A kismamák többsége érzi, hogy a babája figyel és reagál mindarra, ami körülötte történik a nagyvilágban. Lehetséges kommunikálni, beszélgetni a babavárás alatt a magzattal? Igen és sokan ösztönösen meg is tesszük...

A kismamák többsége érzi, hogy a babája figyel és reagál mindarra, ami körülötte történik a nagyvilágban. Lehetséges kommunikálni, beszélgetni a babavárás alatt a magzattal? Igen és sokan ösztönösen meg is tesszük...

Sokan ösztönösen simogatják megnyugtatásképp a kisbabát, ha az nyugtalanul mocorog, vannak akik énekelnek és mesélnek már a pocaklakónak is, és egyre növekszik azok száma, akik tudatosan és aktívan keresik a kapcsolatot a kisbabájukkal a várandósság alatt.

Lehetséges beszélgetni a magzattal?
Amikor anya-magzat kapcsolatról beszélünk, azt feltételezzük, hogy az két személy között jön létre. Tehát a magzatot tudatosnak és intelligensnek tartjuk, aki partner egy párbeszédhez. Bár az agy fejlettsége anatómiailag nem éri el azt a szintet, ahová csak a születés utáni időszakban is folytatódó fejlődés során fog eljutni, a 80-as évek közepére megszaporodtak azok a vizsgálatok, amelyek igazolták a magzatok jelentős érzékelési, tanulási és emlékezeti képességét.

Hallja a magzat, hogy beszélünk hozzá?
A szülők maguk is megfigyelhetik, hogy az újszülött nem csak édesanyja, de édesapja (vagy más együtt élő rokon) hangját is megismeri közvetlenül születése után. Másik könnyen leellenőrizhető példa, hogy (egy problémamentes!) várandósság alatt gyakran hallott zene vagy mese megnyugtatóan hat a síró csecsemőre. Piontelli ultrahangos megfigyelései azt is feltárták, hogy a babáknak már az anyaméhben jól leírható viselkedésmintázatuk van, ami utal a születés utáni személyiségükre.

Reagál a baba a kismama szavaira, sőt még a gondolataira is!
Ferenczi Sándor, a 20. század első felének nagy pszichoanalitikusa már 1913-ban dőreségnek tartotta azt feltételezni, hogy a lelki élet a születéssel veszi kezdetét. Ezt a mai tudósok is így látják, és „kompetens magzatnak” hívják az anyaméhben gyakorlatozó bébit, aki számos olyan készséggel és tudással jön világra, amelyet „odabent” sajátított el. A reagálás képessége is ezek közzé tartozik, például olyan mozgásokkal, amelyet kifejezetten környezeti ingerre ad. De más jele is van annak, hogy a baba „veszi az adást”. Ilyen például, hogy a baba már arra is szívfrekvencia-változással reagál, ha a mama csak gondol rá. A kommunikáció ténye tehát vitathatatlan.

Mit üzenjünk a magzatnak?
A kommunikáció legfontosabb eleme az érzelmi kapcsolat kialakítása, a szeretetkifejezés, a támogatás és a jelenlét érzékeltetése. A baba identitásának alapköve lesz létének e korai elismerése. Szóba kerülhetnek praktikus „megbeszélnivalók” is, ilyen lehet a baba neme, neve és születésének időpontja. Ezekre akkor érdemes sort keríteni, amikor már kialakult egy aktív kapcsolat, nem illik ajtóstul rontani a házba.

Mint minden emberi kapcsolatnál, itt is idő- és energiabefektetés, amíg kiépül valami. Érdemes az ismerkedéssel kezdeni. Különös jelentősége van a baba születésre való felkészítésének, ahol megfelelő ütemben és adagokban, de fontos a babának „elmesélni”, hogy mi vár rá.

Magzati korban is lehet traumatizálódni, ilyen eset például, ha meghal a magzat ikertestvére (akiről esetleg az anya nem is tudott, bár a korai ultrahangos diagnosztika mellett ez egyre ritkább). Ilyen - és más lelki terhek esetén, amelyek esetleg az anya nehézségeivel kapcsolatosak - a babának speciális odafigyelésre, prenatális pszichoterápiára van szüksége. Ilyen esetben érdemes szakemberhez fordulni. Ennek már csak azért is nagy jelentősége van, mert a baba nem csak a tudatos, de tudattalan gondolatainkat is érzékeli. Segíteni kell őt abban, hogy ezeket megkülönböztesse egymástól, ahogy az is fejlesztő hatású, ha a saját érzelmeit megtanulja elkülöníteni az anyáétól.

Hogyan beszélgessünk a babával?
Lehet belső hangunkkal, vagy hangosan, énekelve vagy táncolva, a lényeg, hogy tudatos legyen a kapcsolat és egyértelműen neki szóljon. A hangos beszéd gondolkodásra készteti a babát, tehát fejlesztő hatású. Az anya-magzat kapcsolatanalízisben inkább a képek, érzések útján zajló kommunikáció a jellemzőbb, ugyanis a prenatális szint még nem verbális. A várandósoknak szervezett programokon (kismamajógán, kismamarelaxáláson, stb.) alkalmazott vizualizációs-relaxációs technikák is egy mélyebb tudatállapotot használnak ki a babával való kapcsolatfelvételhez. Akkor sem kell kétségbe esni, ha valaki számára nem elérhető sem anya-magzat kapcsolatanalitikus szakember segítsége, sem egyéb magzatfejlesztő program.

Kapcsolatteremtési technikák
Mindenki alkalmazhatja azt a pár percet igénybe vevő technikát, hogy elalvás előtt vagy ébredés után (egy már/még legnyugodtabb állapotban) küld egy színt a babának, amivel a szeretetét fejezi ki. Érdemes megfigyelni, visszaküld-e a baba valamilyen színt. (És ez máris párbeszéd!) Ha valaki vizuális típus, el lehet képzelni a baba ujjacskáit, kezeit, karját, végigsimogatva minden egyes porcikáját.

Persze nyugati társadalmunk ritmusában biztosan sokan vannak, akiknek nem egyszerű így befelé figyelni. Nekik ajánlom, hogy fogjanak egy mesekönyvet, és építsék be a napi programjukba egy mese elolvasását. Már ez az 5-10 perc is áldásos hatású, és segít felkészülni arra az anyai feladatra, hogy a gyermekünk mellé bizony le kell ülni...

Felhasznált irodalom:
Alessandra Piontelli: A magzattól a gyermekig - Magzatmegfigyelési és pszichoanalitikus tanulmány,
Lélekben Otthon Könyvek, 2010
Hidas Görgy-Raffai Jeno-Vollner Judit (2002): Lelki köldökzsinór - Beszélgetek a kisbabámmal, Válasz Könyvkiadó, Budapest
Raffai Jeno (1999): Megfogantam, tehát vagyok. Párbeszéd a babával az anyaméhben, Press Publica, Budapest


Fotó: Freepik