Hagyd a gyereket unatkozni! Milyen foglalkozásra van szükségük valójában a babáknak, kisgyermekeknek? A pszichológus tanácsai

Ma valamiért a túlbuzgó anyukáknak van nagyobb respectjük a szülői társadalmon belül, ami napjainkban egyre szélesebb körben elfogadott jelenség. Ők azok anyukák, akik minden nap fáradhatatlanul más-más baba-mama foglalkozásra hordják a csecsemőiket, kisbabáikat.

De valóban minden nap különfoglalkozásra, fejlesztésre, babaangolra, babaúszára lenne szükségük a babáknak? És baj-e egyáltalán, ha egy anyuka jobbnak gondolja, hogy sehova sem „járatja” az egészségesen fejlődő kisbabáját? Mennyi foglalkozás árt vagy használ a babáknak, kisgyerekeknek? Dr. Árvainé Koczok Márta tanácsadó szakpszichológust kérdeztük ezekről a kérdésekről, illetve a nem olyan rég exponált „túlbuzgó anyuka jelenségről”.



A gyerekek 5-6 éves korukig nem tudnak unatkozni
Látott már valaki unatkozó csecsemőt? Tétlenül maga elé bámuló 1 évest? Én még nem, és biztosan állítom, hogy a gyerekek körülbelül 5 éves korukig nem is unatkoznak, ám ha úgy neveljük a gyerekeket, hogy mindig valamivel kiszolgáljuk őket (még akkor is, amikor arra nincs is feltétlenül szükségük), kialakíthatjuk bennük azt a hozzáállást, hogy nekik semmit nem kell tenniük, majd úgyis történni fog valami. Így pedig hamar unatkozó kisgyerekekké válhatnak, akik folyton nyaggatják szüleiket, hogy menjenek ide-oda, csinálják ezt vagy azt.

No, de kérdem én: Akkor ki is unatkozik: a gyerek vagy a felnőtt?

Babaúszás, ringató, babatorna - mennyi foglalkozásra van szükségük a babáknak?
Sok szülő számára nagy váltás a munkahelyből kiszakadás, ami egy egész másfajta életvitelt jelent otthon: az anyukák sokszor egyedül maradnak a babával. Hirtelen azt sem tudjuk, mit-hogyan csináljunk. Egyesek babanaplót vezetnek, és millió fotót készítenek a kisdedről, szinte napi szinten posztolnak a Facebookon, hogy gyermekük édesen ezt vagy azt csinált. Míg mások mindenféle foglalkozásokra (babaúszás, masszázs, ringatók, baba-mama torna) hordják a gyereküket, mert ezek köztudottan fejlesztenek egy sor képességet.

A kisbabák és óvodáskorú gyermekek számára rengeteg foglalkozás elérhető már. A szülők számtalan lehetőség közül válogathatnak, azonban jó, ha tudjuk: jóból is megárt a sok. Ma már kutatások igazolják, hogy a túl sok extra foglalkozás stresszt jelenthet a gyermek számára, és növelheti szorongását.

MELYIK ÉLETKORBAN MIRE VAN SZÜKSÉGÜK A BABÁKNAK, KISGYEREKEKNEK AZ EGÉSZSÉGES FEJLŐDÉSHEZ?

0-1 éves kor

Ebben az időszakban a csecsemőnek 1, maximum két emberre és kiszámítható napirendre, elegendő alvásra és táplálékra van szüksége, ahhoz hogy egészségesen fejlődjön.



A gondozó (anya, apa vagy nagymama) a nap 24 órájában vele van, és igyekszik kitalálni a gyermek igényeit: ha éhes, megeteti, ha fáradt elaltatja, ha fáj a hasa, megtornáztatja, ha érdeklődik, életkorának megfelelő játékokat (például mintás játszószőnyeg, csörgő, rágóka) ad neki.

