Miért üti meg egy szülő a gyerekét? - Mit tanítasz a gyermekednek azzal, ha megvered? Mit tehetsz helyette?

Sajnos van tapasztalatom arról, hogy a szerető szülők keze is könnyen eljár. Kicsit talán hosszú lesz ez a bejegyzés, de muszáj elmagyaráznom, hogy ezzel mi a baj és mit tegyünk helyette - Dr. László Zsuzsa klinikai szakpszichológus írása segít megérteni gyermekünket.
 
Szóval miért is üti meg valaki a gyerekét? Mert ideges, dühös, mert tehetetlennek érzi magát, mert szorong, mert megijedt.

Persze lehet azzal magyarázkodni, hogy ez csak a gyerek érdekében történik, mert a szülő jót akar neki, félti vagy azt gondolja "az élet sem fog vele jobban bánni".

A valóság azonban az, hogy a verés a szülőről és az ő indulatkezelési nehézségéről szól. Ezt a gyerek pontosan látja, mert a gyerek arra van programozva, hogy az érzéseket, a metakommunikációs jeleket tökéletesen olvassa.
 

Mit tanítasz meg a gyereknek, ha megvered?

1. Veréssel kell levezetni a feszültséget máson
A verésnek nem tud pozitív nevelőértéke lenni, mert a gyerek a feszültséglevezetés egy módjának fogja megtapasztalni. A gyerek ezeket a negatív indulatokat az ő elutasításának, nem-szeretésének tekinti, és mint indulatkezelési mintát rögzíti: így kell feszültség esetén reagálni.

2. Fájdalmat kell okozni annak, aki rosszat tesz
Van, hogy előre megfontoltan, nevelői célzattal, büntetésként kapja a pofont vagy a fenékre verést, akkor azt tanulja meg, hogy bosszút kell állni; ha valaki rosszat tesz, azt viszonzásul előre megfontoltan bántani kell, fájdalmat kell neki okozni.



3. Nem kell úgy élni, amit tanítasz neki - hiszen te sem azt teszed
Egyébként is ellentmondásos az üzenet, mert ha arra tanítjuk a gyereket, hogy ne bántsa a kisebbet, gyengébbet, például a kistestvérét, akkor a gyerek logikájával ellentétes cselekedet, ha mi viszont megütjük őt.

4. Úgy kell erőt demonstrálni, hogy a másikat megalázod
Valójában arról van szó, hogy a gyerek kibillent bennünket a szülői szerepből és azt érezzük, hogy egyenrangúnak képzeli magát velünk, ezért erőt szeretnénk demonstrálni. Ez teljességgel rendben van, a gyerek számára a hierarchiát és az alkalmazkodást is meg kell tanítani. De nem szabad megalázni.
 

Hogyan hat a verés a gyerekre?

A verés agresszió, szándékos fájdalomokozás, ami csökkenti az önbizalmat. A szorongó gyereket még szorongóbbá, még bizonytalanabbá teszi, a megfelelni vágyókat még messzebb viszi attól, hogy önmagukat kifejezzék és a magatartásproblémásokat még kontrollálatlanabbá, dacosabbá és engedetlenebbé teszi.

Ha mi nem tudunk uralkodni magunkon, miért várjuk el a gyerektől?
Mindig arra kell gondolnunk, hogy ha mi nem vagyunk képesek uralkodni magunkon, akkor egy éretlen idegrendszerű gyerek, akinek még fejlődésben vannak a kontroll funkciói, akinek még ki sem épültek az agyában a megfelelő idegi pályák, vajon hogyan tudna nagyobb önkontrollt mutatni nálunk vagy éppen a mi viselkedésünk ellenére?
 

Hogyan viselkedj helyesen egy feszült helyzetben szülőként?

Néhány példa arra, hogyan viselkedjünk feszült helyzetekben felnőttként úgy, hogy a gyerek a jót tanulja meg belőle és mi is megnyugodjunk:

1. Figyelj teljes figyelmeddel a gyerekre
Első és legfontosabb szabály, hogy mindig hagyjuk abba azt, amit csinálunk és forduljunk a gyerek felé. A szülő feszültségét erősen növeli, ha még éppen be akar fejezni valamit, ráadásul amúgy is előbb leszünk készen, ha nem hagyjuk, hogy a dolgok elfajuljanak.

Ha egy kisgyereknek nincs magatartási problémája és mégis őrjöng, akkor vagy nagyon fáradt vagy fél valamitől vagy betegség bujkál benne. Ilyenkor a "Hagyd már abba, elég volt! Miért csinálod?! Elég legyen ebből!" Típusú megjegyzés csak olaj a tűzre.

