Gátmetszés: szükséges, vagy indokolatlanul végzik?
A gátmetszés alkalmazása sok kórházban rutinná vált minden első gyermekét világra hozó anyánál, és a legtöbb második, harmadik stb. alkalommal szülőnél is.
A gátmetszés alkalmazása ellentmondásossá vált az utóbbi években. A várandós nők és a kismamák egyaránt panaszkodni kezdtek és olyan bábákat és orvosokat akartak, akik gátvédő technikákat alkalmaznak és egészen addig kerülik a gátmetszés lehetőségét, míg annak alkalmazása valóban indokolttá nem válik. Ezeknél a gondozóknál a gátmetszések aránya mindössze 8-20%.
A gátmetszés alkalmazása sok kórházban rutinná vált minden első gyermekét világra hozó anyánál, és a legtöbb második, harmadik stb. alkalommal szülőnél is.
Az egyik nemrég lezárult tanulmány, mely a rutinszerűen alkalmazott gátmetszést (50-90%) és a szelektíven végzett gátmetszést (átlag 10%) hasonlította össze, nem sok pozitívumot talált, mely a gátmetszés rutinszerű alkalmazása mellett szólna, viszont rámutatott jó néhány rizikóra. Számos, már régóta megcáfolhatatlannak tartott előnyt, egyszerűen nem tudtak bizonyítani a gátmetszéssel kapcsolatban.
Bizonytalanság a gondozók között
A rutinszerűen alkalmazott gátmetszéssel szemben összegyűlt számottevő bizonyíték sok e területen dolgozó gondozót arra indított, hogy megtanulja azokat a technikákat, melyek a gát épségét igyekeznek megóvni. Mások még mindig nincsenek meggyőzve arról, hogy a rutin-gátmetszés elhagyása a hétköznapi gyakorlatból jó ötlet lenne. Ezt a kérdést minden várandós anyának meg kell vitatnia a választott gondozójával.
Kérdezd meg szülészorvosod, hogy milyen gyakran alkalmaz gátmetszést!
Hasznos az anyának megkérdezni a gondozója véleményét a gátmetszés alkalmazásáról vagy elhagyásáról, és megtudni álláspontját arról is, hogy szerinte milyen gyakran van rá a nőknek szüksége.
A legtöbb gondozó azt fogja mondani, hogy csak azokban az esetekben alkalmaz gátmetszést, amikor fennáll a gátszakadás vagy a magzati distressz veszélye. A különbség a gondozók között mindössze abban áll, hogy mikor fogják azt hinni, hogy gátrepedés veszélye fenyeget, és hogy ennek a tényét mennyire súlyosan ítélik meg.
Azon gondozók, akiknek magas a gyakorlatában a gátmetszések aránya, azt fogják állítani, hogy az először szülő anyák nagy része felszakadna gátmetszés nélkül, és egy szakadás mindig rosszabb, mint a gátmetszés. Azt hiszik, hogy a másodszor, harmadszor stb. szülők már inkább szülhetnek szakadás nélkül.
Azok, akinél alacsonyak a gátmetszési arányok, azt állítják, hogy a gát felrepedésének esélye általában 50/50, de a komoly szakadások vagy akár az olyan szakadások, melyek megfelelnek egy átlagos gátmetszés szintjének, nagyon ritkán fordulnak elő. Ők számos olyan technikát is fel tudnak sorolni, amivel megőrizhető a gát épsége.
Kérd meg a szülészorvosod, hogy mondja el az érveit!
Javasolt utánanézni azoknak az okoknak, amiket a gondozó a gátmetszés mellett felsorakoztat, és az ellenérvekről is kikérni a véleményét. Mindenképp írjuk bele a szülési tervünkbe, hogy milyen körülmények között vállaljuk a metszést, hiszen a negatívumaival kizárólag nekünk, anyáknak kell megbirkóznunk. Praxisom alatt sok olyan anyával találkozom, akik emiatt a „kis diszkomfortérzés” miatt évek múltán is szenvednek testileg-lelkileg egyaránt.
A kismamának kell mérlegelnie
Tehát az anyának komolyan mérlegelnie kell, hogy megkockáztat-e egy szakadást és vállalja ennek a következményeit vagy inkább a gátmetszés mellett dönt, és ezt közölnie kell gondozójával is. Minél tapasztaltabb a gondozó a gát épségének megőrzése terén, annál nagyobb esély van arra, hogy a gát ép maradjon vagy egy kisebb repedéssel megússzuk a szülést.
Egyes esetekben a szülészorvos is dönthet a peridurális érzéstelenítés mellett. Azoknál a nőknél, akiknek magas a vérnyomása vagy terhességi mérgezésben (toxémia) szenvednek, a peridurális érzéstelenítés megkönnyítheti a magzat és az anyai szervezet közötti kapcsolatot; megelőzi a szén-dioxid túlzott kilégzését (hiperventiláció), mert szülés közben a vajúdó anya igen gyorsan szedi a levegőt, ami pedig teljességgel ellenjavallott bizonyos helyzetekben (pl. tetánia, hemofília, epilepszia).
A legegyszerűbb eszköz a fájdalom elkerülésére nyilvánvalóan az érzéstelenítés (anesztézia). A szülés során leginkább a peridurális érzéstelenítést alkalmazzák. Célja az, hogy megszüntesse a méhösszehúzódások okozta fájdalmat azáltal, hogy érzéketlenné teszi a test alsó felét, miközben a szülőnő tökéletesen tudatánál, ébren marad.
A legtöbb szülést igen erős fájdalmak kísérik. A fájdalomküszöb minden nőnél és minden szülésnél sajátos, de az anyák több mint fele nehéz próbatételként emlékszik vissza a szülésre. Napjainkban szerencsére a szülési fájdalmak már jelentősen enyhíthetőek, illetve kiküszöbölhetőek.
A gátmetszés évszázados kérdés a szülészetben. Alkalmazása hosszú múltra tekint vissza. A XX. század elején kezdték alkalmazni, egyes kultúrákban azonban sohasem végeznek gátmetszést szülés idején, még szükséges (orvosilag indokolt) esetben sem.
Hozzávalók: 250 g teljes kiőrlésű rétestészta lap
1 nagyobb vöröshagyma
150 g gomba
50 g félzsíros túró
3 nagyobb sárgarépa
2 közepes cukkini
2 ek. napraforgó étolaj
50 ml 1,5 %-os tej
25 g teljes kiőrlésű liszt
100 g zsírszegény sajt
1 pohár natúr, zsírszegény joghurt
őrölt fehérbors, szerecsendió, bazsalikom, petrezselyemzöld, oregánó, kakukkfű, metélőhagyma
Recept: A vöröshagymát először félbe, majd karikákra vágjuk. A gombát és a cukkinit felszeleteljük, a sárgarépát hasábokra vágjuk, majd ezeket egy teflonserpenyőben az olaj felén átfuttatjuk. Hozzáadjuk a tejet és a fűszereket, és amikor a tej felforr, vékonyan megs(...) tovább a teljes recepthez...