A krónikus fáradtság az anyukák nagy ellensége, akik a könnyebb megoldást választva, bekapcsolják a tévét, hogy a gyerek ne legyen egyedül, vagy berakják a zenélő hintába, ami elringatja a kisbabát.

Ebben az életkorban akkor érdemes „felborítani” a napirendet különféle foglalkozásokra járásokkal, ha az valamilyen előírt fejlesztés (például Dévény-torna, kötelező vizsgálatok), illetve ha a gyermek nem válik emiatt nyűgössé, zaklatottá.

A csecsemők sem egyformák, vannak, akik szeretik, ha mindig történik körülöttük valami új, esznek-alszanak, amikor és ahol tudnak. Mások azonban igénylik a kiszámíthatóságot, a nyugalmat, a kevesebb ingert. Igazából ez akkor okozhat problémát, ha az anya és a gyermek személyisége nagyon különböző (például anya pörgős, aktív személy, míg a baba csendes, nyugalomra vágyó, vagy fordítva).

Mit játssz a 0-1 éves pici babáddal fejlesztő foglalkozások helyett?
- megkérhetsz egy korai fejlesztő szakembert vagy a védőnőt, hogy mutasson néhány ötletet, hogyan lehet a picit megtornáztatni, megmasszírozni - ezeket naponta meg lehet csinálni, és a babák ezt nagyon élvezik!
- egyszerű mondókák, énekek
- zenehallgatás, táncolni, ringatni
- fontos számukra a testi kontaktus (hordozókendő hasznos lehet)
- ölbéli játékok, zötyögtetés (hóc-hóc katonára), kuszkolás (kerekecske-gombocska)

JÁTÉKOS MONDÓKÁK, TORNÁZTATÓK »

1-3 éves kor

A gyermek számára kezd kinyílni a világ, egyre több dolog érdekli, szívesen van már együtt más gyerekekkel. Ez is személyiségfüggő, mert vannak nagyon szorongó, csak a biztonságos, kiszámítható környezetben feloldódó gyerekek, velük türelmesebbnek kell lennünk, nem igazán működik esetükben a „mély vízbe dobás” technika.



Ekkor jut mozgásfejlődésük is a „csúcsára”: elindulnak, majd futnak, másznak, ugranak biztonsággal. Ez a szülőknek is sokszor feladja a leckét, egyik másik gyerkőcnek komoly mozgásigénye van már ilyenkor, és bizony sokan elgondolkoznak, hogy úszásra vagy focira hordják-e majd őket, ha lehet, már most azonnal. Pedig bizonyos, edzés-szintű mozgásra (például karate, foci) elegendő 5 éves kortól elkezdeni járni, addig amúgy sem nagyon fogadják őket, mert 5 éves korig még nem alakul ki a szabálykövetés a gyerekeknél.

Fontos ebben az időszakban - melyet a dackorszak tesz még nehezebbé -, hogy a gyermek biztonságos keretek között azt csinálhassa, amit akar (például játszótéren, játszóházban szülői felügyelettel mászhat, de az ablakba, létrára, veszélyes helyekre nem!), hogy önállósága fejlődhessen. A sok frusztráció, állandó alkalmazkodás, sok szabály és keretek (amit a sok foglalkozás megkíván) fokozhatja a kisgyermek agresszióját, nyugtalanná teheti őt.

Mit játszhatsz 1-3 éves kisgyermekeddel?
- pakolósat (dobozból bőröndbe, bőröndből szatyorba szinte bármit) - ezzel elő lehet készíteni az elpakolás képességét
- építő játékok (például duplo, megablocks)
- gyurmázás, festés, firkálás
- játszótér: hintázás, mászás, homokozás
- vízben játék (például öntögetés samponos flakonból kispohárba)
- tologatós-húzogatós játékok
- énekek, mondókák (minden kisgyerek szereti a ritmusos dalokat-mondókákat), lehet táncolni is
- lapozgatók, képeskönyvek nézegetése, olvasgatása: „hol van a …?” - játék, „mutasd meg a …-t!”
- imádnak öltözni: kesztyű, sapka, sál, cipő mindig legyen elől, amit felvehet
- hagyjuk segíteni: teregetésnél, takarításnál, főzésnél is lehet egy-egy kis feladatot rábízni.

