Új terhesgondozási rendszer 2014 júliustól - összefoglaló a változásokról

Mint arról már korábban beszámoltunk, 2014. július 1-jétől megújul a terhesgondozási rendszer>>. A legtöbb várandós kismama az egész változásból annyit érzékel, hogy júliustól a terhesgondozást szülésznő is végezheti, illetve kikerült a kötelező vizsgálatok közül a sokak által kritizált AFP vizsgálat. A jogszabályváltozás viszont nem csak ennyiből áll, hanem amellett, hogy a terhesgondozás korszerűbb lett, tisztázza a felelősségeket.

Az új terhesgondozási rendszerrel kapcsolatban megkerestük az illetékes minisztérium munkatársait, hogy a jogszabály változásának hátterét megvilágítsák, és megkértük védőnő szakértőnket arra, hogy segítsen megérteni, milyen új lehetőségei lesznek ezentúl a várandós kismamának.

Miért volt szükség a jogszabály megváltoztatására?
A terhesgondozásról szóló 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet - a szakmai szervezetek jelzései alapján - számos részletében elavult. „Célunk az volt, hogy a módosítással megteremtsük -az alacsony kockázatú terhességek esetére vonatkozóan- a szülésznők által végezhető várandós gondozás feltételeit a finanszírozott betegellátásban” – kezdi válaszát Taba Emőke, az Emberi Erőforrások Minisztréiuma (EMMI) Egészségügyért Felelős Államtitkárságának sajtóreferense.
„Szükségét láttuk annak, hogy a jogszabályi szinten határozzuk meg a felelősség szempontjait. Fontos új eleme a jogszabálynak, hogy meghatározza a felelősséget viselő személyt, hiszen a várandós gondozásában több szakember is részt vesz, de kell egy felelős, aki a várandósság folyamán mindenre figyel és menedzseli a várandóst” – tette hozzá a minisztérium sajtóreferense.

A várandós eldöntheti, hogy szakorvos vagy szülésznő kísérje figyelemmel a terhességét
Mind a gyermeket váró szülők, mind pedig a szakma már régóta várta a változást.
„A jogszabály létrejötte lehetővé teszi, hogy a terhes gondozás jogilag rendeződjön. A várandós kismama gondozása állampolgári jogon igénybe vehető egészségügyi ellátás, melynek keretében 2014. július 1-jétől a várandós maga döntheti el, hogy szakorvost vagy szülésznőt vesz-e igénybe. Ezt kizárólag abban az esetben teheti meg a kismama, ha problémamentes, ún. ’alacsony rizikójú várandósságnak’ néz elébe” – ismerteti a jogszabály lényegi elemét Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke.

Rizikó A rizikó azt jelenti, hogy a kismama (valamint a kismama családjának és gyermek apjának, illetve családjának) egészségi állapota/ ismert betegségei/ életvitele, a környezeti hatások - a tudomány mai ismeretei alapján- nem veszélyeztetik a magzat fejődését. A tudomány előrehaladtával számos új vizsgálati módszer vehető igénybe a magzat fejlődésének nyomon követésére. Egyes korábbi vizsgálati módszerek kevésbé korszerűek – ilyen az AFP vizsgálat, ami kikerült az új rendszerből. Korábbi cikkünkből>> megtudhatod, hogy az AFP vizsgálat miért elavult.

A magzat egészséges fejlődése a cél
A legfontosabb feladat az alacsony kockázatú várandósok esetében is a prevenció. A célunk az, hogy a magzat egészségesen fejlődjön, és a várandós megkapjon ehhez minden szakmai segítséget. A team feladata a saját kompetenciája szerint, tudásának megfelelően a tanácsadás, az aktuális  szűrővizsgálatok érdekében történő intézkedés, stb. – foglalja össze a jogszabály legfőbb célkitűzését Taba Emőke.

Mi az alapvető feladata a szakorvosnak/szülésznőnek/védőnőnek/háziorvosnak a kismama gondozása során?

Gyermeket váró pár felelőssége
„Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy fel kell készülnie egy párnak arra, hogy családot alapítson.” – Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke szerint nem csak a szakembereknek, hanem a jövendőbeli szülőknek is komoly felelősségük van a várandósság előtt és alatt.
„A fogantatást megelőző 3-4 hónapban javasoljuk, hogy készüljenek pszichésen és a szervezetüket is készítsék fel a gyermek fogantatására. Javasolt a káros szenvedélyek csökkentése, majd abbahagyása, a táplálkozásra való odafigyelés, a stresszmentes életvitel, és a meglévő betegségek egyensúlyban tartása - ez a kismama és partnerének feladata.
 Jó esetben a fogantatás tervezett volt, így a gyermeket váró pár már felvette a kapcsolatot a szülész-nőgyógyász szakorvossal, védőnővel. Amennyiben nem, a menstruáció kimaradását követően haladéktalanul keresse fel a pár a szülész-nőgyógyász szakorvost, hogy a várandósság ténye megállapításra kerüljön, illetve rögzítse, hogy alacsony, vagy magas rizikójú az elkövetkező 8-9 hónap a várandós kismama és magzata tekintetében.”

