Mondókák sétáláshoz

Volt egyszer egy kisbaba,
Földre tette Anyuka,
Tipegett, topogott,
Két kis cipőt koptatott.



Dombon törik a diót, a diót,
Aztán meg a mogyorót,
Mogyorót.
Tessék kérem megbecsülni,
És a fűbe lecsücsülni,
Csüccs.



Nézzétek csak emberek,
Nagy csizmában kisgyerek,
Hazafelé lépeget, Hátrafelé nézeget.


Jár a baba jár,
Mint egy kismadár,
Édesanya karjaiba
Odaszalad már.



Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére,
Pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való

Nem megyünk mi messzire,
Csak a világ végére,
Ott sem leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.



Jön a kapitány,
Fakó-szürke paripán.
Gyere haza katona,
készen van a vacsora.



Gólya viszi a fiát,
Hol felveszi, hol leteszi,
Viszi, viszi, itt leteszi,
Hopp!



Erre kakas, erre tyúk,
Erre van a gyalogút,
Taréja, karéja,
Ugorj a fazékba!



Egy, kettő, három, négy,
Te kis cipő hová mégy?
Kipi-kopi kopogok
Óvodába indulok.