Miként hat a gyermekvállalás a korábbi párkapcsolatra? Min múlik, hogy összekovácsolja vagy széthúzza a párokat a kisbaba világrajövetele? Miért érzik elhanyagoltnak magukat az anyák? Mi a boldog, sikeres szülővé válás titka?

Egy kutatás a kilencvenes évekből érdekes kérdést tett fel házaspároknak: "Szükséges-e a gyermek a boldogsághoz?" A válaszadók közel 70%-a felelt igennel, vagyis a megkérdezettek többsége szerint akkor lehet teljes és boldog életük, ha gyermeket vállalnak.

Cikkünkben a gyermekvállalás párkapcsolatra gyakorolt hatását fejtegetjük.

A párok fele az első gyermek megszületése után krízist él meg
A témában számos kutatás készült az elmúlt évtizedekben. A fenti eredményekhez hasonlóan a párok nagy része pozitív várakozással tekint a gyermekvállalás hatására a párkapcsolatra. Ennek ellenére a párok közel fele az első gyermek érkezése után krízist él meg, de az előzetes várakozásaik mindenképpen pozitívak.

A védtelen csecsemő gondozása összekötő kapocsként működik a pár életében
Az anyaméhben fejlődő magzat egy olyan genetikai kapocs két ember között, aki még akkor is összeköti őket, ha az idők során útjaik szétválnak. A várandóssághoz kapcsolódó teendők, a baba érkezése olyan új feladatokat teremt a párnak, melyet közösen kell megoldaniuk, és ez általában még jobban összekovácsolja őket.

Önmagában az a tény, hogy egy teljesen védtelen kisember ennyire ki van szolgálva a szülők törődésének, beindítja a családdá váláshoz kapcsolódó érzéseket. A gyermek körüli teendők prioritássá válnak, és ez nagyon erős összekötő kapocs egy pár életében.

Hogyan hat a baba érkezése a párkapcsolatotokra? - 2 kérdés, amire válaszolj őszintén!

1. Mindketten őszintén akartátok a babát?
2. Klasszikus-patriarchális a viszonyotok a pároddal - azaz a férfi a ház ura, a nő pedig az, akire a gyereknevelés és a háztartás hárul - vagy egyenrangú partnerei vagytok egymásnak?

A "normatív krízisen" túl, mely minden felnőtt ember életében elérkezik, ha szülői szerepbe kerül, néhány dolog nehezíti, vagy legalábbis átformálja a párkapcsolatot a gyermek születése után. Az őszintén adott válaszaid alapján keresd meg a rátok vonatkozó részt.

1. Ha csak egyikőtök akarta igazán a babát, a másik pedig a "békesség" kedvéért vagy szerelemtől hajtva belement
Ha a gyermek érkezése készületlenül éri a párt, vagy az egyik fél még nem akart igazán szülővé válni, a baba érkezése krízist pattanthat ki - és előfordulhat, hogy az, aki csak belement a gyerekvállalásba, nyűgként éli meg az egészet, úgy érezve, valamit rákényszerítettek.

A családok többsége igyekszik olyan élethelyzetben gyermeket vállalni, amikor a körülmények hellyel-közzel adottak hozzá, például stabil párkapcsolat, megfelelő egzisztencia. A nehezített élethelyzetben azonban még több feszültséggel járnak a gyermek körüli teendők.



2. Ha a hagyományos patriarchális családmodellt követitek
A szülővé válás a párkapcsolat nagy próbája. A hagyományos patriarchális családmodellben, ahol az apa a ház ura és parancsolója, a nő feladata pedig leginkább a gyermekek nevelésére és a háztartásra korlátozódik, könnyebben eltávolodhatnak a párok egymástól a gyermek születése után.

Ezekben a családokban a férj hajlamos a gyermekkel kapcsolatos teendőket az anyára hárítani, aki szinte teljesen egyedül marad a problémákkal. Ez egy ördögi kör. Az anya azt tapasztalja, hogy feladatai a gyermekkel kapcsolatos teendőkben kimerülnek, így még inkább ráfókuszál. Az apa kommunikációja pedig meg is erősíti ebben, sőt, a gyermekkel egyedül maradt anya valójában még elhanyagoltnak érzi magát. Hasonlóképpen az apához, aki azt tapasztalja, felesége kevesebbet törődik vele. A feleség igényeit idővel egyre inkább a gyermek elégíti ki, és a nő érzelmileg is eltávolodik férjétől.

Amennyiben a nő arra vágyna, hogy a párja a baba körüli dolgokból is vegye ki a részét, a férfi viszont erre nem hajlandó, mondván, nem az ő dolga, úgy a gyermek érkezése sok feszültséget hozhat a párkapcsolatba.

Ha egyenrangú a viszonyotok
Azokban a házasságokban, ahol a két fél egyenrangú, a gyermek körüli teendők inkább összekovácsolják a szülőket. A kapcsolat jellegéből fakadóan feltehetően maga a gyermekvállalás is közös döntés, így az ezzel járó feladatok arányosan eloszlanak az anya és az apa között.

A tudatos családtervezés és a konzekvens gyermeknevelés a szülők személyiségfejlődésére is hatással van. A szülői szereppel rengeteg készség, képesség tanulása jár, és ezek mind-mind beépülnek a személyiségbe. A szülői kompetencia érzése pedig az élet többi területén is jól alkalmazható, például a tanult empátia más szociális kapcsolatokra is kiterjeszthető.

Összességében azonban elmondható, bármilyen is a párkapcsolat, ha az úgynevezett jó szülői szerepet sikerül mind az apának, mind az anyának megvalósítani, az a párkapcsolatra, valamint a személyiségfejlődésre is pozitív hatással lehet.

Cikk az itt olvasható teljes anyag nyomán készült.
Fotó: Freepik