Magzatmozgás

A magzatmozgás érzékelése nagyon egyéni, nincs pontos időpontja. Ne aggódjon, hamarosan olyan nagy lesz a baba, hogy nem tudja majd nem észrevenni... :-) Boldog babavárást! Üdv, V. Edit

Apai elutasítás

Kedves Timcsi! Egy kisbaba érkezése a családba nagyon felforgató és átalakító hatás. Egy férfinek mindig nehezebb érzelmileg megbirkózni a változásokkal, mint egy anyának, akinek 9 hónapnyi felkészülési ideje volt, a hormonok is segítik, és az első időszak - még ha ez nagy terhet is ró rá - róla szól a fizikai és érzelmi gondoskodás-igény miatt. Kevés apa találja meg zökkenőmentesen a kapcsolódási módot a csecsemőhöz és lesz nyugodt affelől, hogy a családban betöltött szerepe továbbra is fontos (egy 24 órában a baba körül forgó feleség mellett könnyű elbizonytalanodni). Férje elutasító reakciója erről a nehézségről szólhatott. Azért kezdtem ezzel, mert az apa-gyerek kapcsolat szempontjából fontos lenne, hogy meg tudjanak bocsátani maguknak és egymásnak a történtek miatt. Bár a kisbaba biztosan érzékelte a feszültséget és a bizonytalanságot a sorsa körül, de egy elutasító apa hatását egy kitartó és szerető anya tudja ellensúlyozni a tapasztalatok szerint. Azt sem tartom kizártnak, hogy kompenzációként a férj apai szeretetét megsokszorozta ez a kezdeti elutasítás. Talán épp jól is alakul így, bár sajnálom, hogy ilyen stresszes várandóságban volt része. Ne feledje, nincsenek tökéletes életek, tökéletes forgatókönyvek. Vannak buktatók, kanyarok az életünkben és a fejlődő magzatokat sem lehet ezektől megkímélni. Ne aggódjon a múlt miatt túl sokat, fókuszáljanak arra, hogy most jól működjön a családjuk. Üdv, V. Edit

2. baba

Kedves Mária! Teljesen érthető, hogy fáradt és kevesebb ideje van a második babára úgy odafigyelni, ahogy az elsőre. Szerintem a legfontosabb az, hogy ezt elfogadja, azzal a ténnyel együtt, hogy ez később sem lesz másképp. Illúzió lenne azzal hitegetnie magát és a babáját, hogy pontosan azt és úgy tudja majd neki nyújtani, mint azt elsőnek. Ezt nem kell hiányként értelmeznie, inkább egy más mintaként, ami a második gyermekek sajátja. Ők ebbe születnek, szocializálódnak bele, ehhez alkalmazkodnak, és ebből fogják kihozni a legtöbbet a személyiségfejlődésük során. Nem azt akarom sulykolni, hogy adja fel, és meg se próbálja a kapcsolatfelvételt, csak azt, hogy ne élje meg kudarcként, ha a fáradtságtól belealszik a relaxációba. Ahogy cikkemben írtam, minden magzatra szánt gondolat és érzés "célba ér", tehát éberen, a homokozó szélén ülve is elkezdheti gyakorolni a figyelemmegosztás művészetét: miközben felügyeli a nagyot, belső hangján beszélgethet a kicsihez. Kommentálhatja a mocorgásait, elmesélheti neki, mit csinálnak éppen, stb. Sok sikert ehhez és mérhetetlenül sok erőt kívánok két pici gyerek neveléséhez! Üdvözlettel, V. Edit