Szülés utáni depresszió: Honnan ismerd fel, hogy szülés utáni depresszióban szenvedsz? Hogyan küzdd le? - Pszichológus tanácsai

A szülés utáni depressziónak a megelőzés részére szeretném fektetni a hangsúlyt és ez nem más mint gyakorolni önmagunk legjobb gondozójává-szülőjévé válni. Tudni segítséget kérni, hiányállapotokat megfogalmazni, merni vágyakozni, kiteljesedni mint ember.

Pszichológus szakértőnk, Balázs Nelli napjainkban egyre gyakrabban felbukkanó problémával, a szülés utáni depresszióval foglalkozik írásában.
 

Mi az a szülés utáni depresszió?

Néhány fontos támpont a szülés utáni depresszió felismeréséhez:
- Az első évben jelentkezik, általában a szülés után 3-4 hónappal
- Levertséggel, hangulatváltozásokkal, a baba túlgondozásával vagy elhanyagolásával jár
- Sokszor ideges, feszült és agresszív az anya
- Képtelen értelmezni a gyermeke jelzéseit
- Megjelenik az alvászavar (az anya fáradt, de képtelen a pihenésre, vagy éppen túlságosan aluszékony, és átalussza az egész napot, rémálmok jelentkeznek) és az étkezési zavar (az anya étvágytalan, vagy éppen az evés az egyetlen öröme).



- Sokszor megkérdőjelezi cselekedeteit, bizonytalan, önvádasodik
- Jellemzői lehetnek még a kényszeres cselekedetek, hallucinációk, öngyilkossági gondolatok és megőrüléstől való félelem

Jellemzően azoknál jelentkeznek ezek a tünetek, akik már a gyermekvállalás előtt is hajlamosak voltak a hangulatingadozásokra és a depresszióra, illetve akik a gyermeknevelést teljesítményként élik meg.

Ha az anya időben tudatosítja ezeket  a hajlamosító tényezőket, akkor erről beszélgethet pszichológussal, nőgyógyásszal, dúlával, szülésznővel vagy a védőnővel. Már a terhesség idején felkészülhet a megelőzésre, ami nagyon fontos, mert ekkor sokkal több ideje van, jobb a lelki állapota, összeszedettebbek a gondolatai, mint a szülést követően.
 

Ezért ne vedd félvállról a szülés utáni depressziót!

Az anyaság fontos szerepkör minden szülő nő életében. Ha ebben a szerepben éket ver a lelkiismeret-furdalás, szorongás, harag vagy szégyen, az meghatározza a kisbaba kötődési mintáját is, ugyanis az anyával való kapcsolódáson keresztül lesznek a babának első élményei a világról, önmagáról, a kapcsolatokról.

A szorongó vagy elkeseredett anya elhatárolódik a  világtól és ezáltal saját magától is, pedig ebben a korszakban van legnagyobb szüksége a támogatásra, a segítségre, önmaga megosztására, bizonytalanságának szétoszlatására.

Ha az anya nem tudja kellőképpen kielégíteni alapvető szükségleteit (evés, alvás, mozgás…), akkor egyre elkeseredettebb és fáradtabb lesz, a kezdeti nehézségek elhatalmasodnak és akár igazi pszichiátriai kórképek is beindulhatnak.

Fontos helyretenni az anya fejében megszületett és fenntartott helytelen meggyőződéseket, melyeket sajnos az egész társadalmunk is táplál, mert különben ezek megmérgezik a mindennapjait és útjában állnak a konstruktív megküzdéseinek.
 

A fő irracionális meggyőződések, tévhitek az anyasággal kapcsolatban

Tévhit: Az anyának fel kell áldoznia magát, főleg a kezdeti években a folyamatos adásban elveszik az anya személyisége.
Ezt tudatosítsd magadban: csak harmóniában önmagunkkal tudunk helyesen adni és fejlődni, a teljes feláldozás inkább csak frusztráltságot és enerváltságot szül. A teljes élet azt jelenti, hogy igazából kitöltöm a saját életutamat. Az a  jó, ha a baba mellett is vannak töltekezési lehetőségek, én-idők, amikor addig esetleg valaki más gondoskodik róla.

