A gyermekek ösztönösen kreatívak. A rájuk jellemző ábrázolás a világ megismerésére irányul. A körülöttük lévő dolgok megismerése, felfedezése közben találkoznak különféle anyagokkal, és eközben alakítják ki játékélményük új színhelyét.

A gyermekek a világhoz fűződő viszonyukat érzelmi síkon élik meg, ezért ábrázolnak, jelenítenek meg specifikusan dolgokat, a korai években különösen a térábrázolás terén. Rajzaikban - nem tudatosan, de - a globalitásra törekszenek, hiszen a világot is globálisan akarják megismerni.

Röviden a gyermeki ábrázolás jellemzőiről
A gyermeki kreativitás azzal az utánzó tevékenységgel kezdődik, melynek segítségével megpróbálják leképezni az általuk is észlelt dolgokat.
Ez az utánzás a valóság birtokba vételének első lépése. Ebből következik, hogy az óvodáskorú gyermekek rajztevékenységét ősi ösztönök irányítják, különösen a valóság birtoklásának ösztöne.

Ebben az életkorban rendkívül vizuálisak. Ha ábrázolnak valamit, nem a konkrét dolgot ábrázolják, hanem az adott dolognak a képzetét. Például oldalnézetben is megrajzolják mindkét szemet. Ezt a szakirodalom ideoplasztikus ábrázolásnak hívja, mivel képeiken a részletek megjelenítése sokkal fontosabb az egésznél.

Ez jellemző gondolkodásukra is, szívesen elidőznek egy-egy részletnél, hiszen azt emelik ki, ami számukra fontos, ami őket érintette meg érzelmileg. Ezen okokból alkotják a 3-6 éves gyermekek tevékenységeit érzelemmel motivált események. Tekintve, hogy fantáziaműködésük nagyon aktív, az emlékek és a kapott élmények indulati feszültségei nagyszerűen megférnek egymással.
 

A gyermeki rajzok fejlődéséről, a firkától a rajzig

1-3 éves kisgyermek rajzai
A kisgyermekek firkáit a szabadság és a gesztus öröme jellemzi, melyeket később a környezet megismerésének hatására neveznek el. Érdekesek a felnőttek írását utánzó firkák, melyekben a gyermek afölötti öröme tükröződik, hogy más akar lenni. Tudja, hogy nem ír, de úgy csinál, mintha írna.

Szülőknek is, és pedagógusoknak is figyelniük kell arra, hogy a gyermek fejlődése során meg tudja őrizni a rajzait jellemző dinamikus szabadságot - nem szabad ragaszkodni bizonyos sémákhoz rajzaikat figyelve, úgyis formálódnak maguktól.



A kisgyermekek később rajzaikat már szóbeli közlésekkel, történetekkel egészítik ki. Amit az óvodáskorú gyermek ábrázol, nem esik egybe a formák tökéletességével, sőt, sokszor az egyes rajzrészleteket, a rajzon megjelenő cselekvésfázisokat szóbeli közlésük teszi eggyé.

Óvodások rajzai
A 3-6 éves korosztály amit lerajzol, azt nem javítja ki. Jellemzőek ekkor az ún. röntgenrajzok, amelyekben a látott jelenségek összhangba kerülnek a gyermeki tapasztalatokkal. Amit tudnak egy bizonyos dologról, az a rajz lényegét képezi.

Rajzaik egyes elemei néha "lógnak a levegőben", mivel nem kapcsolják őket össze, bár egybetartozónak gondolják őket. 4-5 éves korukban még nagyon elfogultak saját alkotásaikkal szemben, főleg az arányokat illetően, 5-6 éves korban kezd csak kialakulni a kritikai érzék.

Mindannyian láttunk már óvodás rajzokat, melyekből kitűnik, hogy az óvodás korosztályt leginkább a szubjektív színhasználat jellemzi.

Megfigyelhető az is, hogy egy-egy szín hatására annak kiegészítő párjával reagálnak. "A gyermek ábrázolási szintje a tudatos, irányított látással, láttatással is fejlődik. A belső emlékkép gazdagodik, rajzi formaképzetei csiszolódnak. A gyermekek figyelmen kívül hagyják a megvilágítást, csupán elválasztásra használják a tónusokat." (Erről bővebben: Szappanos István: Rajzolás, festés, tárgyalakítás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989.)

Nagyon jellemző a díszítési vágy, ami a számukra motiváló környezetben fokozódik. A lányok számára a díszítés ünnepélyességet jelent, a díszek érzelmi töltéssel vannak ellátva. Képeiket egy sajátos zsúfoltság jellemzi, mely két dologból származhat, vagy a hitelességre való törekvésből, vagy az ürességtől való félelemből.

Érdekes tény, hogy tudósok kutatásai szerint ez az ürességtől való félelem a középkori alkotásokat is jellemzi.

Föntebb volt róla szó, hogy a gyermeki ábrázolás élmény hatására jön létre. A gyerekek úgy ábrázolják a dolgokat, hogy a számukra legtöbbet jelentő lényegi dolgokat vetik a papírra, s mindemellett az "én" megjelenítése igen nagy szerepet kap - ez természetes, hiszen személyiségalakulásuknak és világmegismerésüknek kezdetén vannak, és a gyermek világa én-központú, tehát fontos az "én" meghatározása, megjelenítése a dolgokban.

Újabb érdekes tény, hogy ez a több-nézőpontúság a népművészetre is jellemző.
 

Hogyan fejlesztheted az óvodás gyerek kreativitását?

Nagyon hasznosak lehetnek:
- a különféle díszítő céllal készült agyagmintázások - otthon egyszerűbb a szülők segítségével való gyurmázás vagy a só-liszt gyurma,
- a krumpli- vagy levélnyomat készítés,
- az ősi népművészeti játékok készítése, pl. gesztenyebaba, kukoricacsuhéból készült baba, agyagdominó vagy kisebb, egy tömbből készült kis emberszobrok,
- a kisebb, általuk is elkészíthető háztartási dolgokból kialakított tárgyak, pl. kanálbaba, papírzacskóból készült egyujjas báb

Nagyon fontos, hogy a szülők és pedagógusok figyeljenek arra, hogy változatos munkafogások legyenek a mintázásban, kézműves tevékenységben, mert ez segíti elő a gyermekek örömteli tevékenységét.

Kevesen tudják, hogy az óvodások mintázása (pl.: gyurmázás, barkácsolás, papírtépéses foglalkozások) nemcsak a gyermeki kreativitás fejlődését, hanem a finommotorikát és az ujjpercek csontosodását is elősegíti, mely csak később, 10-12 éves korra fejeződik be.

Szerző: Láncos Sára alternatív pedagógus
Fotó: Pixabay