Ha késik a kistestvér – másodlagos meddőség

Másodlagos meddőségről (szekunder sterilitás) akkor beszélünk, ha rendszeres, védekezés nélküli házasélet ellenére a korábbi terhesség (terhességek) után egy év alatt nem jön létre sikeres fogantatás.

50.000 pár problémája
Hazánkban az elmúlt 30 év statisztikáját figyelembe véve mintegy egymillió pár nevel csupán egy gyermeket. Ha a másodlagos meddőség gyakoriságát kb. 5%-nak vesszük, akkor könnyen kiszámítható, hogy tartósan és folyamatosan 50 ezer pár küzd ezzel a gonddal.

Okok
A probléma okai hasonlóak, mint az elsődleges meddőség esetén. A nőknél korábbi terhesség és szülés után gyulladás következtében megbetegedhetnek a petevezetők (sokszor látjuk ezt, ha méhen belüli eszköz felhelyezése után kismedencei gyulladás jön létre, de bekövetkezhet terhességmegszakítást követően is). A kórkép kiváltója lehet az is, hogy a petefészek nem minden ciklusban termel petesejtet, így vérzéskimaradások jönnek létre. Az ellenőrizetlenül, hosszú ideig szedett fogamzásgátló tabletták után figyelhetjük meg ezeket a tüneteket. Számos tanulmányt azt, hogy csökkent a születések száma, a fogamzásgátló tabletták késői következményeivel magyarázza. A meddőség lehet férfi eredetű, amikor is a hímivarsejt romló funkciója (foglalkozási ártalmak, tartós stressz stb.) miatt marad el a megtermékenyülés.

Az életkor szerepe
Van azonban egy alapvető különbség az elsődleges és másodlagos meddőség eredete között: ez pedig az életkor. A nőknél az idősebb petesejtekben megnövekszik a kromoszóma-rendellenességek száma. Ez azt jelenti, hogy a 35-37 év felett képződött petesejtek 60-70%-a a kelleténél több vagy kevesebb kromoszómát tartalmaz. Tapasztalati tény, hogy az idősebb korban (40 év felett) bekövetkező vetélések esetén a kromoszóma-rendellenességek aránya az abortumban meghaladja a 90%-ot. Ezzel párhuzamosan csökken a terhességmegtartó hormon, a progeszteron termelődése is a petefészekben, amely a terhesség első harmadában, főleg a 8-12. hét között bekövetkező vetélésekért felelős.
Számos nő egzisztenciális okok miatt 28-30 évesen (vagy még későbbi életkorban) szüli az első gyermekét, majd pár évvel később szeretne vállalkozni a második gyermekre. Ekkor már a fent említett biológiai változások miatt nehezebb a teherbeesés és jóval magasabb az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességek száma, növekszik a vetélések frekvenciája: másodlagos meddőség jön létre. Ha már az okok felsorolásánál tartunk, nem szabad megfeledkeznünk a válások utáni, későbbi életkorban kötött házasságok szekunder sterilitásáról sem.
Korfüggő meddőség a férfiaknál is megfigyelhető, a tanulmányok alapján azonban ez későbbi életkorban jelentkezik, mint a nőknél. Azt látjuk, hogy az „erősebbik” nemnél 45 év felett kell számolnunk a megtermékenyítőképesség csökkenésével. Mindebben szerepet játszik a növekvő kávé- és cigarettafogyasztás és nem utolsósorban a csökkenő házasélet-frekvencia is. Ötven év felett a hímivarsejtek egyre több rendellenes számú kromoszómát hordoznak és megtermékenyítést követően nem egészséges preembriók keletkeznek, amely korai vetélésben nyilvánul meg.

Érzelmi háttér
Egyedülálló érzelmi aspektusok is kapcsolódhatnak a másodlagos meddőséghez. Lényegesen kevesebb szimpátiát és megértést kapnak a másodlagosan meddő párok a családtól, barátoktól és a munkatársaktól, hiszen a környezet véleménye szerint az érzelmi szükségleteket az „egyke” is kielégíti. Sokan nem értik, miért nem elégednek meg a meglévő gyermekkel, miért rohangálnak a második után. A gyermektelen párok is gyanakodva nézik őket, a „telhetetleneket”. Mindezek után gyakran magukra maradnak problémájukkal. Külön lelki tusát jelent számukra, ha a szekunder meddőség kialakulásában önmagukat is okolhatják, pl. a szülés után elvégzett terhességmegszakítás miatt. Mindezek eredőjeként pszichés eredetű meddőség jöhet lére, amely megoldásában elsősorban a pszichológus segíthet.
Egészséges társadalmi szemléletnek kellene arra ösztönözni a nőket, hogy akkor vállaljanak gyermeket, amikor a biológiai adottságaik a legkedvezőbbek. Számos megfigyelés igazolja, hogy 33 és 35 év között - ha nem is szignifikánsan - de már csökken a megtermékenyített petesejt beágyazódási esélye, 35 év felett pedig mindez markánsabban figyelhető meg.


Dr. Kőrösi Tamás szülész-nőgyógyász főorvos (Kaáli Intézet, Győr)
Forrás: Kaali Intézet Győr honlapja >>