Ezért gondold végig, hogy mit posztolsz a gyermekedről a Facebookra!

Tele van a Facebook idővonalunk gyerekek fotóival. Pistike alszik. Pistike eszik. Pistike fára mászik. Pistike kakil. Pistike viccelődik. Pistike szomorú. Az ember szereti megosztani az örömét és bánatát, és hát mit tegyen, ha egyszer a gyerek ezeknek a forrása, nem igaz? Mi nem szeretnénk neked megmondani, hogy mit tegyél. Csak azt kérjük, hogy olvasd el az alábbi írást, mielőtt posztolnál – tanácsolja a D. Tóth Kriszta által alapított wmn.hu szakértője.

A szülők nem gondolják végig a posztolás következményeit
A rólunk készült fotó, videó, hangfelvétel a saját személyes adatunk, a magánéletünk része. Hétköznapi emberként jogunk van eldönteni, hogy ki mit tegyen rólunk közzé vagy hozzon nyilvánosságra. Hozzájárulhatunk, eltűrhetjük, de tiltakozhatunk is egy-egy megjelenés ellen. Mindezt azért, mert a képmásunk, a hangunk a személyiségünk lenyomata, ezért különleges védelem illeti meg.

Így kellene lennie ennek a gyerekek esetében is, akiknél a szülő az, akinek ezt a védelmet elsődlegesen biztosítania kell – ezért is nehéz, ha a szülő nem gondolja végig alaposan egy-egy megosztás következményeit, hatásait vagy éppen fontosabbnak tartja a saját érdekét, mint a gyerek szükségleteit, jogait.
Gondoljunk bele: nekünk, felnőttként a beleegyezésünket kell kérni ahhoz, hogy közzétegyenek rólunk valamit – vagy tiltakozhatunk az ellen, ha ez akaratunk ellenére megtörténik. De tesz-e ilyet egy gyerek?

A gyerekek nem tudnak tiltakozni a róluk készült fotók posztjai ellen
A gyerek vagy nincs abban a helyzetben, hogy tiltakozzon (mert pici még, mert nem tudja, hogy szabad neki ilyet csinálni, vagy mert fel sem merül benne, hogy ami történik az nem OK); vagy mert senki nem gondolja, hogy ez az ő története is. Miközben a következmények rá hullanak vissza. Ő lesz az, aki 13 éves kora előtt (tehát még mielőtt legálisan saját Facebook profilja lehetne) már egy igen masszív digitális lábnyommal rendelkezik a szülei és más felnőttek révén. Úgy, hogy erről nem is tud, vagy legalábbis nem kérték a hozzájárulását, nem kérdezték meg a véleményét.

Az anyák 97%-a posztolt már képet a gyerekéről
Magyar adatunk ugyan nincsen, de egy amerikai kutatás szerint az anyák 63%-a használja a Facebookot, és az ő 97%-uk posztolt már képet a gyerekéről. Szeretjük vagy utáljuk, használjuk vagy elutasítjuk, a Facebook, vagy az Instagram és más közösségi oldalak részeivé váltak az életünknek. Egy okostelefonnal pedig egy mozdulat csak megörökíteni a múló pillanatot, majd azt megosztani a barátainkkal.
Ez a gyorsaság pedig sokszor nagyon nehézzé teszi, hogy végiggondoljuk egy-egy poszt lehetséges következményeit vagy veszélyeit.

Biztosan csak azok látják a családi sztorikat, akikre valóban tartozik?
Ha a szülő oldaláról nézem, a Facebook nagyon jó arra, hogy régi kedves ismerősök, távoli rokonok, barátok is láthassák a gyereket és a fejlődését, és így részesei lehessenek a család életének – legalább ilyen szinten.
Vannak szülők, akiknek a Facebook egy olyan felület, ahol a saját anyai (apai) szerepüket is megélhetik, megmutathatják, és gondoskodhatnak arról, hogy a barátaik, akiktől az élet fizikailag távolabb sodorta őket, ne kerüljenek érzelmileg is messze. Fennmaradjon a kapcsolat, a kötelék. Nagyon sokan végtelenül szórakoztatóan mesélnek a gyerekükről – kérdés persze, hogy tényleg azok látják-e ezeket a történeteket, képeket, sztorikat, akiknek szánjuk, és akiket ezek az információk, képek tényleg megilletnek.

Hogyan tud veszélyes lenni egy Facebook poszt?
Ha a gyerek oldaláról nézem, akkor igazából két alapvető kérdés van: a beleegyezés és a biztonság. Utóbbit különösen érdemes végiggondolni, hiszen nem csak olyan nyilvánvaló veszélyei vannak a gyerekkel kapcsolatos megosztásoknak, hogy majd ha nagyobb lesz dühös lesz azok miatt a képek miatt, ahol szerintünk cuki volt, szerinte viszont ciki. A kockázatok köre ennél sokkal szélesebb.

