Ez az írás minden lányos apának szól – és persze minden feleségnek, hogy megértsék milyen csoda zajlik le a férjükben egy kislány nevelése közben.

És minden nagyszülőnek is, hogy lássák hogyan formálja egy kislány jelenléte a fiuk életét, szemléletmódját. Mert egy apa nemcsak nevel: ő maga is változik, fejlődik, "gyógyul" a lánya által. - Kiss Gergely olimpikon birkózó, önismereti mentor őszinte, szívhez szóló írása az apa-lánya kapcsolatról.

Lányos apa vagyok. És bevallom: nem én tanítom őt élni. Ő tanít engem újra élni.
Mert valahol útközben elfelejtettem. Elfelejtettem érezni. Elfelejtettem játszani. Elfelejtettem lassítani. Azt tanultam: egy férfi kemény, egy férfi bírja, egy férfi nem érez.
És most itt van ő. És minden nap lebont belőlem egy darabot, abból a falból, amit évtizedekig építettem. Nem szándékosan. Csak azzal, hogy ő maga.

1. A lányom tanít érezni, szeretni
Néhány hete rosszul éreztem magam. Fáradt voltam. Feszült. Ideges.
Odajött hozzám. Nézett rám. És azt kérdezte:
"Apa, te szomorú vagy?"
Azt mondtam: "Nem, kicsim. Minden rendben."
De ő tovább nézett. És akkor azt mondta:
"De látom rajtad." És megtört valami bennem.
Mert igaza volt.
40 évig azt tanultam: egy férfi nem mutatja, hogy fáj. Egy férfi nem panaszkodik. Egy férfi bírja.
De ő nem ezt látta rajtam.
Ő látta, hogy szomorú vagyok. És nem ítélt meg. Nem mondta, hogy "ne légy már gyenge".
Csak odajött. Megölelt. És azt mondta: "Majd jobb lesz, apa."
És abban a pillanatban éreztem: lehet sebezhetőnek lenni.
Lehet kimondani, hogy fáj. És attól még férfi vagyok.
Évtizedekig azt hittem: szeretni annyi, hogy dolgozol, biztosítod a családot, megfizeted a számlákat.
De a lányom tanít arra, hogy a szeretet nem munka. A szeretet jelenlét.
Amikor hazaérek, nem azt kérdezi: "Apa, dolgoztál sokat?"
Hanem azt: "Apa, játszol velem?"
Nem azt akarja, hogy sikeres legyek. Azt akarja, hogy ott legyek.
És most tudom: a szeretet nem arról szól, hogy mit teszel érte, hanem arról, hogy ott vagy neki.

2. A lányom tanít ölelni
Gyerekként azt tanultam: egy férfi nem érzelgős.
Sokáig zavarban voltam, amikor megfogtam a párom kezét. Vagy meg sem fogtam.
Az ölelésből folyton menekültem. Nem tudtam, mit csináljak a kezemmel. Hová tegyem. Meddig tartsam.
Kínos volt. Feszült. Idegen.
Azt hittem: az ölelés gyengeség. Egy férfi nem érzelgős.
És most itt van a lányom. Ő állandóan ölel.
Reggel. Este. Napközben. Ok nélkül.
Csak odajön. Átölel. És azt mondja: "Szeretlek, apa."
És közben gyógyít engem is.
Múlt héten rosszul aludtam. Ideges voltam. Feszült.
Reggel a lányom odajött. Átölelt. És azt mondta:
"Jobb lesz, apa."
És abban a pillanatban éreztem: az ölelés gyógyít.
Nem kell szó. Nem kell magyarázat. Csak jelenlét.
És ami a legcsodálatosabb: ma már máshogy ölelem a feleségemet és a barátaimat is.
Mert rájöttem: az ölelés nem gyengeség. Az ölelés erő.
Az az erő, ami összeköt. Ami gyógyít. Ami emlékeztet: nem vagyunk egyedül.
40 évig menekültem az ölelés elől.
Most már én keresem.
A lányom tanít: egy férfi nem attól erős, hogy kemény. A gyengédség nem gyengeség.