A kismama feladata, hogy a védőnővel egyeztetett „Gondozási terv” szerint vegyen részt a gondozásban, végeztesse el a vizsgálatokat, figyeljen az életmódjára, táplálkozásra. A várandósság elején fontos vizsgálatok elvégzése szükséges, amely az anya és a magzat egészségének megállapítása miatt elengedhetetlen. A fentieket más nem tudja megtenni, csak a kismama – teszi hozzá Csordás Ágnes.
 
Szülész-nőgyógyász szakorvos feladata
A várandósság tényének megállapítása továbbra is a szakorvos feladata. Ő egyben feltérképezi, hogy veszélyezteti-e valamilyen körülmény a magzat fejődését.

Változás- várandósság rizikója: a szülész-nőgyógyásznak be kell sorolnia hogy alacsony, vagy magas rizikójú-e a kismama várandóssága.
Változás – várandós kiskönyv dokumentálása: függetlenül attól, hogy „felelős személyként” magánorvos, vagy a szakellátásban dolgozó szakorvos kíséri a várandósságot, A várandós nő gondozási könyvet”   aláírással és pecséttel is dokumentálni kell (a magánorvosnak is!). A szülész értékeli a leleteket és elrendeli a szükséges kiegészítő vizsgálatokat.
Változás- tájékoztatási kötelezettség: a szülész szakorvosnak tájékoztatási kötelezettsége is van,  informálja a várandóst arról, hogy hol tudja igénybe venni a védőnői ellátást, és tájékoztatja a kismamát, hogy (kizárólag alacsony rizikó esetén) szülésznővel is folytathatja  a gondozást. Fel kell hívnia a várandós nő figyelmét arra, hogy amint a korábban megállapított rizikó változik: szülész szakorvos viszi tovább a gondozási folyamatot.
A tájékoztatási kötelezettség arra is kiterjed, hogy a várandós kiskönyvben rögzített minimum vizsgálatokon túl, milyen térítéses vizsgálatok érhetők el.

Védőnő feladata
A védőnő az ellátási területén életvitelszerűen ott lakó kismamát (aki már rendelkezik várandósságról szóló orvosi igazolással) gondozásba veszi, és kiállítja „A várandós nő gondozási könyve” elnevezésű dokumentumot.
A gondozásbavételt követően az ún. Gondozási terv alapján és a szakmai szabályoknak megfelelően ellátja a kismama gondozását.

• Fogadja a tanácsadáson, felkeresi a gyermeket váró párt otthonukban, ahol a családi környezet kialakításban nyújt segytséget - ekkor nyílik lehetősége felhívni a figyelmet az estelegesen meglévő környezeti ártalmak kiküszöbölésére.
• Segíti a kismamát a szükséges vizsgálatok időpontjának betartásában.
• A szülést követően igazolást ad arról, hogy a  szülőnő – a  várandósgondozási könyvben rögzítettek tanúsága szerint – a  szükséges alkalommal részt vett a várandósgondozáson. Ez az igazolás szükséges az egyszeri anyasági támogatás igénybevételéhez.

Változás: az igazolást eddig a szülész orvos adta, 2013. júliusától viszont a védőnőtől kell kérni.

Háziorvos feladata
A háziorvos ismeri a várandóst, hiszen eddig is ő volt az, aki betegség esetén ellátta, és koordinálta a  korábban szükséges szűrővizsgálatait.

Változás – rizikóval kapcsolatban: a már meglévő rizikókra felhívja a szülész-nőgyógyász/szülésznő/védőnő figyelmét, hogy szükséges–e a fokozott gondozás a várandósság ideje alatt.
Változás – beutalás a vizsgálatokra: júliustól a trimeszterenkénti vizsgálatokra történő beutalás is a háziorvos hatáskörébe tartozik.
Nem változott: amennyiben szükséges a várandósság ideje alatt a betegállományba való felvétel, az továbbra is háziorvos feladata.

"Az új terhesgondozási rendszer a kor elvárásaihoz igazodott azáltal, hogy tisztázódott az egyes szakterületek felelőssége" - összegzi a változtatások lényegét az elnök asszony.


 
Fotó: Freedigitalphotos.net
TGYÁS, GYED, GYES, KALKULÁTOR >>