2. Légy türelmes
Abba kell hagyni azt, amit éppen csinálunk és a gyerek felé fordulva azt mondani "Látom, hogy rossz neked. Gyere, hadd vigasztaljalak meg!"

Persze lehet, hogy elsőre nem sikerül, de kis türelemmel biztosan célba érünk. Ha annyira idegesek vagyunk, hogy nem tudunk nyugodtan szólni, akkor még inkább abba kell hagyni mindent, leülni és azt mondani a gyereknek „ó"Most megnyugszunk és gondolkodunk."

3. Gondold át a helyzetet
Valóban gondoljuk végig, hogy nem kell-e a napi rutinon változtatni. Például lehet-e egy kimerült gyereket fürdés nélkül fektetni? Minek mi az ára? Fontosabb-e a mi baci fóbiánk és hogy fürdés nélkül hagyjuk ágyba menni, mint az, hogy egy fárasztó nap után is kellemes hangulatban feküdjön le a gyerek?

4. Figyelj a gyerek biztonságára
Ha magatartási problémás kisgyerekről beszélünk, akkor a roham keményebb és hosszabb ideig is eltarthat és a gyerek lehet, hogy egy ideig nem elérhető. Vele sem érdemes elkezdeni kiabálni.

A biztonságára kell figyelni, várni, és ha lehet megnyugtató szavakat mondani. Ha veszélyes a helyzet, akkor át kell karolni a gyereket, nem szorítani, de szorosan tartani és azt mondani, hogy csak akkor engedjük el, ha megnyugodott. Közben beszélgessünk vagy énekeljünk, de ha ez zavarja, akkor csak tartsuk és maradjunk nyugodtak.

5. Mutass példát, hogyan kell megnyugodni
Ha már felhúztuk magunkat, akkor ne a gyereket öntsük le egy pohár vízzel, hanem mondjuk neki azt, hogy "Most megmosom az arcomat azért, hogy lenyugodjak". Ezzel mintát adunk megnyugvásból.

Előfordul olyan is, hogy csak állunk a gyerek mellett, aki a földön fetreng és őrjöng, mi pedig várjuk, hogy elérhető legyen. Minél kevesebbet beszélünk a gyerekhez, annál hamarabb nyugszunk meg. Általában a feszült helyzetekben a szülők fölöslegesen beszélnek és többnyire a saját negatív érzéseiket beszélik ki magukból, amivel fenntartják vagy fokozzák a feszültséget.

6. Irányítsd a helyzetet
Ha a gyerek provokál és erőt kell demonstrálnunk, akkor fogjuk meg a gyerek mindkét karját és guggoljunk le hozzá, majd a szemébe nézve mondjuk "Ezt nem szabad, ezt nem engedem meg. Én vagyok a felnőtt és nekem kell rád vigyáznom, én ismerem a szabályokat" vagy egyszerűen csak "Én vagyok a főnök és szót kell fogadnod".

7. Ne magyarázz sokat, az ráér később
Ezekben a feszült helyzetekben nem magyarázzuk el a gyereknek a dolgok értelmét, hiszen amúgy sem fogná fel és valószínűleg mi magunk sem a legjobban magyaráznánk. A magyarázatra majd visszatérünk, ha már nyugi van és képesek vagyunk kellemes légkörben beszélgetni.

Nagyobb gyereket az elmondottakon kívül azért sem szabad megütni, mert például, ha szorongó, akkor nagyon komoly érzelem- és hangulatzavart válthat ki nála a megaláztatás következtében kialakuló önbizalomhiány, önértékelési zavar; ha magatartási problémás, akkor lehet, hogy visszaüt.
 

Mit csinálj és mit ne, ha már megütötted a gyereket?

1. Ne kezdjünk el sírni és bocsánatot kérni a gyerektől
2. Ne kezdjük el kompenzálni mindenfélével
3. Ne mondjuk, hogy megérdemelted

Helyettük mondjuk azt, hogy "Sajnálom, nem tudtam uralkodni magamon. Meg kellett volna nyugtatni magamat. Ha valaki elveszti az önuralmát az lehet, hogy olyasmit csinál, amit egyébként nem tenne". Mondjuk ki, hogy sajnáljuk, és hogy őt nagyon szeretjük.

Fontos megérteni, hogy a gyerek megütése soha nem lehet indokolt, és hosszútávú értékrendbeli zavarokat okozhat a gyereknél.

A fent leírtak segíthetnek megtalálni azt a módszert, ami révén kialakíthatunk egy rutint a magunk és a gyerek megnyugtatására, amit bármilyen feszült vagy ijedt helyzetbe kerülve használhatunk majd.

Forrás: Facebook/Dr. László Zsuzsa pszichológus
Fotó: Freepik