Gátmetszés: szükséges, vagy indokolatlanul végzik?

	Dézsi Réka Dúla
kérdezd szakértőnket a témában >>

A gátmetszés alkalmazása ellentmondásossá vált az utóbbi években. A várandós nők és a kismamák egyaránt panaszkodni kezdtek és olyan bábákat és orvosokat akartak, akik gátvédő technikákat alkalmaznak és egészen addig kerülik a gátmetszés lehetőségét, míg annak alkalmazása valóban indokolttá nem válik. Ezeknél a gondozóknál a gátmetszések aránya mindössze 8-20%.

A gátmetszés alkalmazása sok kórházban rutinná vált minden első gyermekét világra hozó anyánál, és a legtöbb második, harmadik stb. alkalommal szülőnél is.

Az egyik nemrég lezárult tanulmány, mely a rutinszerűen alkalmazott gátmetszést (50-90%) és a szelektíven végzett gátmetszést (átlag 10%) hasonlította össze, nem sok pozitívumot talált, mely a gátmetszés rutinszerű alkalmazása mellett szólna, viszont rámutatott jó néhány rizikóra. Számos, már régóta megcáfolhatatlannak tartott előnyt, egyszerűen nem tudtak bizonyítani a gátmetszéssel kapcsolatban.

Bizonytalanság a gondozók között
A rutinszerűen alkalmazott gátmetszéssel szemben összegyűlt számottevő bizonyíték sok e területen dolgozó gondozót arra indított, hogy megtanulja azokat a technikákat, melyek a gát épségét igyekeznek megóvni. Mások még mindig nincsenek meggyőzve arról, hogy a rutin-gátmetszés elhagyása a hétköznapi gyakorlatból jó ötlet lenne. Ezt a kérdést minden várandós anyának meg kell vitatnia a választott gondozójával.

Kérdezd meg szülészorvosod, hogy milyen gyakran alkalmaz gátmetszést!
Hasznos az anyának megkérdezni a gondozója véleményét a gátmetszés alkalmazásáról vagy elhagyásáról, és megtudni álláspontját arról is, hogy szerinte milyen gyakran van rá a nőknek szüksége.

A legtöbb gondozó azt fogja mondani, hogy csak azokban az esetekben alkalmaz gátmetszést, amikor fennáll a gátszakadás vagy a magzati distressz veszélye. A különbség a gondozók között mindössze abban áll, hogy mikor fogják azt hinni, hogy gátrepedés veszélye fenyeget, és hogy ennek a tényét mennyire súlyosan ítélik meg.

Azon gondozók, akiknek magas a gyakorlatában a gátmetszések aránya, azt fogják állítani, hogy az először szülő anyák nagy része felszakadna gátmetszés nélkül, és egy szakadás mindig rosszabb, mint a gátmetszés. Azt hiszik, hogy a másodszor, harmadszor stb. szülők már inkább szülhetnek szakadás nélkül.

Azok, akinél alacsonyak a gátmetszési arányok, azt állítják, hogy a gát felrepedésének esélye általában 50/50, de a komoly szakadások vagy akár az olyan szakadások, melyek megfelelnek egy átlagos gátmetszés szintjének, nagyon ritkán fordulnak elő. Ők számos olyan technikát is fel tudnak sorolni, amivel megőrizhető a gát épsége.



Kérd meg a szülészorvosod, hogy mondja el az érveit!
Javasolt utánanézni azoknak az okoknak, amiket a gondozó a gátmetszés mellett felsorakoztat, és az ellenérvekről is kikérni a véleményét. Mindenképp írjuk bele a szülési tervünkbe, hogy milyen körülmények között vállaljuk a metszést, hiszen a negatívumaival kizárólag nekünk, anyáknak kell megbirkóznunk. Praxisom alatt sok olyan anyával találkozom, akik emiatt a „kis diszkomfortérzés” miatt évek múltán is szenvednek testileg-lelkileg egyaránt.

A kismamának kell mérlegelnie
Tehát az anyának komolyan mérlegelnie kell, hogy megkockáztat-e egy szakadást és vállalja ennek a következményeit vagy inkább a gátmetszés mellett dönt, és ezt közölnie kell gondozójával is. Minél tapasztaltabb a gondozó a gát épségének megőrzése terén, annál nagyobb esély van arra, hogy a gát ép maradjon vagy egy kisebb repedéssel megússzuk a szülést.

Szerző: Dézsi Réka dúla
Fotó: Rawpixel