Nem attól leszel jó anya, ha lesed minden kívánságukat! - Neked is kell énidő

Az énidő kötelező, ha jó anya szeretnél lenni!
Sokat foglalkoztat, egyben nyomaszt is az öngondoskodás kérdése. Szabályosan felszisszenek, ha meghallom az „énidő” szót, egyszerűen azért, mert egy újabb, elérhetetlen célnak látom a teendők listáján. Mindezt csak erősíti „mindent vagy semmit” gondolkodásom, melyet egy példán keresztül tudnék megvilágítani: ha nincs legalább 1 órám egy alapos és megerőltető edzésre - mert számomra az jelenti az eredményes edzést -, nos, akkor bele sem kezdek.

Tudom, ez elég negatívan hangzik, ám azt is tudom: nem vagyok egyedül. Sokan közületek (és bizonyára családtagok, munkatársak, esetleg saját gyerekeitek is) azzal küszködtök, hogy képesek legyetek valóban töltődésként megélni az énidőt.



Kell az énidő a kiégés ellen!
Amikor lemondunk egy koncertről, jógaóráról vagy egy hosszabb alvásról, csak mert szerintünk nincs rá időnk vagy sajnáljuk rá a pénzt, akkor megvonjuk magunktól az önszeretet egy-egy lehetőségét. Holott ha kiégtünk, szorongunk, kimerültünk, semmi sem fontosabb, mint az önszeretet gyakorlása!
És itt ne gondoljunk nagy dolgokra, mert ha öngondoskodás alatt is különleges plusztevékenységeket várunk el magunktól, akkor az is csak egy újabb stresszforrás lesz. Nem kell felvásárolni a plázát, és nem kötelező giccses gyertyafényes habfürdőben sem ücsörögnünk ahhoz, hogy gondoskodjunk magunkról.

Az énidő nem pluszfeladat, hanem a meglévő feladatok csökkentése
Egy pszichológus barátom egyetlen mondattal tette helyre a gondolkodásomat. Azt mondta: ne újabb tevékenységek beillesztésével gondoskodjak a jóllétemről, épp ellenkezőleg: csökkentsem a feladataimat, húzzak le pontokat a napirendemből! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne szánjunk időt a szórakozásra vagy aktív tevékenységekre, hanem azt, hogy ne kényszerítsük magunkat olyasmire, ami nem a kötelességünk és a hátunk közepére sem kívánjuk éppen.

Sokan most felsóhajtanak: „de hát nincs olyan, amit elengedhetnék a teendők közül!” Elárulom, hogy igenis van, és hadd meséljek el egy személyes példát!

Egyik este egyedül voltam a 3 gyermekemmel. Megkérdeztem őket, éhesek-e. Három gyerektől három féle választ kaptam. Az egyik éhes volt, a másik is, de ő csak nasit szeretett volna, a harmadik pedig megsértődött a kérdésen (viccesek ezek a kiskamaszok…). Ez volt az a pillanat, mikor először engedtem el a dolgokat. Nem érdekelt a „hogyan kellene”. Azt mondtam: „Oké, mindenki akkor eszik, amikor jólesik, és van egy kis maradék pizza!” Kimondottan jólesett végre lazán kezelni a közös étkezés kérdését, de ami a legjobb, hogy a gyerekeimnek is tetszett így. Megmelegítettük a maradék pizzát, sőt, végül együtt is tévéztünk – mennyivel jobb volt így, mint egy újabb szabályos és melós családi étkezés!

Másnap reggel megint rohanás. Húsz percem volt, hogy lezuhanyozzak és elinduljak dolgozni. A pörgős hétvége miatt kimerült voltam és nyűgös. Sajnos a fürdést nem lehetett megspórolni, külön énidőre pláne nem volt lehetőség.
A teendők listája adott volt, így hát fogtam magam, és átlényegítettem a feladatot: bekapcsoltam a kedvenc zenémet, ezzel a zuhanyzásból kellemes időtöltést varázsoltam! Ebben a tökéletes 10 percben megtalálhattam a nyugalmam, a mosolyom - és végre önmagam is.

Ez is érdekelhet: Estére teljesen kimerült vagy? 8 dolog, amire figyelj oda anyaként, hogy kiegyensúlyozottabb lehess



Fotó: Freepik