JÁTÉKOS MONDÓKÁK, LOVAGOLTATÓK »

Óvodás kor - és a szakkörök

Ma már nem lehet olyan óvodát találni, ahol ne lennének extra foglalkozások: néptánc, zeneovi, angol, hittan, úszás. Ott van a gyerek úgyis egész nap, milyen jó, hogy sok mindennel megismerkedhet.



Csupán annyit ne felejtsünk el, hogy ezeknek a gyerekeknek még nagyon kevés irányított foglalkozásra van szükségük. Akkor fejlődnek a legjobban, ha rengeteg idejük van szabad játékra: legyen az babázás, építés, kocsi tologatás, vagy szabad levegőn kergetőzés, mászókázás, bújócskázás. Fontos, hogy mi felnőttek (pedagógusok, szülők, nagyszülők) megtanítsuk őket játszani, és akkor nem fognak unatkozni, bármikor kitalálják, mihez kezdhetnének.

Járhat a gyerkőc ilyen foglalkozásokra, ha jól érzi ott magát! Ha viszont nem szívesen megy, fáj a hasa, fáj a feje, egyáltalán oviba sem szívesen jár, akkor ne erőltessük!

Mit játszhatsz óvodáskorú gyermekeddel?
Tanítsd meg minél több mindennel játszani, akkor fogja tudni lefoglalni magát. Eleinte nyilván többet kell velük együtt játszani, de mikor már ügyesebbek, egyedül is egyre több ideig elvannak.
- építő játékok (például duplo, lego)
- kártyajátékok
- sakk
- egyéb társasok
- kirakózás
- festés, gyurmázás, rajzolás, firkálás, színezés (soha ne legyen kritika! - nem baj, ha nem olyan ügyes, ne vegyük el a kedvét sohasem, az alkotás öröme számít)
- sok mozgás (szabad levegőn, szabadon!)
- mindennapos meseolvasás
- szerepjátékok (plüssel, babákkal bármilyen élethelyzetet el lehet játszani)
- vonjuk be őket is a házimunkába (nagyon szívesen segítenek!), a rendrakásból lehet versenyt csinálni, a takarításnál pl. a porszívózás vagy a felmosást nagyon élvezik!

JÁTÉKOS MONDÓKÁK, VERSIKÉK FÜRDÉSHEZ »

Ezeket gondold végig, mielőtt foglalkozást választasz a kisgyereknek
1. Összességében tehát láthatjuk, hogy a különféle foglalkozásokkal nincsen semmi gond, ezek valóban hasznosak, ám fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, ne vigyük túlzásba, illetve hogy saját igényeinket, vágyainkat ne erőltessük a gyermekünkre.
2. Fontos, hogy minden életkorban szem előtt tartsuk gyermekünk személyiségét, igényeit, életkori jellemzőit, és érdeklődését.
3. Ne legyen minden nap külön óra, legyen saját ideje is a gyereknek.
4. Találjuk meg az egyensúlyt a mindennapokban, és ha valami nem jó, ne féljünk változtatni rajta (nem kell csak azért egész évben egy szakkörre járni, ha rosszul érzi magát, vagy nagyon elfárad, mert már elkezdte!).
5. Emellett pedig próbáljunk meg a gyermekünkkel sok olyan közös élményeket átélni, melyekre más életkorokban már nem lesz lehetőség. Néhány perc közös játék olyan érzelmi többletet ad szülőnek és gyermeknek egyaránt, mely egy fejlesztéssel, foglalkozással sem szerezhető meg.

Szerző: dr. Árvainé Koczok Márta
Fotó: Freepik