El kell-e mondani a gyereknek, ha valami probléma van vele? - Ezt tanácsolja a szakpszichológus a szülőknek

A problémás gyereknek fogalma sincs arról, hogy mások miért találják őt furcsának, ezért frusztrált lesz és támadó, ugyanakkor önbizalom hiányos és elkeseredett - Dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológus írása segít megérteni gyermekünket.

A kakaóbajusz-probléma
Mondok rá példát. Ha valakinek kakaó-bajusza van, azt minden szembejövő látni fogja. Van, aki nevet, van aki összesúg a társával és mutogat, vagy zavartan elfordul, más megjegyzést tesz esetleg átnéz rajta.

A kakaó-bajuszos észleli, hogy valamivel felhívja magára a figyelmet. Látja, hogy sokféle reakciót adnak rá, de valahogy mindegyik furcsa, mintha vele valami baj volna. Pedig ő úgy érzi, pont olyan, mint mások.

Ahogy telik múlik az idő többféleképpen is próbál reagálni, rámosolyog az emberekre vagy beszól nekik, de bármit is tesz egyre csak erősödik benne az érzés, hogy valami nem stimmel, ő más, mint a többiek, ő valahogy nem normális.
 

Mit tegyél, ha úgy érzed, a gyermeked más?

Persze a legtöbb probléma nem ennyire nyilvánvaló. A folyton mozgó gyerek, vagy a nem figyelő, vagy a rosszul olvasó, direkt vagy lustaságból, nem akarásból ilyen? A szülők sem tudják. Ha valamit mindenki kéknek lát, csak a mi gyerekünk látja zöldnek, abból nem következik sem az, hogy nem akar együttműködni, sem az, hogy nem tud.

Figyeld a gyermeked
Először meg kell állni és megnézni, mi történik. Lehet, a gyerek más szögből látja a dolgot, az is lehet, hogy színtévesztő. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha valamit tapasztalunk, akkor azt nem kell azonnal besorolni valahová hanem érdemes körbejárni, megvizsgálni.



Hallgasd meg, ő hogyan látja
Ebben a legnagyobb segítség a gyerek maga lehet. Ő el tudja mondani, mit lát, mit érez és mi okoz neki nehézséget. Ha kétségbe vonjuk az ő igazságát, akkor nem akar majd róla többet beszélni. Ha azt mondjuk, hogy csak rajta múlik, hogy másképp viselkedjen, akkor megpróbálja majd elrejteni, hogy ne kelljen folyton azt hallgatni, hogy meg tudná csinálni, ha akarná. Mert van arról tapasztalata, hogy megpróbálta és nem ment.
 
Vagyis, továbbra sem tudja, hogy kakaó-bajusza van, de most már úgy fog viselkedni, hogy az emberek tényleg adhassanak furcsa reakciót pl. elkezd fintorogni, és akkor tudni fogja, hogy miért reagálnak rá furcsán az emberek.

Nehezebb annak, akinek nem olyan egyértelmű a problémája
Az a paradox helyzet állhat elő, hogy jobban jár az, akinek súlyosabb problémája van, mert ő szinte biztos, hogy kap segítséget és meg tud tanulni együtt élni a problémájával. Például a diszlexiás gyerek, aki nem tud olvasni, annak lehet, hogy felolvassák a feladatot. De az a diszlexiás, aki megtanult összeolvasni, csak éppen nem érti, amit olvas, annak senki nem fogja felolvasni a szöveget és el sem hiszik neki, hogy nem érti.

Ne tagadd le a problémát
Az a szerencsés, ha a szülők nem tagadják a problémát és nem ítélik meg a gyereket valami miatt, ami furcsa vagy idegen, vagy még nem hallottak róla. Segíteni csak akkor tudnak, ha figyelnek, kérdeznek és őszintén beszélnek a gyerekkel.

Nem biztos, hogy a lustaság az oka
A rendelőben az egyik leggyakrabban hallott mondat, hogy "Tudna ő csak nem akarja, lusta, nem foglalkozik vele, nem érdekli...." Épp ellenkezőleg! A gyereket nagyon is érdekli, szeretne megfelelni, de nem tud, ezért inkább úgy csinál, mintha nem akarná. Ha nem tudja, akkor buta, ha nem akarja, akkor vagány.

Tanítsd meg a gyereknek, hogyan éljen együtt a problémájával
A szülőnek ki kell derítenie, hogy van-e probléma, és mi az. Ha tudja, akkor meg kell tanítani a gyereknek ezzel együtt élni, még akkor is, ha ez csak átmeneti mint pl. a diszlexia enyhébb formái. Ha pedig kiderül, hogy a probléma állandó pl. ADHD, feltétlenül meg kell gyereknek tanítani, hogyan viselje és hogyan mutassa be másoknak.
 
Visszatérve az eredeti példához: Nem azt kell megtanítani a gyereknek, hogy te egy kakaó-bajuszos vagy, hanem azt, hogy "Amikor valaki szembejön és meglátja a kakaó-bajuszodat, akkor ez neki meglepő lesz és nem tudja majd, hogy hogyan viselkedjen, mit mondjon. Ezért neked kell azt mondanod, hogy ne zavarja, mert tudsz róla, így születtél és már megtanultál vele együtt élni."

Otthon akár gyakorolhatjátok is, hogyan reagáljon a kérdésekre
Az se baj, ha otthon gyakorolunk a gyerekkel, hogy mit válaszol, amikor a többi gyerek kérdezgeti. A lényeg, azt kell elérni, hogy ne érezze rosszul magát attól, hogy ő ilyen, és ne próbáljon meg másnak látszani.

Forrás: Facebook/Dr. László Zsuzsa pszichológus
Fotó: Freepik/lebsnow