Milyen gazdag lelki átalakuláson megy át a kismama a babavárás idején? Hogyan változik meg ezalatt a kapcsolata a kispapával és a saját édesanyjával? Milyen érzéseket, gondolatokat él meg a várandósság elején, és milyeneket a terhesség vége felé? Pszichológus válaszol. A várandósságot a lelki történések szempontjából (is) három szakaszra tagolhatjuk. Az első szakaszban az anya elfogadja a várandósság tényét, felismeri és megismeri teste új működését.  Ebben a korai időszakban a lélektani cél, hogy elfogadja a babát és a várandósságát.

A gyakran „vízválasztóként” megélt 12. hét után újfajta lelki történések indulnak be. Arról, hogy milyen lelki átalakulásokon esik át a kismama az első trimeszterben, és miért éppen a 12. hét számít vízválasztónak a várandósság során, Döbör Ágota pszichológus korábbi cikkében olvashatsz ».

Ahogy a téma szakértője, Stern: Anya születik című könyvében megfogalmazza: "a várandósság három szinten zajlik egyszerre: a magzat fejlődik a méhben, az anyai azonosulás alakul a pszichében, és az elképzelt baba formálódik az anya gondolataiban."

A várandós kismama már egészen másként tekint anyjára, mint korábban
Az anyai azonosulás részeként a leendő anyában átértékelések sora indul be. Saját nőiesség-témái mellett megjelennek az édesanyjával való kapcsolat élményei is. Másként tekint anyjára, helyenként megengedőbb, máskor szigorúbban értékeli anyja anyai viselkedését. Ezekkel összevetve formálja önmaga anyaképét, mígnem egy belső integritás állapotába nem jut, melynek során letisztázódnak anyjával kapcsolatos gyermekkori élményei is.
Természetesen mindenki más utat jár be. Abban is nagy eltérések lehetnek, hogy ez mennyire tudatosul.

A babavárás alatt változik a kismama és a kispapa kapcsolata is
Változik a kismama viszonya a partneréhez, hiszen - különösen első gyermek esetén - partnere rövidesen új funkciókban jelenik meg: apává és szülőtárssá válik. Ebben az átalakulásban fontos lehet, hogy milyen képet őriz az anya saját apjáról, mint apáról. Gyakran az apával való viszony is átdolgozásra kerül ebben az időszakban. Mindemellett persze a leendő apában is zajlanak a változások, bár kisebb mértékben. Számukra ez a fajta belső átértékelés általában a gyerek megszületését követő időszakban indul be, és általában nem is azonnal. Fontos szerepe van ebben annak, milyen a kapcsolata a kisbabával és mennyire vonódik be a teendőkbe.

A negyedik és hetedik hónapban fantáziál legtöbbet a kismama a babáról
Az anyuka hasa nő, a baba mozgása érezhető lesz, először csak az anya, majd a környezet számára is. Mindezek segítik a kismamát, hogy a babáról mint önálló személyiségről gondolkodjék, akinek sajátos temperamentuma és személyiségvonásai vannak (például „aktív baba”, „szereti a zenét, mert nagyokat rúg”). A legtöbben a negyedik és a hetedik hónap közt fantáziálnak a legintenzívebben a babáról. Önmagukat elképzelik a már megszületett babával, gondolatban megalkotják a babát: kire hasonlít majd, milyen baba lesz, miket szeret majd, miben lesz tehetséges.

A várandósság végén a kismamák inkább már a szülésre koncentrálnak
Aztán a nyolcadik és kilencedik hónapban a fantáziálások lecsökkennek. Ezáltal is felkészül az édesanya a babával való tényleges találkozásra. A baba képe reálisabbá válik azáltal, hogy a tökéletesre kidolgozott fantáziák háttérbe kerülnek. Általában ekkor rendezik be a babaszobát, veszik meg a babának szükséges eszközöket. A figyelem intenzíven a szülés felé fordul. Megjelenhetnek az ezzel kapcsolatos félelmek, szorongások.

Egyre gyakoribb, hogy a várandós nők tudatosan élik meg ezeket a lelki történéseket, foglalkoznak velük. Szerencsés, ha az utolsó hónapokban szembe tudnak nézni a szüléssel kapcsolatos félelmekkel, sőt, ha átgondolják azt is, mi vár rájuk, a baba megérkezése után. A folyamat ugyanis nem ér véget a szüléssel. Megszületik a család, új kihívások elé állítva a szülőket. És persze a legfontosabb:  pozitív, örömteli élmények sokasága vár az édesanyára és az édesapára is.  baba növekedése, első mosolya, a világ közös felfedezésének öröme mindennapos kaland lesz.

5 gyakorlat leendő szülőknek, ami segíti a felkészülést a szülővé válásra

1. Nézzetek pároddal közösen családi fotókat! Meséljetek egymásnak szüleitekről, nagyszüleitekről. Ezek kapcsán előkerülnek a főbb nevelési elvek, illetve a családban jellemző szokások. Jó, ha ezt időben összehangoljátok!
2. Minden hónapban beszélgessetek pároddal kicsit arról, milyen volt ez a hónap a várandósság szempontjából! Miben volt új, milyen érzések vannak bennetek?
3. Ha van olyan gyereknevelési könyv, újság, amit fontosnak tartasz, azt olvasd el, a lényeget jelöld ki, és add oda párodnak, vagy meséld el neki röviden! Ne feledd, hogy őt más dolgok foglalkoztatják, a családfenntartói szerep kialakításán fáradozik. Jó, ha röviden, a lényeget kiemelve találkozik az őt érintő kérdésekkel!
4. Gondold át, mit tudsz a saját születésedről! Beszélgess anyukáddal, nagymamáddal, hogy hogyan szültek a nők a családban. Gondold át, te mit szeretnél, hogyan szeretnél szülni!
5. Beszélgessetek arról, mi fog változni az életetekben a baba megérkezése után! Vajon ugyanúgy látjátok? Mire számítotok? Mitől féltek, vagy épp min nem akartok változtatni? Ki lesz a segítségetek?

Szerző: Döbör Ágota pszichológus
Fotó: Pixabay