Hogyan viselkedjen egy gyerek társas helyzetben? Milyen illemszabályokat illik tudnia már kicsi korában? Hogyan gyakoroljuk vele az udvarias viselkedést? Gátolja-e a gyerek önmegvalósítását, ha illedelmes viselkedésre neveljük? Hogyan viselkedjen egy gyerek társas helyzetben? Milyen illemszabályokat illik tudnia már kicsi korában? Hogyan gyakoroljuk vele az udvarias viselkedést? Gátolja-e a gyerek önmegvalósítását, ha illedelmes viselkedésre neveljük? Dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológus írása segít megérteni gyermekünket.

Mindenki tisztában van vele, hogy a társasági viselkedési szabályok ismeretében a gyerekek is felnőttek is sokkal fesztelenebbek és magabiztosabbak.
 
Ha egy gyerek nem tudja, hogyan viselkedjen egy társas helyzetben (pl. új sportkörben, kézműves foglalkozáson vagy akár az új iskolában), akkor a bizonytalanságát, visszahúzódását udvariatlannak, akár sértőnek tekintheti a környezet, és elutasítóvá válhatnak vele szemben.

Az odafordulás, kedvesség vagy érdeklődés hiánya következtében pedig tovább romlik a gyerek önértékelése, fokozódik a szorongása és egy ördögi kör alakulhat ki, amiből nehéz majd kitörni.

Az udvariasság a társas érintkezés kulcsa
Az a gyerek, aki tudja, mikor hogyan kell viselkedni, annak számára egy társasági helyzet egyszerűen kezelhető. Nem kell gondolkodni, hogyan vegye fel kapcsolatot, hogyan viselkedjen.

Ráadásul az udvarias ember szinte mindig szimpátiát vált ki, mert tiszteletet jelez annak a számára, aki felé udvariasság irányul. Mondjuk is, hogy milyen tiszteletlen - arra, aki nem viselkedik udvariasan. Gondoljunk csak a szélhámosokra. Ők aztán ellenállhatatlanul udvariasak, amit tisztelettel vegyes kedvességként élnek meg az áldozatok.
 

Így neveld udvariasságra, illemtudásra a gyermeked - 11+1 tanács szülőknek

1. Vedd komolyan
Az udvariasságot, a másikra figyelést már a kisgyerek öntudatra ébredésétől, az úgynevezett dackorszaktól kezdve érdemes komolyan venni. Ekkortól tud majd zavarba jönni vagy elszégyellni magát. Érdemes rá mint egy "mini felnőttre" tekinteni abban az értelemben, hogy komolyan vesszük.
Tehát:
- Ne nevessük ki, bármilyen édes
- Ne beszéljünk róla a feje felett, mintha ott sem lenne
- Ne beszéljünk helyette

2. Gyakorolj vele
Gyakoroljuk vele otthon, hogyan kell köszönni, bemutatkozni, kezet fogni. Játsszuk el, hogy mi vagyunk a szomszéd néni, a postás bácsi, stb.

3. Tanítsd meg neki a szemkontaktust
Ha nem tud szemkontaktust felvenni, akkor először arra tanítsuk, hogy nézze a másik száját, aztán később az orrát, onnan már nem olyan nehéz a szembe nézés, mert addigra a viselkedés többi eleme már rutinosan megy.

4. Fontos a kérem és a köszönöm
A kérem, köszönöm egyrészt a mintaadáson múlik, másrészt a kiváráson. Legyünk türelmesek, és mindig várjuk meg, míg kimondja. Talán ezzel van a legkisebb probléma.

5. A bocsánat szó jelentősége
A "bocsánat" szó használatát külön kiemelném. Sokan ott csúsznak el ennek tanításában, hogy nem elégszenek meg a kimondással, hanem igaz megbánást várnak. Ezért aztán a gyerekek sokszor megmakacsolják magukat és akkor inkább nem is mondják. A megbánás kérdése bonyolultabb kérdés, erre most nem térek ki.
 
Szét kell választani a kár- vagy fájdalomokozás utáni, helyrehozást, megbánást igénylő bocsánatkérést, a hétköznapi életet egyszerűsítő bocsánatkéréstől. A hétköznapi érintkezéskor bekövetkező kisebb koccanásokat, zavarokat (nekimegyek, rálépek, leejtem, elé lépek, elveszem stb.) elsimító "bocsánat"-nak automatikusan kell jönnie. Pontosan úgy, ahogy a kérem/köszönöm-nek.

