Miért tabu beszélni az anyaság nehézségeiről? Rossz anya az, aki nehéznek éli meg a gyermeknevelést? - Így látja egy pedagógus anyuka

Az anyaság egy csoda. A legfantasztikusabb dolog a világon. A női lét értelme és a nőiség kiteljesedése... Ilyen és ehhez hasonló habos-babos szövegek jutnak eszébe az ember lányának, mielőtt babát vállalna.

Aztán, amikor megérkezik a csöppség, jön a hideg zuhany. Mert abba a bizonyos mesebeli csomagba a gyönyörű pici élet és a földöntúli boldogság mellé az a fránya gólya bizony elrejt egy rakás vacak dolgot is. Dolgokat, amikről senki nem beszél. Álmatlan éjszakákat, folyamatos fáradtságot és az ezzel járó ingerültséget, szűnni nem akaró aggódást, állandó, meddő vitákat a csöpp kis szerelmünkkel, és úgy általában rengeteg problémát és feszültségforrást, amit korábban elképzelni sem tudtunk volna.

Honnan ered a babavállalás habos-babos, rózsaszín mítosza?
Sokat gondolkodtam rajta, honnan ered a babavállalás rózsaszín ködös mítosza? Miért van az, hogy nem illik a rossz dolgokról beszélni, és csakis áradozni szabad a gyermekünkkel együtt töltött időről? Aztán nemrég egy műsorban megkaptam a választ.

Kiderült, hogy a pozitív torzítás a háborúk utáni időszakból ered. Akkor ugyanis a lakosság jelentős része odaveszett, és hatalmas szükség volt az utánpótlásra. Minél nagyobb kedvet kellett hát csinálni a családalapításhoz és mélyen elrejteni a gyerekvállalással kapcsolatos negatívumokat. A terv pedig annyira jól sikerült, hogy a mai napig tartja magát a mítosz, amit akkor felépítettek.

Ezzel nem is lenne gond, ha nem tenné tönkre egy rakás anyuka életét. Azokét a nőkét, akik kudarcként élik meg, hogy bizony sokszor a pokolba kívánják a gyereküket és időről-időre cseppet sem lubickolnak az anyaszerepben.

"A gyermekvállalás felér egy személyiségfejlesztő tréninggel"
Fanni még kósza gondolat sem volt, amikor úgy tíz éve egy nagyon bölcs, kétgyerekes tanítványom kijelentette, hogy minden szülő eljut odáig, hogy legszívesebben jól felképelné a gyerekét, csak van, aki ezt nem vallja be. Akkor még nem értettem, miről beszél, de mióta Fanni megszületett, és éjjel-nappal édesanyák között élem az életem, már pontosan tudom mire célzott. Nincs az az angyali türelemmel megáldott anya, akinél időnként ne szakadna el a cérna, és ne változna át őrjöngő démonná.
Emlékszem, hányszor dicsérték a tanítványaim a türelmemet és kérdezték, hogy egyáltalán ki szoktam-e jönni néha a sodromból. Nos, kedves tanítványok, nem hinnétek a szemeteknek, ha néhanapján belesnétek hozzánk. Az én négy és fél éves kislányom olyan idegállapotba tud időnként juttatni, hogy magamra sem ismerek. A gyermekvállalás felér egy személyiségfejlesztő tréninggel.

"A várandósság pillanatával egy életre elvész a nyugalmunk"
Azon töprengtem, mennyire igazak a népi bölcsességek: "Nincsen rózsa tövis nélkül", "Az éremnek két oldala van", "A sors az egyik kezével ad, a másikkal elvesz". Az ember akkor lehet maradéktalanul boldog, ha elfogadja a tényt, hogy semmi sem tökéletesen kerek. Az élet mindig olyan helyzeteket teremt, hogy választás elé állítson minket. Például, ha nem vállalunk gyereket, megmarad a szabadságunk, a függetlenségünk és a nyugalmunk, azt csinálunk, amit akarunk, oda megyünk és akkor, amikor csak akarunk. Cserébe le kell mondanunk arról a földöntúli szerelemről, amit csak a gyerekünk iránt érezhetünk.

Ha belevágunk a családalapításba, a várandósság felismerésének pillanatával egy életre elvész a nyugalmunk. Először azon nyugtalankodunk, hogy a gyerekünk egészségesen szülessen és a szülés is simán menjen. Az igazi féltés azonban csak a baba megszületése után kezdődik. Minden egyes életszakasznak megvan a maga aggodalma, ami az édesanya utolsó lélegzetvételéig tart.

Az anyaság nehézségeiről még ma sem illik beszélni
Az anyaság valóban az élet legnagyobb csodája, a nők kiváltsága, de bizony nagy árat fizetünk érte. Elég csak lemenni egy játszótérre, leülni egy padra és csendben figyelni a leharcolt, idegileg kimerült anyukákat. Az igazság az, hogy egy gyereket felnevelni iszonyú meló. Iszonyú, embert próbáló meló még úgy is, hogy az ember tiszta szívből vágyik egy gyerekre és rajongva imádja a csemetéjét. Azonban sajnálatos módon a negatív élményekről a mai napig nem illik beszélni.

Szerző: Tömösi-Kerékgyártó Andrea pedagógus, egy kislány édesanyja, Lányomnak az életről Facebook oldal írója
Fotó: Pixabay