Iskolaérettség: Még egy év az óvodában, vagy engedjük a gyereket iskolába? Mivel teszünk jót? Pszichológus véleménye

Dr. Árvainé Koczok Márta

Ovi, suli

Dr. Árvainé Koczok Márta


Iskolaérettség: Még egy év az óvodában, vagy engedjük a gyereket iskolába? Mivel teszünk jót? Pszichológus véleménye Mitől lesz egy gyermek iskolaérett? Hogyan döntsön a szülő, ha bizonytalan az iskolaérettség kapcsán? Miként lehet segíteni nagycsoportos óvodásoknak abban, hogy ügyes, magabiztos és legfőképpen érett kisiskolás váljon belőlük? Pszichológus válaszol. A nagycsoportos óvodások szüleinek hamarosan dönteniük kell, hogy gyermeküket engedjék-e iskolába a következő szeptembertől, vagy hagyják inkább még egy évet az óvodában érni.

- Nehéz kérdés ez szinte minden szülő számára, de valójában könnyebb dönteni, mint gondolnánk - mondja dr. Árvainé Koczok Márta tanácsadó szakpszichológus, aki nagycsoportos óvodások szüleinek, nagyszüleinek igyekszik segítséget nyújtani iskolaérettség, iskolaválasztás kapcsán.

Én azt gondolom, hogy a normál fejlődésű, kiegyensúlyozott gyermekek számára nem kérdés, hogy 6 évesen megkezdhetik-e az iskolát. Bármilyen nehéz ma iskolásnak lenni, bármennyire is meg akarja óvni gyermekét a szülő a nehézségektől, azzal tesz neki jót, ha bízik benne, és el meri engedni.

Ha visszatartjuk az óvodában azokat a gyerekeket, akik már életkorilag, érzelmileg, kognitívan és magatartásukat tekintve is iskolaérettek, azzal többet ártunk, mint használunk. Ezek a gyerekek ugyanis már unatkozhatnak az óvodában, és igénylik azt a fajta „leterheltséget”, amit az iskola nyújt számukra. Sokan közülük az iskolakezdésre már megtanulnak olvasni, és biztonsággal eligazodnak a számok világában is. Az iskolaérett gyermekek könnyen alkalmazkodnak az iskolai rendszerhez, és könnyedén megállják a helyüket.
 

Mitől lesz egy gyermek iskolaérett?


Egy szóval válaszolva a feltett kérdésre: MAGÁTÓL. Az iskolaérettség kialakulása egy hosszú fejlődési folyamat eredménye. Normál esetben problémamentes a gyermek fejlődése.

Az iskolaérettség kialakulásának idejét (6 vagy 7 éves kor) befolyásolhatja a gyermek fejlődése. Vagyis az, hogy magzati élete, csecsemő- és kisgyermekkora hogyan telt, milyen hatások érték, milyen környezetben nőtt fel. A koraszülöttség, a születés közben vagy után kialakuló oxigénhiányos állapotok vagy különböző öröklött jellemzők, betegségek például hozzájárulhatnak a tanulási nehézségek, figyelem- vagy magatartásproblémák kialakulásához.

Mi jelent problémát a gyerekeknek?
A mai gyermekeknek a legnagyobb nehézséget az alkalmazkodás, a figyelemkoncentráció jelenti. Az iskolában az első naptól kezdve 45 perces órákat kell tudni végigülni, és követni a tanító utasításait. Sok helyen szerencsére alkalmazkodnak az óvodások igényeihez, de 1-2 héten belül fel kell tudni venni az iskola ritmusát, és teljesíteni kell azt.

Azok a gyerekek, akik már csecsemőkoruktól kezdve, napi több órán át tévét néznek, nehezebb helyzetben lesznek. Kognitív és motoros készségeik sem fejlődnek úgy, mint azon társaiké, akik sok időt töltöttek szabad levegőn, szabad játékkal, mesehallgatással.