3. A lányom gyógyítja bennem a női energiát / tanít elfogadni a nőt
Kapcsolatunk elején évekig harcoltam a feleségemmel.
Nem értettem. Miért csinál mindent olyan érzelgősen? Miért kell ennyire érzelmesnek lenni? Miért változik az hangulata?
Azt tanultam: a férfi logikus, a nő érzelmes. És a logika jobb.
De a lányom megtanított: az érzelem nem gyengeség. Az érzelem élet.
A lányom néha sír. Csak úgy. Nem tudom, miért.
És az elején próbáltam megoldani:
"Ne sírj, kicsim. Nem olyan nagy ügy."
De ő csak sírt tovább.
És akkor megértettem: nem megoldást akar, hanem hogy meghallgassam.
Hogy ott legyek neki, hogy érezzem át.
És most már tudom: a női energia nem az ellenség. A női energia a kiegészítés.
Amit én nem tudok: érezni, megnyílni, áramolni, azt ő megtanítja nekem.
És közben jobban megértem a feleségem is, mert látom a lányomban.
Hogy a nő nem hibás, amiért érzi, hanem pont ettől csodálatos.

4. A lányom tanít játszani
Egész életemben komoly voltam. Munka. Feladatok. Célok.
Nem játszottam. Nem hülyéskedtem. Mert azt tanultam: felnőni annyi, hogy komoly vagy.
De a lányom megtanított: felnőni annyi, hogy játszani tudsz.
Egyik este azt mondta: "Apa, gyere, táncolunk!"
És mondtam volna: "Nincs időm, kicsim."
De láttam a szemében. Azt a várakozást. Azt az örömöt.
És felálltam. És táncoltunk. És éreztem: gyógyul bennem a játékosság. Az élet.
Játszunk. Minden nap.
Táncolunk. Futkározunk. Nevetünk.
És rájöttem: a játék nem gyerekeknek való. A játék életnek való.
Mert amikor játszol, akkor jelen vagy. Akkor nincs múlt. Nincs jövő. Csak most.
És ez a szabadság.

5. A lányom megtanított lassítani
Régen folyton rohantam.
Munka. Feladatok. Célok. Következő. Következő. Következő.
Azt tanultam: a férfi hajt. A férfi teljesít. A férfi nem áll meg.
Kiégtem. De nem tudtam megállni. Mert azt hittem: ha megállok, lemaradok.
Pár hónapja a lányom megállt az utcán. Nézett valamit.
Mondtam: "Gyere, kicsim, elkésünk."
De ő nem jött. Csak nézett.
"Apa, nézd. Milyen szép ez a kavics."
És megálltam. És néztem.
És rájöttem: 30 éve nem vizsgáltam meg igazán egy kavicsot. 
Mert rohantam.
És most ott álltam. A lányommal. És néztük a kavicsot.
És abban a pillanatban éreztem: ez az élet.
Nem a célok. Nem a feladatok. Nem a következő, hanem ez a pillanat. Most.
Most már lassítok. Jelen vagyok. Nem mindig. De gyakorlom.
Amikor hazaérek, leülök. Nem a telefont nézem, hanem jelen vagyok.
Amikor sétálunk, nem rohanok. Hanem megállok, ha ő megáll.
Mert rájöttem: az élet nem a célban van. Az élet az útban van.
És ha rohanok, akkor elszalad mellettem.
---
Amit a lányom megtanított nekem:
Nem én tanítom őt élni.
Ő tanít engem újra élni.
Mert valahol útközben elfelejtettem.
Elfelejtettem érezni. Elfelejtettem ölelni. Elfelejtettem játszani. Elfelejtettem lassítani.
Azt hittem: felnőni annyi, hogy kemény vagy. Hogy bírod. Hogy nem érzel.
De a lányom megtanított: felnőni annyi, hogy ember vagy.
Hogy érzel. Hogy ölelsz. Hogy játszol. Hogy jelen vagy.
És most tudom: a gyerekek nem azért vannak, hogy formáljuk őket.
Hanem hogy emlékeztessenek: kik voltunk, mielőtt elfelejtettük.
Ha lányos apa vagy, nézz rá.
Mit tanít neked?
Mert amit ő ad neked, az nem gyengeség. Az ajándék.
Az ajándék, hogy újra teljes lehess.
Újra ember lehess.
Újra élhess.

Kiss Gergely - Önismereti mentor, a Warrior Tribe férfiközösség alapítója
Férj - Apa - Férfi

 

Fotó: Freepik