Őszi versek I. rész

Tarbay Ede: Ősz- anyó
Kontyos-kendős Ősz- anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.


Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön immár az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.


Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél
Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegve,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal- éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.


Erdényi József: Répa, retek, mogyoró
Répa, retek, mogyoró
érik már a kertben,
ritkán rikkant a rigó
a hajnali csendben.

Korán reggel hideg van,
hideg van már este,
nagy fekete csapatban
délre száll a fecske.