A mozgás szerepe a fejlődésben
A gyermek számára elengedhetetlenül fontos a mozgás. Nem vékonyka ceruzát és színezőt kell adni a 4 éves kezébe, hanem engedni őt kúszni, mászni, szaladgálni, bújócskázni, biciklizni, homokozni, tésztát gyúrni. A nagymozgások összerendezettsége nélkül hiába várjuk, hogy szépen írjon, rajzoljon a gyermek. Szókincsük akkor fejlődik a megfelelő mértékben, ha mindennap olvasunk nekik mesét. Szövegértésük akkor lesz életkoruknak megfelelő szinttű, ha a mese után beszélgetünk is egy kicsit a hallottakról, netán lerajzoljuk vagy elbábozzuk a történetet.

Szakkörök óvodás korban?
A túl sok szakkör nem javasolt óvodáskorban. Sajnos az óvodák elkezdtek versenyezni a szülők kegyeiért, és ez néha a gyermekek rovására megy. Nincs szüksége háromféle szakkörre egy óvodásnak. Neki anyára-apára, nagymamára és sok-sok szabad játékkal, és mozgással töltött szabadidőre van szüksége!

Ha a gyermek egészséges fejlődése biztosítva van, azaz jut elég idő egymásra, mesére, játékra, mozgásra, akkor gyermekünk miatt nem kell aggódnunk!


Ha a szülő nem tud könnyen dönteni iskolaérettség kapcsán


Ha bármilyen okból (érzelmi okok, szorongás, figyelemproblémák, betegség, magatartási nehézség, stb.) kifolyólag nem vagyunk biztosak abban, hogy gyermekünk iskolaérett-e, kérhetjük a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat iskolaérettségi vizsgálatát. Itt személyre szabott véleményt, javaslatot, és tanácsokat kaphatunk gyakorlott szakemberektől. Szükség esetén pedig fejlesztő foglalkozásban vagy pszichológiai megsegítésben részesülhet gyermekünk.

Iskolaérettség - Még egy év az óvodában, vagy engedjük a gyereket iskolába? Mivel teszünk jót? Pszichológus véleménye
"Tévhit az, hogy egy óvodás gyermeknek mindenféle fejlesztő füzeteket kell otthon hétről-hétre kitöltenie"


Hogyan segítheti a szülő nagycsoportos óvodás gyermekét?


1. Szánjunk időt az iskolaválasztásra!
Nagyon fontos szempont a megfelelő tanítók és iskola megválasztása. Sajnos nem lehetünk mindig mindenben 100%-ig biztosak, hiszen a magyar oktatásban kiszámíthatatlan dolgok történhetnek. De azért ma már minden intézményben van lehetőség nyílt órák, nyílt napok látogatására, és a leendő tanítók megismerésére. Érdemes erre időt és energiát szánni, mert a gyermek számára amúgy is nagy kihívás az iskolakezdés. Nem jó, ha ezt különféle okok miatt, néhány hónapon belül intézményváltás is követi.

Tájékozódjunk, legyünk körültekintőek, vegyük figyelembe gyermekünk adottságait, személyiségét. Ne olyan helyre írassuk, ahova mi mindig is szerettünk volna járni, hanem olyan helyre, ahol ő jól fogja magát érezni nap, mint nap!

2. Beszélgessünk az iskoláról reálisan!
Sok szülő azzal próbálja felkelteni gyermeke érdeklődését az iskola iránt, hogy az mondja neki: „De jó lesz ott neked, majd meglátod, megtanulsz írni, olvasni, és sok barátod lesz.” Aztán mikor a gyermek elkezdi az iskolát, rájön, hogy alig ismer valakit, és csalódottan jön haza, hogy se olvasni, se írni nem tanulnak, csak hetekig betűelemeket, azaz vonalakat húzgálnak. Közben észlelik, hogy minimálisra csökkent a játékkal tölthető idő. Bizony nehéz időszak ez a gyermek számára. Azért, hogy lelkesedését, motivációját ne veszítse el, a jó pedagógusok mindent megtesznek.

Azzal segíthetünk gyermekünknek, ha beszélgetünk a napirend megváltozásáról és a feladatokról, amik várnak rá. A türelemről, kitartásról, meg hogy mi úgy látjuk, hogy ügyes, és mi pedig segítünk neki, amiben és amikor kell.