A bocsánat szót nehezen használó emberekkel szemben mindenki gyanakvóbb, könnyebben alakul ki róluk negatív vélemény, mert például  könnyebben tekintik őket önzőnek, másokkal nem törődőnek. Ez még akkor is így van, ha valaki valójában a félénksége miatt nem tudja mondani, hiszen a környezet először a viselkedés alapján ítél és lehet, hogy nem is adódik lehetőség az okok feltárására.

6. Alap dolgok és a small talk
Mi az, amit feltétlenül meg kell tanítani: mosolygás, szemkontaktus, kérem, köszönöm, bocsánat, a köszönés, bemutatkozás, megszólítás és az úgynevezett small talk: néhány téma az időjárás, a közlekedés, az iskola, film, zene, sport - kinek mi. Pár mondat és kérdés, amivel egy beszélgetést kezdeményezni lehet, vagy amivel egy kezdeményezésre reagálni lehet.

7. Babák, macik, szerepjáték a gyakorláshoz
Az óvodásoknál jól lehet a plüssöket, katonákat, Barbie babákat használni erre. A kisiskolások imádnak dramatizálni, amikor szerepekbe bújva játszunk el egy-egy helyzetet.



8. Szólások és közmondások
Használhatunk szólásokat, közmondásokat, ezek könnyen megjegyezhetők és könnyen felidézhetők például:
"Nézni szabad, bámulni nem"
"Az udvariasság minden ajtó kulcsa"
"Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten"

9. Nevezd meg, hogy miként volt illemtudó
A viselkedéshez társítsunk szavakat, kifejezéseket:
"Láttam, hogy elléptél, hogy elférjenek melletted, ez figyelmesség volt tőled."
"Nem vitáztál vele, mert láttad milyen fontos neki, ezért átengedted a kockát, ezt nagyvonalúság volt a részedről."
"Kedves voltál, hogy vigasztalni próbáltad."

Az adott viselkedést megnevezve összekötjük egy jelzővel, akkor később, egy másik helyzetben, az adott szóval elő tudjuk hívni a kívánt viselkedést: "Kérlek, légy most nagyvonalú/figyelmes/segítőkész" stb. Így a gyerek pontosan tudni fogja, hogy mit értünk a kifejezés alatt, ráadásul ezáltal pozitívan építjük az önképét is.

10. Ha nagyobb a gyerek - beszélgess
Nagyobb gyerekeknél, akár van gond, akár nincs, érdemes velük beszélgetni az illem, udvariasság, protokoll, kulturális különbségek kérdéseiről. Ebben a korban érdeklődőek, szeretnek beszélgetni, de lehet könyvet venni, akár oktatófilmet keresni.

11. Ne akard nevelni a kamaszt, csak közvetve
A kamaszok végtelenül pimaszok tudnak lenni, elsősorban a szüleikkel. Ugyanakkor más társaságban sokan tudnak viselkedni. Nem kell elkeseredni, nem felejtette el, amit korábbi éveiben tanult. Ebben a korban direkt módon ne próbáljon senki tanácsot adni, ha nem kérték rá. Ha ezen a koron túl lesz és szükségét érzi, majd kérdezni fog. Maximum azzal próbálkozzunk, hogy egy-egy könyvet szem előtt hagyunk, esetleg megjegyezzük, hogy milyen érdekes.

Az is előfordulhat, hogy az illem, protokoll valamely, az érdeklődéséhez közel álló formájára film vagy könyv alakban felhívjuk a figyelmét.

+1 Gyakori szülői tévhit
Gyakran találkoztam azzal, hogy a szülők úgy érezték, a gyerek önmegvalósítását gátolná, ha ők alkalmazkodásra tanítanák. Éppen ellenkezőleg. Aki nem érti a társas közeget, aki nem tud beilleszkedni, az mindig bizonytalan lesz és frusztrált, mert nem tudja magát elfogadtatni és nem tudja mások tiszteletét kivívni. Az önmegvalósításnak pont hogy a belső önbecsülésre épülő magabiztosság az alapja.

Forrás: Facebook/Dr. László Zsuzsa pszichológus
Fotó: Freepik