Ha hisztizik, dühöng, értetlen a gyerek - Így használd a pozitív gyereknevelés módszereit, hogy valóban szót érts vele

Látszólag gondtalanul játszik a totyogós, aztán egyik pillanatról a másikra hisztiben tör ki? A kamasz hazajön, és ok nélkül goromba veled? Nemet mondtál a kisiskolásnak, erre válaszul odacsapott neked?

Kétségkívül szülőként is nehéz szituációk azok, amikor a gyereket hirtelen elragadják az érzelmek. Persze igyekszünk minél gyorsabban megszüntetni a csapkodást, ordítást, könnyeket, de valahogy sokszor csak idióta tiltó mondatok és okoskodó bölcseletek jutnak az ember eszébe. Pedig ezekkel a gyerek sokszor nem tud mit kezdeni, ráadásul ha nem adunk a kezébe konfliktuskezelő stratégiákat, akkor felnőttként sem tudja majd megfelelően kezelni a problémákat és az érzelmeit.

Így lehet valóban hasznos a nevelés a gyereknek
A Positive Parents ezért összegyűjtötte, milyen mondatokra érdemes lecserélni az ezerszer elpuffogtatott közhelyes mondatainkat úgy, hogy valóban a gyerek hasznára váljon a nevelésünk - például megtanulhassa, hogyan ismerje fel és azonosítsa be a saját negatív érzelmeit, hogyan tartsa azokat kordában, továbbá hasznos, együttműködésre sarkalló kommunikációs stratégiákat is elsajátíthat tőlünk - megalázás, megszégyenítés, agresszió nélkül.



Az alábbi ötletekkel főként az óvodás-kisiskolás korú gyermekek szüleihez szólnak, de néhányuk simán bevethető tiniknél is (Nem is hinnéd, de szeretik olykor levetni a mufurc senki-nem-ért meg-hagyj-békén álarcot, és jólesik nekik picit újra gondtalan kisgyereknek lenni...)
 

11 mondat, amit ideje lecserélned a gyereknevelési eszköztáradban! - Elmondjuk, mit használj helyettük

1. Ne mondd: Ne dobáld a játékaidat, hagyd abba!
Mondd inkább helyette: Ha eldobálod a játékaidat, akkor az számomra azt jelenti, hogy nem szeretsz velük játszani. Tényleg erről van szó?
Ezzel a technikával hozzásegíted a gyermeked, hogy megfogalmazza az érzéseit - anélkül, hogy szembesítenéd velük. Mindemellett azt is megmutatod neki, hogyan tud egy helyzetet leírni a saját szemszögéből, melyre válaszul neki is lehetősége nyílik arra, hogy megfogalmazza, ő hogyan látja.

2. Ne mondd: A nagy fiúk/nagy lányok nem tesznek ilyet!
Mondd inkább helyette: Néha a nagy fiúknak/nagy lányoknak, sőt, a felnőtteknek is vannak nehéz pillanatai, de ez teljesen természetes, majd jobb lesz, meglátod.
Légy őszinte a gyerekkel és magaddal szemben is: minél nagyobb valaki, annál több problémával szembesül - és minél több a probléma, annál többféle negatív érzelmet kell feldolgozni. Ha azt sugallod, hogy a "nagyok" (vagy a felnőttek) élete merő boldogság, és sosem élnek meg haragot, frusztrációt, szomorúságot, csalódottságot vagy más negatív érzést, akkor nem mondasz igazat. Ha azonban elismered, hogy néha mindenkinek nehéz, akkor könnyebben megtanulja a gyermeked, hogyan dolgozza fel a benne elhatalmasodó rossz érzéseket.

3. Ne mondd: Ne húzd fel magad!/Ne dühöngj!
Mondd inkább helyette: Hát, néha én is mérges vagyok, ilyenkor szeretem kiadni a dühömet, például ordítok egyet, amilyen hangosan csak tudok. Gyere, legyünk viking harcosok, és versenyezzünk, melyikünk csatakiáltása a hangosabb.
Egy érdekes kutatás szerint olyan esetekben, ha az ember fizikai fájdalmat él meg, egy teljes erejű ordítással megakadályozhatjuk, hogy a fájdalomérzet eljusson az agyig. Bár lehet, hogy a gyermeked fájdalma nem fizikai, hanem lelki, egy játékos feszültségkiadás sokszor jól jöhet. Találjatok ki együtt egy jó kis csatakiáltást vagy használjátok a kedvenc mesehőse, szuperhőse szavait (Bosszúállók, gyülekezőőőőő).

4. Ne mondd: Eszedbe ne jusson megütni!
Mondd inkább helyette: Elhiszem, hogy mérges vagy, de nem hagyom, hogy megüss engem vagy bárki mást, tiszteljük egymást.
Ily módon egyértelművé teszed a gyermeked számára, hogy mérgesnek lenni rendben van, de a dühét fizikailag máson levezetni már nem oké. Nagyon fontos, hogy gyerekkorában megtanulja, a fizikai erőszak sosem megoldás.

