Hagyd a gyereket hibázni! - Mi mindent tanulhat gyermeked a hibáiból?

Rossz dolog tévedni, hibázni? Mit okoz, ha eltitkoljuk? Segít a büntetés? Hogyan tanulhatnak a gyerekek a hibáikból?

Valóban rossz dolog tévedni, hibázni?
A legtöbb felnőtt úgy érzi, hogy tévedni, hibázni rossz dolog. A környezet sokszor azt sugallja, hogy aki téved, hibát követ el az alkalmatlan valamire, sikertelen, esetleg ostoba. Ennek következményeként sokszor előfordul, hogy a gyerekek/felnőttek nem merik vállalni a felelősséget tetteikért. Megpróbálják eltitkolni, tagadni, vagy esetleg másra hárítani a felelősséget. Nem tudják, esetleg nem tapasztalták, hogy ha elismerik a tévedésüket, megpróbálják azt helyrehozni, megoldani az esetleg felmerült problémát, amit esetleg a tévedésükkel okoztak, akkor a környezetük többnyire megbocsájt és segítséget is nyújt nekik ehhez.

Mit okozhat a tévedések, hibák eltitkolása?
A tévedések titkolása lelkiismeret furdalást okozhat, és elkülönítheti a gyermeket a szüleitől, környezetétől. Az eltitkolt hibákat nehéz ,vagy nem lehet helyrehozni és ez által tanulni sem lehet belőle.



Mit szeretnénk, mint szülők, milyen legyen gyermekünk és mit teszünk ezért?
Elgondolkoztál már azon mint szülő, hogy igazán mit szeretnél a gyermekednek? Mint felnőtt ember milyen készségekkel, tulajdonságokkal rendelkezzen? Minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke együtt érző, tisztelettudó, felelősségteljes, megbízható és önbizalommal rendelkező felnőtté váljon. Legyen boldog, jó munkaerő és legyen jó párkapcsolata.

Mit tettünk, teszünk mi szülők, felnőttek annak érdekében, hogy a gyermek elérje ezt? Milyen segítséget adunk és milyen példát mutatunk mi nekik?

Mit és hogyan tanulnak a gyerekek?
Gyermekeink csak olyan készségeket, tulajdonságokat tudnak tanulni, fejleszteni, amit a környezetükben élő felnőttektől látnak, tanulnak. Minden körülöttük történő dologból, (pozitív vagy negatív) eseményből tanulnak valamit (mint mi is) és következtetést vonnak le, így kerülnek egyre közelebb azokhoz a tulajdonságokhoz, képességekhez, amit a környezetében lévő felnőttek fontosnak, hasznosnak tartanak. Ez nagy felelősséget rak a szülőkre és nevelőkre egyaránt.

Néha, mi felnőttek elgondolkodunk olyan dolgokon, hogy; Mi van, ha én hibát csinálok, ha tévedek? Mi van, ha elveszítem a türelmemet? Mi van, ha nem tudom egy helyzetben, hogy mit csináljak? Mi van, ha helytelenül viselkedem? Mi van, ha helytelenül cselekszem?

Nézzünk egy példát az utóbbira. Szinte minden gyerek tudja, hogy az úttesten piros lámpánál nem szabad átmenni, hiszen ezt tanítjuk nekik. Néha azonban (önkéntelenül vagy tudatosan), ha nincs forgalom és rendőr a közelben, akkor tilosban is átmegyünk a gyermekünkkel az úttesten. Mit tanul, és milyen következtetést vonhat le ebből a gyerek? Ha nem kapnak el (hisz nincs rendőr), akkor megszeghetjük a szabályokat! Ezt a tapasztalatot átvihetik a kis életük többi részére is.

Hogyan lehet tanulni a tévedésekből és hibákból?
Fontos tudni azt, hogy a kisgyermekek jó megfigyelők, de rossz értelmezők. Felmerül a kérdés; hogyan kerüljük el a tévedéseket, hogyan tanítsuk meg a gyermeknek, hogy ne hibázzon? Nagyon nehéz feladat.

A jó hír az, hogy a tévedések, hibák kiváló lehetőségeket adnak a tanulásra, tehát nem kell, nem szabad csak negatívumként felfogni. A gyermeknek mondjuk el bátran, hogy az élete során minden felnőtt hoz hibás döntéseket. Példamutatással tanítsuk meg arra, hogy megbocsájtunk neki, amikor rosszul viselkedik vagy hibát vét, és ilyenkor is kimutatjuk szeretetünket, például egy öleléssel.

A hibákból tanulva, közösen keressünk megoldást a felvetődött probléma megoldására. Amikor szükséges tanítsuk meg, hogy kérjen bocsánatot. A gyakori ’bocsánat’ helyett tanulja meg a konkrét cselekedetéért kimondani a megbocsátást kérő szavakat, például "Kérlek, ne haragudj, hogy eltörtem a játékodat". "Bocsáss meg, hogy meghúztam a hajad". Amikor kimondja a gyermek a cselekedetet, amiért bocsánatot kér, egyben vállalja is a felelősséget a tettéért.

Segít a büntetés és a megszégyenítés?
A gyermeknevelés legfontosabb alapköve a szeretet szinte minden szülőben adott, megvan. Tudatosan senki nem akar rosszat a gyermekének. Sajnos azonban néha sok szülő nincs tudatában tévedésének, nem gondolkozik el azon, hogy a gyermek megszégyenítése, esetleg büntetése (ami megszüntetheti a helytelen viselkedést, legalábbis rövidtávon) a rossz viselkedésekért, hibákért milyen hatással lehet a gyermekre hosszú távon.

Segíti a megszégyenítés, büntetés, hogy a gyermek elérje azt a célt, azon az úton haladjon, amit mi szeretnénk? Segíti, hogy értékes, öntudatos, felelősségteljes, tisztelettudó és jó életkészségekkel rendelkező felnőtt váljék belőle?

A tévedések és hibák, ha jól kezeljük, nagyszerű lehetőségeket adnak a tanulásra, fejlődésre és az újabb tévedések elkerülésére, nekünk és gyermekeinknek is. Milyen érzéseket válthat ki belőlünk a tévedéstől való félelem? Cselekedetre ösztönző, bizalmat adó érzéseket? Nem valószínű. A jó döntést, jó ítélőképességet a tapasztalat adja. A tapasztalatot meg a rossz döntések adják nekünk.

Tanítsuk meg a gyermeket arra, hogy a tévedések lehetőséget, alkalmat adnak a tanulásra, fejlődésre és, hogy szüleiktől, környezetüktől értékes segítséget kaphatnak a tévedéseik által okozott problémák megoldásához, de csak akkor, ha elismerik, ha vállalják a tévedésünket.

Mutassunk gyermekeinknek jó példát és kezeljük pozitívan a tévedéseket, hibákat.

Fotó: Freepik