A veszélyeket számba véve alapvető, hogy a gyerek születési helyét, idejét, a gyerek teljes nevét, a helyet, ahova iskolába, óvodába jár, vagy ahol élünk nem osztjuk meg, nem tesszük közzé. Tisztában kell lennünk vele, hogy nem csak a fotók lehetnek veszélyesek.

Ha valaki közel akar kerülni egy gyerekhez, és a bizalmába akar férkőzni, könnyen megteheti, ha a szülő ehhez információval látja el egy közösségi oldalon.
Például így: „Panna farsangkor Hófehérkének öltözött. Ő a kedvenc mesehőse.” , „Megint mogyorókrémes palacsinta volt vacsorára. Mert Panna azt szereti legjobban.”, „Indulunk úszni. Minden pénteken az uszodában vagyunk, és Pannának van a legszebb piros fürdőruhája.” Ilyen információkkal a birtokában bárki játszi könnyedséggel egy gyerek bizalmába tud férkőzni.

Nem minden kép veszélyes, de vannak olyanok, amik azok
Ha most odafigyelünk arra, hogy mit teszünk közzé, az egyfajta befektetés a jövőbe. Mert bár nehéz megmondani hol lesz a Facebook 10 vagy 15 év múlva, amikor a gyerekeink annyira megnőnek, hogy azzal a rakat információval kezdeni akarjanak valamit, amit a szüleik közzétettek, de az azért jól sejthető, hogy az információ 10 év múlva is hatalmat fog jelenteni.

Már ma is intenzíven gyűjtik a közösségi oldalak a személyes adatainkat, hogy a reklámok a lehető legjobb célcsoportokat találják meg. Vagy gondoljunk az arcfelismerésre, ami már most is egy működő technológia, és joggal feltételezhetjük, hogy mire a mai kisgyerekekből felnőttek lesznek, sokkal kifinomultabb módokon lehet majd a rájuk vonatkozó adatokat gyűjteni, tárolni, megtalálni. Sejthető, hogy a jövő az adatok egyre nagyobb arányú összekapcsolódását fogja hozni. A magam részéről biztosan nem akarom, hogy a gyerekem magánélete és biztonsága veszélyeztetve legyen majd 10 év múlva, azért amiket most kiposztolok róla.

2 fő szempont, mielőtt a gyerekedről készült fotót posztolnál
Biztonság
Figyeljünk oda, hogyan bánunk azzal a kinccsel, amit a gyerekünk személyes adatai jelentenek (ideértve az őt ábrázoló fotókat is). Ezzel pedig már most sokat tehetünk a gyerekünk jövőbeni digitális személyazonosságának és érdekeinek védelméért.
Beleegyezés
A biztonság mellett a másik fontos kérdés a beleegyezés. Minden gyereknek joga van véleményt nyilvánítani az őt érintő ügyekben, és nekünk szülőként az a feladatunk, hogy a gyereket (és a jogait) tiszteletben tartva neveljük őket. A gyerek véleményét (a jogszabályok szerint) életkorának és belátási képességének megfelelően kell figyelembe venni. Különösen nehéz a helyzet akkor, ha a gyerek olyan pici, hogy teljesen ránk van utalva, ha úgy tetszik, ki van szolgáltatva a mi döntéseinknek, tudatosságunknak, védelmünknek és gondoskodásunknak.

Szülői technikák – hogyan posztoljunk jól?
Vannak szülők, akik emiatt úgy döntenek, hogy egyáltalán nem tesznek ki semmiféle képet a gyerekükről. Vannak, akik arra figyelnek oda, hogy a gyerek arca ne legyen látható, felismerhető a képeken. Létező szülői taktika az is, hogy biztosítjuk a gyerekeinket arról, hogy felnőve letörölhetik majd azokat a tartalmakat, amiket 18 éves koruk előtt töltöttek fel róluk. Ami ugyan eső után köpönyeg, mert „az internet nem felejt”, de legalább megadja azt az érzést a gyereknek, hogy ez az ő ügye, a saját képmása felett ő rendelkezik.

Minden gyereknek joga van biztonságban lenni az interneten, és persze joguk van ahhoz is, hogy felkészítsük őket az internet használatára, hogy biztonságosan és jól tudjanak élni a technikai fejlődés adta lehetőségekkel.
Jó beállításokkal (például hogy csak az láthassa a képeket, aki tényleg a családhoz tartozik), tudatos megosztásokkal, és a gyerek biztonságának szem előtt tartásával, később pedig a gyerek partnerként való kezelésével elég jó szülőként fogunk tudni működni a digitális világban is.

Szerző: dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász
A cikk eredetileg a D. Tóth Kriszta által alapított és főszerkesztett www.wmn.hu online magazinban jelent meg.
Fotó: FreeDigitalPhotos