3. Ne mi fejlesszük a gyermekünket!
Tévhit az, hogy az óvodás gyermeknek mindenféle fejlesztő füzeteket kell otthon hétről-hétre kitöltenie. Sokan úgy gondolják, gyakoroltatni kell a gyermeket, mert akkor nem tanul majd meg például szépen írni.

Ez nem igaz! A gyermek akkor töltsön ki foglalkoztató füzeteket, ha kedve van hozzá, és csak addig végezze, amíg élvezi. Nem kell, hogy órákig lekösse. Erőltetni nem szabad, mert elvesszük a kedvét a gyakorlástól, és akaratlanul is rányomja ez a sikertelenség a bélyegét a szülő-gyermek viszonyra.

Fejlesztésre egyébként azoknak a gyermekeknek van szüksége, akit a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat szakemberei megvizsgálnak, és a vizsgálat eredményei alapján fejlesztést javasolnak a számára. A speciális fejlesztést azonban képzett szakember végzi az adott intézményben. A szakember kérheti a szülő segítségét minimális házi feladatok adásával, ebben az esetben gyakorolhatunk mi is gyermekünkkel.

4. Figyeljünk oda arra, mivel mennyi időt tölt gyermekünk!
Sokszor az a legkényelmesebb, ha bekapcsoljuk a tévét, odaadjuk a tabletet, mobiltelefont, mert akkor a gyerekek csöndben vannak, és még jól is szórakoznak, mi pedig el tudjuk végezni a dolgunkat. Igen, ez valóban jó, de hosszútávon a napi több órányi tévénézés, számítógépezés káros a gyermekek számára. Túl sok vizuális és auditív inger, valamint rengeteg információ zúdul rájuk, melyeket nem képesek feldolgozni. Sok gyermekben alakul ki szorongás a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban. Nő bennük a feszültség, és nem biztos, hogy le tudják vezetni. És bizony sok gyermek néz nem életkorának megfelelő műsorokat!

Tanítsuk meg gyermekeinket játszani, olvasni, magukat lefoglalni, és szánjunk időt a közös programokra! Legyen sok szabad játékkal és mozgással eltölthető ideje. Járjunk össze más családokkal, hadd építsen ki baráti kapcsolatokat. Beszélgessünk az aznap látott, hallott és átélt dolgokról. Ezek elmélyítik a szülő-gyermek kapcsolatot, mely elengedhetetlenül fontos a gyermek érzelmi fejlődése szempontjából. Ezzel megalapozhatjuk, hogy később is tudjon beszélni élményeiről, problémáiról.


"A gyerekek akkor szárnyalnak, ha sikerélményeik vannak"


Látható tehát, hogy gyermekünk iskolaérettséghez vezető fejlődése már magzati korban elkezdődik. A genetikai faktorok, az őt érő környezeti hatások együttesen befolyásolják fejlődését. Tudnunk kell, hogy nem tragédia, ha 6 éves gyermekünk még nem iskolaérett. Én mindig azt szoktam mondani a szülőknek, inkább az óvodában maradjon még egy évet, és erősödjön, ügyesedjen, minthogy meg kelljen ismételnie az első osztályt, vagy lemaradása miatt folyamatosan kudarcoknak legyen kitéve és „gyenge” tanuló legyen.

A gyermekek akkor szárnyalnak, ha sikerélményeik vannak! Biztosítsuk ezért számukra az ingergazdag környezetet, és azt az időt, energiát, amit később már nem lehet bepótolni. A szülői szeretet, odafigyelés, közös élmények, játékok és mesék, a sok befektetett idő és energia megtérül: gyermekünk ügyes kis iskolás lesz!

Szerző: Dr. Árvainé Koczok Márta
Eredeti cikk forrása: neszorongj.hu
Fotó: Pixabay, Photographsbypeter.com

Dr. Árvainé Koczok Márta

Ovi, suli

Dr. Árvainé Koczok Márta


2017.01.24