Most lesz első osztályos a gyermeked? 11 praktikus tanács pedagógus szakértőnktől, hogy könnyebb legyen az iskolakezdés

Augusztus vége felé közeledve, egyre nagyobb méreteket ölt az iskolakezdési láz. A következőkben azoknak a családoknak szeretnék néhány praktikus tanáccsal szolgálni, ahol most először készülnek a becsöngetésre.
 

Hogyan készülődj a leendő elsőssel? Mit vegyél meg és mit ne az iskolakezdéshez?

1. Gondoljuk végig, hol lesz a gyermek tanuló-sarka. Mindenképpen különítsünk el egy olyan helyet a lakáson belül, ahol majd nyugodtan leülhet a feladatai elvégzéséhez.

2. Legyen meghatározott helye a tankönyveknek, füzeteknek, író- és rajzeszközöknek. Itt majd KÖZÖSEN alakítsuk ki a tanszerek helyét. Ne felejtsük el, hogy a mi logikánk nem feltétlenül egyezik a gyerekével - ebben az esetben az a fontos, hogy a kialakított rend az ő rendszere legyen, hiszen neki kell majd eligazodnia benne.

3. Ne vásároljunk feleslegesen tanszereket előre, mert minden tanító néninek lehetnek saját kérései. Ha esetleg az iskola már adott bevásárló listát, tanácsos mindenből egy-egy tartalékot is vásárolni, mert akkor nem jövünk majd zavarba, ha a csemeténk esetleg egy késő esti órán toppan elénk azzal, hogy betelt az írásfüzete, vagy egy rohanós nap után jön a hír, hogy elveszett a korongkészlet.

4. Ha mégis csábítanak a színes-szagos iskolaszerek, akkor igyekezzünk olyasmit vásárolni, ami biztosan kell (például négyzethálós vagy elsősöknek való vonalas füzet; ceruzák). Ilyen „biztos, hogy kell” darab a tolltartó is. Gyönyörűek, sokemeletesek, káprázatosak… De itt is igaz, a kevesebb több elmélet! Első osztályban bizony sok gondot tud okozni, hogy a sok emelet között (akár a kettő is sok lehet) gyorsan megtalálja a kicsi azt a ceruzát, amit éppen használnia kell.

Mire ki- és becipzározza a zsebeket, már egy másik feladaton kellene dolgoznia. Nehéz benne a rendrakás – aki akkurátusan szereti maga körül a rendet, az perceket elmolyol a színesek, grafitok, radír, hegyező, katonás sorrendbe állításával, aki viszont lazább természet, az mindig keresni fog valamit.



5. A tolltartó tartalmának összeállításához néhány alapelv: rotring-ceruzát SOHA ne tegyünk bele. Praktikusnak tűnhet, hiszen nem kell hegyezni (való igaz, de különleges technika kell hozzá, hogy ne törjön el állandóan a hegye) és szépen ír (való igaz annak a felnőttnek a kezében, aki már gyakorlott benne). Grafit ceruzából a 2B-sel nem lőhetünk nagyon mellé.

Színes ceruzából a 6 színű is elegendő, ha az iskolának valamilyen speciális kérése lenne, azt úgyis tudatja majd. Filctollat legfeljebb rajzórán használnak majd (a füzetekben átüthet ugyanis a színezés, és az meglehetősen kellemetlen lehet). Golyós- vagy töltő tollra a kezdetekben biztosan nem lesz szükség. Radír kérdésében is megoszlanak a tanítói szokások, de kevés helyen engedik, hogy a gyerekek maguk radírozzanak a kezdetben, mert sok a maszat, a kilyukasztott füzetlap.

6. És ha már az írószerszámoknál tartunk: saját magunk védelmére szerezzünk be egy elektromos, vagy kézzel tekerhető hegyezőt, amivel nagyüzemben tudunk majd ceruzát hegyezni. Sok kellemetlenségtől és vízhólyagtól megkímélhetjük magunkat. Ráadásul a kicsik is könnyebben megtanulnak ezzel hegyezni, mint az aprócska kis műanyag darabokkal. Ha elég játékos körítést tudunk keríteni a hegyezés köré, akkor reménykedhetünk abban is, hogy rövid időn belül a gyerek is szívesen és önállóan kihegyezi majd a szükséges ceruzáit.

7. Iskolatáska vásárlásánál - a természetesen nagyon fontos kedvenc meseszereplő megtalálása mellett - érdemes odafigyelni arra, hogy kellően könnyű legyen a táska, mert bizony rengeteg belepakolni való lesz majd! Lehetőség szerint figyeljünk arra, hogy a táska háta (ideális esetben az oldala, az alja is) merevített legyen, mert ez a jobb tartás elősegítése mellett abban is segít, hogy a könyvek, füzetek ne gyűrődjenek a kelleténél jobban. Ha még külön uzsonna szállításra alkalmas rekesz is van, akkor megóvhatjuk az iskolaszereket az esetleges vajas kenyérrel összekenés, ivólében áztatás veszélyeitől.

8. Könyv- és füzetborítók vásárlásakor figyeljünk arra, hogy víztiszta átlátszóságúak legyenek, hiszen a kicsiknek így könnyebb lesz megtalálni az adott órára való felszerelést. Akik ugyanis nem tudnak olvasni, kép alapján ismerik meg, hogy melyik mondjuk az olvasó- és melyik a matematika könyv. Figyeljünk arra is, hogy lehetőség szerint vastagabbat válasszunk a borítókínálatból, még akkor is, ha annak darabára magasabb, mint a vékonyabbé! Gondoljunk arra, hogy milyen napi igénybevételnek lesznek kitéve. A hamar elrongyolódó borító a mellett, hogy nem védi a könyvet, még rendetlen, igénytelen hatást is kelt.

9. És még egy gondolat: a műanyag borítók gyakran csúszkálnak, a könyvek, füzetek kibújnak az előre lefóliázott fülekből. A bekötéskor rögzítsük celluxszal, kapoccsal, vagy bármilyen kreatív módon a rakoncátlankodó borítókat!

10. Végül, de nem utolsó sorban, lássunk el mindent névvel, monogrammal! (Az elszántabbak még a ceruzák végébe is beleírhatják a gyermek monogramját.) Használhatjuk még a csemete iskolai jelét is, ha van; ha nincs, az óvodai jelet, vagy bármilyen egyszerű, egyezményes jelet, amit addig is megismer, míg nem tudja a nevét elolvasni. Így a sok egyforma hercegnős, verdás, mignonos seregből könnyen kiválasztható lesz a saját.

10+1 Vonjuk be a gyereket a készülődésbe! Legyen a lehető leginkább élvezetes az iskolavárás! Fedezzük fel a készülődés örömét! És ne felejtsük el, hogy NEM „elsősök leszünk”, hanem „a gyerekünk lesz elsős”! Felelősségei, kötelességei lesznek, amit neki, és nem nekünk, szülőknek kell megoldani. Ehhez pedig jó ráhangolódás, ha a rákészülésnek is részese a gyermek. Nekünk, szülőknek, akik már kijártuk az első osztályt, egészen másfajta feladatokkal, kihívásokkal kell majd szembenéznünk...

Szerző: Gécziné Galla Krisztina
Fotó: Freepik/pvproductions