Hogyan kell jól dicsérni a gyereket? Vekerdy Tamás gondolatai a szülői dicséretről

Dicsérni jó és fontos, ezt minden ember tudja, hiszen a dicséret a felnőttnek is jólesik. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formáját választod a dicséretnek - csak kötelességből mondod és túl általánosan hangzik, vagy valóban érzi rajta a másik a pozitív visszajelzést, még akkor is, ha a dicséret nem konkrét szavak formájában hangzott el.

Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus így ír a jó és rossz dicséretről a Jól szeretni című könyvében:

"Szörnyű, amikor a szülő elolvassa a pszichológiai könyvben, hogy dicsérjük a gyereket, adjunk neki pozitív visszajelzéseket, ezért rákezd: 'Nagyon szépet rajzoltál, Jenőkém, ügyes gyerek vagy, jaj, de tetszik nekem!' És ezeket a kötelező mondatokat mindig újra ledarálja, mert ő jó szülő!

Az teljesen más kérdés, hogy ha a gyerekem firkál nekem valamit, akkor esetleg nemcsak elgyönyörködöm benne, de ki is rakom a rajzot a falra, az asztalom fölé.

Miért rakom ki? Nem a pozitív visszajelzés szándékával, hanem azért, mert tetszett nekem! Vagy ha nem is tetszett, de örültem neki, mert szeretem a gyerekemet. Ez is egy pozitív visszajelzés, de nem annak szándékolt, direkt formája, hanem az én valódi, átérzett örömömnek a kifejezése.

Szerintem ezek a hasznos reakciók, akkor is, ha némák. A gyerek az én szemem villanásából, az én belső jóérzésemből - amelyet ő is érez, átérez -, tudja, hogy amit csinált, az tetszik nekem. Esetleg annyit mondok, ha bőbeszédű vagyok, hogy hú! Ha spontán jön, ez is jó.

Ha azért mondom, mert olvastam, hogy a dicséret fontos, az már problematikus, mert a gyerek nem hülye, és megérzi ezeket az elvszerűen végrehajtott - tehát őszintétlen - gesztusokat. Akkor is megérzi, ha nem tudja nevesíteni, mit érez, és ez akkor is hat a köztünk lévő viszonyra, a kapcsolatra..."

Olvasd el ezt is!
Mit okozunk a gyerek lelkében a túl sok dicsérettel? Hogyan neveljünk sikeres és életrevaló gyereket? »

Fotó: Pixabay