5. Ne mondd: Elég volt, mész a büntisarokba/menj be a szobádba!
Mondd inkább helyette: Gyere, keressünk egy nyugis sarkot és nyugodjunk le.
Ezzel a megoldással nem hagyod magára a gyereket az érzelmeivel, hanem azt üzened neki, hogy mellette állsz, még a nehéz pillanataiban is. (Érdemes a lakásban kinevezni egy nyugisarkot/nyugikuckót, ahol nincs tévé, számítógép, helyette könyvek, papír és színes ceruzák, puha párnák, szóval tényleg nyugalmat sugall.)

6. Ne mondd: Azonnal indulj fogat mosni!
Mondd inkább ezt: Mit gondolsz, a nyuszid fogát mossuk meg először vagy a tiédet?
Totyogós korban a hiszti legtöbbször annak a jele, hogy a gyerek magának akarja az irányítást. Ha azonban (látszólagos) alternatívákat kínálsz neki, akkor azt érzi, ő dönt - és te is eléred a célodat.

7. Ne mondd: Ne nyafogj!
Mondd inkább ezt: Oké, most kérlek, ismételd meg mindezt normál hangon.
Gyerekeknél előfordul, hogy nyafogós hangra váltanak anélkül, hogy észrevennék. Ezzel a módszerrel azt üzened a gyermekednek, hogy arra is figyeljen oda, milyen hangnemben adja elő a mondandóját.

8. Ne mondd: Ne panaszkodj!
Mondd inkább ezt: Oké, értem. Szerinted hogyan lehetne ezt megoldani?/Van ötleted, hogyan tudnád ezt megoldani?
Elhallgattatás vagy a probléma lekicsinylése helyett érdemes átpasszolni a gyereknek a felelősséget, azt sugallva, hogy a panaszkodás sehova sem visz, ha pedig adódik egy probléma, törekedni kell a megoldásra. És megoldásból nem csak egyetlen üdvözítő létezik, ösztönözd arra a gyereket, hogy minél több ötletet soroljon fel, ezáltal az agya megtanulja, hogy probléma esetén rögtön megoldási stratégiákat kínáljon.(Ez egy nagyon fontos képesség, sajnos sok felnőttnek sem megy - ők az örökös panaszkodók...)

9. Ne mondd: Hányszor kell még ezt elmondanom??
Mondd inkább ezt: Úgy veszem észre, nem hallottad, hogy mit kértem. Mit szólsz ahhoz, hogy ha ezentúl kérek valamit, te suttogva visszaismétled?
Ha a gyermeked elismétli, mit kérsz tőle, jobban rögzül majd a fejében az üzenet. De játékosra is vehetitek mindezt és kitalálhatjátok, hogyan hangozzon el az ismétlés: pl. Hulk hangján, kismanó-hangon, hercegnő-hangon, stb.

10. Ne mondd: Elegem van belőled!
Mondd inkább ezt: Oké, figyelj. Képzeld el, hogy a zöld jelenti a nyugodtságot, a sárga a kimerültséget, a piros a dühöt - nos, én most a sárga zónám szélén vagyok, és lassan belecsúszok a pirosba. És te melyik színben vagy? Hogyan tudnánk visszatérni a zöldhöz?
A gyerekeknek az elvont érzelmeket könnyebb elképzelni, ha képeket társítunk hozzá. Lehet, magad is meglepődsz, ha egy ilyen helyzetben meghallgatod a gyermekedet, ő hova helyezi magát és milyen ötletei támadnak, hogy visszatérjen a nyugodt zónába. (Ugyanezt pl. időjárással is megjelenítheted neki: napsütés/szeles, sötét felhős/vihar villámlással-dörgéssel vagy olyan dolgokkal, amik ismerősek neki)



11. Ne mondd: Ne drámázz!/Ne hisztizz!
Mondd inkább ezt: Látom, hogy nagyon kavarognak az érzéseid. Mondd csak, ha az érzelmeidnek szörny-arca lenne, hogyan nézne ki?
Ha a gyerek fáradt, éhes vagy túlpörgött, akkor hajlamos eltúlozni az érzelemnyilvánítást. Ha ténylegesen arcot adtok az érzéseknek, a gyerek el tud kicsit távolodni a benne dúló viharoktól, és ez segít neki, hogy könnyebben kontrollálja őket.

És természetesen vannak olyan helyzetek, ahol egyszerűen elég az is, ha leülsz a gyermeked mellé vagy az öledbe vonod, és biztosítod arról, bármilyen nehéz pillanatokat is él meg, te itt vagy neki és nagyon szereted - hiszen sosem a személyével van a baj, csak a viselkedésével, azon viszont mindig lehet változtatni, finomítani.

Forrás: A Positive Parents cikke nyomán
Fotók: Pixabay, Maxpixel (illusztráció)