Tévhit: Az anya legyen csak anya, majd utána feleség és nő.
Ezt tudatosítsd magadban: az anya elsősorban ember, akinek érzései, gondolatai vannak, van neki múltja és van jövője, ami felé tart, ezek nem mind a gyerek születéséhez és neveléséhez kötöttek, hiszen ő már előtte is aktív volt. Jó, ha az anya szétválasztja a saját érzéseit és tulajdonságait a gyerek érzéseitől és tulajdonságaitól, fel meri azokat vállalni, bármilyenek is azok. Csak a kinyilvánítás módjaira érdemes odafigyelni. Például nem biztos, hogy az állandóan síró csecsemő az anya gondozási képességeit tükrözi.

Tévhit: Csak az anyán múlik, milyen lesz a  gyerek.
Ezt tudatosítsd magadban: a gyerekeknek vannak más hozzátartozói is, sőt, idegen embereket és a szakembereket is be lehet vonni a segítségkérésbe, a nevelés egyes aspektusaiba. A gyereket, amint megszületik, különböző hatások érik, amikhez semmi köze nincs az anyának. Ott van az apa, a testvérek, nagyszülők, védőnő, barátnők…

Ezt olvastad? 10-ből 8 szülő elköveti ezt a hibát a gyereknevelésben »

Tévhit: Az anya nem tévedhet, neki már kiforrt egyéniségnek kell lennie.
Ezt tudatosítsd magadban: az ember egész életében önmagán dolgozik és soha sem mondhatja el magáról, hogy kész mű, kész ember. Az anyaság vállalásával sincs ez másképpen, sajnos tévedünk, sajnos behozzuk a múltunkat, a feldolgozatlan sérelmeinket és ha mintát tudunk adni a gyerekeinknek, hogy ezen dolgozunk, az már siker, hiszen senki sem várhatja el tőlünk, hogy tévedhetetlenek, mindig konstruktívan működő szülők legyünk. Törekedjünk erre, de legyünk tudatában annak, hogy  az élet ugyanannyi szomorúságot és fájdalmat hordoz, mint amennyi örömöt és elégedettséget. Ha megengedjük magunknak, hogy átéljük mindazt, amit az élet nyújt, az az igazi ajándék és fejlődés.
 

Így lehetsz önmagad legjobb szülője

- Gondoljuk át, milyen gondolatokkal gátoljuk magunkat, milyen érzelmek uralkodnak el rajtunk, majd ahelyett, hogy emiatt szégyellnénk magunkat, inkább aktívan kezdjük el tudatosítani őket és dolgozni rajtuk, akár segítségkéréssel is!

- Merjük megélni nőiességünket is, a kreatív, dolgos, kíváncsi énünket is, hiszen a gyerekek nem abból tanulnak, amit mondunk, hanem amit átélnek velünk, amit megmutatunk nekik!

- Már jó előre vegyük számba, hogy kiktől tudunk segítséget kérni, és mi legyen az, nem kell nekünk az egész világot meghódítani. Nem kell nekünk az összes igazságot feltárni, a világban már régóta működik a  rend, a dolgoknak menete van, merjünk ezekhez kapcsolódni (pl. olyan rend is van, hogy szoptatják a babákat, de olyan is működik, hogy tápszert kapnak, a lényeg, hogy mi higgyünk az általunk kiválasztott rendben és hitelesen képviseljük azt)!

- Figyeljünk az elakadásinkra (túl ingerültség, evés problémák…) és amint megjelenek, tudatosítsuk, hogy a szervezetünk jelez nekünk, el szeretne valami fontosat mondani nekünk, ahelyett, hogy tagadjuk, szégyelljük, inkább keressük a megoldásokat ezekre a "furcsa" üzenetekre. Nyugodtan osszuk meg őket a párunkkal, szüleinkkel, szakemberekkel!

- Merjük megfogalmazni azt, ami hiányzik nekünk, és merjünk vágyakozni utána, ha az hiányzik - hogy továbbra is sportolhassunk vagy néha dolgozhassunk, vagy valamit tanulhassunk, akkor megtehetjük ezt a kisbaba mellett is, nem kell mindenről lemondani. Hiszen ha magunkat elhanyagoljuk, akkor nem vagyunk önmagunk jó szülői, ha pedig ez történik, akkor saját gyerekeinknek sem lehetünk jó szülői.

Ha bárki úgy érzi, hogy elhatalmasodtak rajta az érések, hogy saját magához képest furcsán, nagyon másképpen viselkedik, mindenképpen ossza ezt meg valaki neki bizalmas emberrel, hogy elkerülje a súlyosabb állapotokat. A közösség megtartó ereje, az őszinteség, a tudatosság a legjobb ellenszere a szülés utáni depressziónak.

Szerző: Balázs Nelli pszichológus
Fotó: Rawpixel