborútól, földrengéstől, járványoktól, árvíztől…

Előfordul, hogy fontos döntéseinket is félelemből tesszük, mert mi lesz, ha? És a félelmeinket gyakran kivetítjük gyermekeinkre, akik e nélkül is pontosan tudják, hogy van valami problémánk.